Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-259

259. országos ülés október 9 188S. 75 a mennyire hatott reám érvelése, mégis találok benn

e hézagot. A t. képviselő úr kiemelte azt, hogy rnig Horvátország egyfelől reánk nézve vulcanienfs talaj, másrészről teljesen nélkülöztük az állam egységes tényezőinek befolyását. Vájjon ebben magában nincs-e épen egy nagy bajnak bevallása, egy oly bajnak a bevallása, melynek elhárításáról feltétlenül gondoskodni kell. At. képviselő urugy látszik, abból, a feltevésből indul ki, mintha a bajokon egyáltalán változtatni nem lehetne, vagy nem szabadna. De ha ő orvosságul egyedül azt mondja, hogy minden kormánynak erős, okos magatartást kell tanúsítani, nem felelheti-e a kormány, hogy akkor, mikor Horvátország oly kényes, oly veszélyeztetett terület, másrészről azonban meg vannak fosztva attól, hogy az államegység tényezőinek akár csak befolyását érvényesíthessék, akkor a helyzetnek oly kényszerével, olyan végzetszerűséggel állnak szemben, melynek következménveiért nem felelhetnek. Szó sincs róla, a mit a t. képviselő ur hangsúlyozott, hogy Horvátország jogainak confiscálásától óvakodni kell és semmiféle erőszakos eljárást Horvátországgal szemben követni nem lehet, nem szabad. De azt találom, hogy az nem is szükséges. Mi a 68-ki kiegyezésnek lenyes hibája? Bizonyosan ugy, mint gr. Appony' Albert mondotta, hogy az állami egység tényezői nem gyakorolhatnak semmi befolyást a horvát közérzületre. Vájjon ezen csakugyan törvényes utón semmi változtatás nem lehetséges. Hogy egyenesen, conerete megjelöljem, mit tartok ez irányban a kiegyezés legnagyobb hibájának, (Halljuk!) azon anomáliának, mely igen sok baj forrása és melynek megváltoztatása még nem is járna Horvátország autonómiájának igazi sérelmével : akkor azt hiszem, hogy feltétlenül meg kell változtatni a horvát képviseltetett a magyar parlamentben. Merésznek látszik talán e gondolat, de engedelmet kérek, nem lehet mindig és újólag hangsúlyozni ezen képviseletnek absurd voltát. Vájjon ezen képviseltetés megfelel-e először is a parlament egységének, vagy megfelel-e azon közjogi viszonynak, mely a két országot összekapcsolja ? Ha gyakorlatilag veszszük ezen kérdést, ez a képviselet nem egyéb, mint diplomatiai viszony, nem is a magyar nemzethez, hanem a magyar kormányhoz. Sem a horvátok óhajai és kívánságai nem találnak közvetlen képviseltetést a magyar parlamentben, sem nekünk nincs módunkban, hogy a magyar pártok különféleségét, a magyar politika eszmekörét Horvátországba bevigyük. Közöttünk nincsenek horvát képviselők, hanem a horvát nemzet egy deputatiója, melynek nincs köze a magyar nemzethez, a magyar pártokhoz, a |magyar politikai élethez, hanem esetről esetre megalkuszik a magyar kormánynyal, hogy szavazatainak fejében a különleges horvát érdeknek concessiókat vívjon ki. így akkor, mikor a kormány minden kényszerhelyzetét kizsákmányolhatják kényök-kedvökre, megbontják szent István koronájának erkölcsi egyégét, mi közöttünk mi egyebet jelentenek, mint a ministeri mindenhatóság svájezi gardáját, idegen palotaőrséget, mely nyakunkra szavazza egymásután mindazt, a mi csak romlásunkat okozza. Vájjon lehet-e tűrni egy oly viszonyt, a hol nekünk folytonosan engedményeket kell tenni a horvátoknak, folytonosan válságos állapotban tartjuk a horvát kérdést, mint egy nyitott sebet Magyarország testén, csak azért, hogy a magyar kormány hűséges szavazatokat nyerjen javaslatainak keresztülhajtására. Nem feltétlenül szükséges-e, hogy a magyar parlamentre a direct választások elvét valósítsuk meg Horvátországban i». Annálinkább lehet ezt a követelést felállítanunk, mert azt tartom, épen ez a változtatás legkevésbé fenyegetné Horvátország autonómiáját.Mindenütt, a hol modern alkotmányos államszervezetet léptettek életbe, az államférfiak elengedhetetlen elvnek tartották, hogy az alkotmányos képviselet egyöntetű direct választási alapon jöjjön létre. Nem is kell hivatkoznom, akár az éjszakamerikai egyesült államoknak, akár Svájcnak foederativ szerkezetére, hol mégis közös alapon választott képviselőtestületek léteznek, elég felemlítenem az új Németországot, a hol Bismarck, mikor az egyes királyságoknak oly jogokat hagyott fenn, melyekkel még Magyarország sem bir, a német egység megvalósítására feltétlen szükségesnek találta a direct választáson alapuló egységes parlamentet. Sőt ezen direct választáson alapuló egységes képviseletet má,r a Zoli-parlamentben hozta létre akkor, mikor az állam egység eszméje még igen laza kötelékek által volt megvalósítva. Vagy csak a szomszéd Austriában nem láttuk, hogy az előbbi választási módozatot a direct választások helyettsítették és ez eredményt a jelenleg ott uralkodó, a nemzetiség önállá,«ának kedvező foederalisticus irány sem teszi kétségessé. Tudom, egy nagy akadályt hozhatnak fel, azt, hogy a kiegyezésnek minden megváltoztatása Horvátország beleegyezése nélkül el nem érhető. Persze közvetlen megoldásra alig is gondolhatunk, de nem szükséges-e mindenesetre a, nyert tanulságok után, hogy a kormánynak az irányt kitűzzük és a nemzetnek vezéreszmét adjunk. — Meg vagyok győződve, hogy ha a kormány határozottan tűzi ki ez elvet, a nemzet támogatásával ezt rövid idő alatt teljesen alkotmányos utón meg fogná valósíthatni. Síit oly lényeges szükséges dolognak tartom Magyarország állami egységére, hogy azt hiszem, az autonóm Horvátország tartományi önrendelkezésének körét ki is tágíthatjuk, ha ennek fejében a direct választásokat megnyerhetjük, hogy oly sok veszedelmes és káros elkudozás után végül egy igazi s a nemzet 10*