Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-259

72 26$ erszágos ilés október 9. 1SS8. Azonban ki ne emlékeznék arra. hogy a horvát képviselők által benyújtott nyilatkozat negyedik pontjában, maguk a horvát képviselők is kívánják a kiegyezési törvénynek revisióját. És ha ez tagadtatnék, itt van az illető értekezletről hozott referáda, melynek harmadik pontja azt mondja: „A kiegyezési törvény vétessék a kéi kormány által már most tárgyalás alá és annak mindazon pontjai, melyekre nézve megegyezés létesíthető, intéztessenek el; azon részei a törvénynek azonban, melyekre nézve a két kormány megegyezni nem tudna, utasíttassanak a kiküldendő regnicoláris küldöttségek elé." Az egyik factor tehát t. ház, a horvátok, a kik képviselőik által ki is jelentették, hogy akarják a revisiót. De t. ház, mi indít bennünket arra, hogy mi nem akarjuk? Hát képzelhető az t. ház, ha mi már ily csekély kérdésekben nem tudunk kormányunk erélytelensége miatt győzelemre jutni és nem tudjuk az állam prestige-jét megvédeni, képzelhető-e, hogy nagyobb kérdésekben békülékeny szellemre és baráti jobbra fogunk találni? Épen az előzmények és a multak után azt nem képzelhetjük. De szükség van a revisióra. Szükség van arra t. ház, hogy ugy a bánnak hatásköre, mint a horvát ministernek hatásköre tüzetesen írassék körül, hogy meghatározzuk azon alkotmányos biztosítékokat, melyek ez államegység eszméjéből önként folynak. Szükséges a revisió azért is, hogy a könnyelműen elpocsékolt három vármegyét vissza szerezzük; szükséges azért, hogy azon roppant teherrel reánk súlyosoűó pénzügyi egyezmény újíttassák meg; szükséges azért t. ház, hogy ezzel az ott egészen autonómmá tett igazság- és közoktatásügy terén a magyar kormánynak annyi befolyása legyen, hogy ott lenn a közoktatás és autonómia ürügye alatt a magyar állameszme ellen veszélyes tanok ne hirdettessenek és a fajgyűlölet ne szittassék. Szükséges t. ház, hogy az igazságügy terén legalább annyit eszközöljön ki a kormány, hogy addig, mig Magyarországon ő Felsége a, király nevében hozatnak az Ítéletek, hogy odalent ne a császár nevében szolgáltassák az igazság, minthogy tényleg ma ott történik. De szükség van arra is t. ház, hogy belügyeinkben legalább annyi befolyást nyerhessünk, hogy a sajtó utján büntetlenül olyasmi ne írassék a magyar képviselőházról, mint a hogy írnak azon horvát képviselőkről, a kik be akartak jönni a közös országgyűlésbe, egy horvát lapban, még pedig nem is zuglapban, hogy „a marha csak a csordába való". Hogy kit értettek marha és csorda alatt, annak megítélését a t. házra bizom. Mindenesetre megszégyenítő és megyalázó ránk nézve t. ház, hogy ilyeneket kénytelenek vagyunk eltűrni, mert a repressaliáknak semmiféle eszköze kezünkben nincsen. Nemsokára t. ház, ezer éve lesz, hogy Horvátország Magyarországhoz csatoltatott. Jól mondja a költő: „ííe csak veszélyben légy serény, a béke vészesebb." Ha igaz t. ház, az, a mit Polit képviselő ur tegnap mondott, hogy neki az a meggyőződése, hogy Horvátországban a magyar állameszmének tiszteletet csak az Attila kardja fog szerezni: akkor igyekezzünk a béke műveivel előkészíteni azon nagy időt, midőn majd a harcz terén kell megoldani azt, a mit nem tudunk békében elérni. Polit képviselő urnak csak annyit akarok megjegyezni, hogy az én álláspontom és a függetlenségi párt állásának igazolására szolgál az, a mit ő elmondott. Addig t. ház, mig tejjel és mézzel akarjuk ellenségeinket magunkhoz édesgetni, addig a keserű csalódásra való ébredés vár reánk. O maga említette fel a szerbek példáját a múltból, hogy a kormány, mert erélyesen lépett fel, kiverte azon nemzetiségi képviselőket, mert megszünt a bizalom irányukban. De mivel érte ezt el a ministerelnök ? Elérte avval, hogy Polit kedves társának, Mileticsnek Yáczon gondolkozási időt hagyott arra, hogy miként viseltessék a magyar állameszme iránt. Elérte avval, hogy mikor látta, hogy oly patriarchát akarnak választani, a ki a magyarság elleni üzemieknek kortesévé szegődött, a magyar állameszme elleni agitatiót meg nem tűrte, hanem szigorúbb eszközökkel, jogos, törvényes eszközökkei iparkodott megvédelmezni a magyar állam eszméjét. Ezek azon eszközök, melyekkel az ellenséges áramlatot meg tudta szüntetni és a magyar állam eszméjét érvényre emelni. (Zaj.) Horvátországban jelszóvá vált: krepala magyarszka, — gyűlölik, a kire aztmendhatják: „i ti si magyar". Meggyalázzák mindazt, mit magyarnak nevezünk . Azért t. ház, mert nekem főczélom az, hogy ezen magyar állam fentartassék, a magyar nemzetiségnek jövője biztosittassék; de azért is, hogy fajunknak és nemzetünknek botrányos és méltatlan meggyalázása saját államunk területén a jövőben büntetlenül ne történhessék és azért, mert ezen álláspont van a függetlenségi párt részéről benyújtott határozati javaslatban kifejezve: ezt pártolom és sem az egyik, sem a másik határozati javaslatot, hanem a Helfy t. képviselő ur által benyújtottat fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mezei Ernő: T. ház! Én azt hiszem, hogy midőn a képviselőház az ország bajait, sérelmeit tárgyalja, legelső dolog tisztába jönni azzal: melyik a valódi sérelem, mi a valódi baj ? S aztán gondolhatunk a bajnak orvoslására. Azt kellene tehát kérdezni, mi valósággal horvát kérdés ?