Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-259

253. országos ülés október 9. 1S8S. 71 tette, daczára annak, hogy határozati javaslatukba j ezt fel nem vették, hogy t. i. ö compromissum alakjában elfogadná azt, hogy ott felírás nélküli czímerek alkalmaztassanak. No már, ha ő ünnepélyesen kimondja azt, hogy gyöngeségnek, meghunyászkodásnak és nem államférfiuhoz illő eljárásnak tartja azt, hogy a kormány az oda felfüggesztett közös felírású czímereket, mint a melyek szerinte is a törvénynek megfelelnek, levétetni akarja: akkor erre az eljárásra is ráillenék az, mert ugyanazt kellene tenni, t. i. a czímereket levenni és nem a törvénynek megfelelő közös felírású czímereket, hanem felírás nélkülieket alkalmazni. Ez is gyöngeség jelen lenne s ezért én azon határozati javaslathoz sem járulhatok hozzá, melyet Szilágyi t. kép viselőtársam benyújtott. T. ház! Én a He lfy t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatot következő okból fogadom el: rosszalom a ministerium eljárását akkor, mikor conferentiában részt vett Bécsben a közös és osztrák ministerekkel. Bosszalom és helytelenítem azt, hogy oda osztrák generálist alkalmaztak az állami rend helyreállítására, mert nem helyeselhetem és fogadhatom el azon érveket, melyek Horváth Gyula t. képviselő nr által előadattak. 0 azt mondja, hogy évszázadok óta Horvátországban, valahányszor ellenünk fellázadtak, mindannyiszor osztrák generálisok álltak a horvát aspirátiók élén: s íme most a 67-es egyezség kegyelméből elértük azt, hogy osztrák generális a magyar becsület megvédésére vállalkozik. Nekem ez ellen kifogásaim vannak. Hogy ha Horvátországban is ugy magyaráznák ezt, mint Horváth Gyula t. képviselő ur magyarázza, akkor talán elfogadnám ezt érvnek, de hogy Horvátországban hogy magyarázzák az osztrák generálisnak kiküldését, azt elmondta a valószínűleg megbízásból nyilatkozó Polit t. képviselő ur, a ki kijelentette, hogy ott nem a magyar állam tekintélyének helyreállítóját, hanem az osztrák sasnak képviselőjét látják. De nem is lehet ez máskép.Át. ministerelnök ur azt mondja, helyesebb dolog lett volna-e, ha mi egy magyar embert állítunk a helyett, hogy az osztrák-magyar monarchia egész haderejét visszük oda? Bocsánatot kérek, ez a leggyöngédebb kifejezéssel élve, sopkisma. Ha egy magyar embert állít oda a t. ministerelnök ur, akkor nem egy magyar ember áll rendelkezésére, mert akkor bizton számíthat rá, hogy az egész nemzet áll a háta megett. Számíthat rá, merta mérsékelt ellenzék kijelentette, hogy akkor, mikor a kormány támogatásáról lett volna szó olyan ténye mellett, mely a magyar állameszmének megfelel, nem tagadták volna a eg séma felmentést, sem a támogatást. És én azt hiszem, hogy ezen padokon sem ül senki, ki megtagadná a segítséget, mikor a magyar állameszméről van szó. A ministerelnök ur megkülönböztetési tett. Az állam tekintélyének megsértéséről beszél, de nem eoncedálta azt, hogy itt a nemzeti becsület lenni megsértve. Erre kívánok egy pár szóval reftectálni. Ezen álláspont egy egérlyuk, a melyet az „Egyetértés" hasábjain nyitottak meg, azt mondván, hogy a horvátok a magyar állam alattvalói lévén, a magyar nemzeti becsület ellen sértést el nem követhetnek. Érdekes volna tudni t. ház, hogy Tisza ministerelnök ur fogadta-e el az „Egyetértés" álláspontját, vagy az „Egyetértés" képviselte a ministerelnök ur nézetét? Meggyőződésem, hogy ha a ministerelnök ur szombati beszédében, mikor a nemzetiségekről szólott,hangsúlyozta, hogy méltóztassék különbséget tenni és hogy Horvátország törvény által alkotott politikai nemzet; hogy ha a ministerelnök ur ezt az argumentumoegyszer használja, méltóztassék azt itt is acceptálni. Elég szerencsétlen a törvény terminológiája. Ismerünk horvát kormányt, ismerünk közös ministereket, ismerünk a törvény szerint horvát országgyűlést és nem tartománygyülést, mint azelőtt; szóval ismerjük azon attribútumokat, a melyek egy politikai nemzetet azzá avatnak fel. De ismerünk magyar nemzetet is. Hat. ház, azon politikai nemzet, a mely kétségtelenül létezik, lábbal tapodja és meggyalázza a másik nemzet czímerét, ugy mint széles e hazában felhangzott, nemcsak az állam tekintélyének, hanem a nemzeti becsületnek megsértéséről is kell beszélni. Azon kérdésben, hogy a czímer milyen feliratú legyen és hogy melyik a legális álláspont: erre nézve köztünk véleményeltérés nincs. A kormányelnök maga is kijelenti, hogy törvényesnek tartja a kettős feliratú czímert. A mérsékelt ellenzék is kijelenti ugyanezt. Ezzel szemben a helyes és opportunus álláspont semmi más nem lehet, mint az, hogy a hol a jog a czélszerüséggel, méltányossággal jő összeütközésbe : alkalmaztassék a jog, különösen akkor, ha a jogot és törvényt alkalmazva, a nemzeti becsületet is védjük. Ha megfelelt a törvénynek a kettős czímer alkalmazása, a dilemmából kibontakozni máskép nem lehet, mint ugy, hogy a kettős czímer, a mely törvényesen kifüggesztetett, meg is hagyassák. Ezen álláspontot foglalja el a függetlenségi párt által benyújtott határozati javaslat második pontja és ezért hozzá is járulok. De még egy ok indít engemet arra, hogy a határozati javaslatot elfogadjam. Mi követeljük az 1868: XXX. törvényczikk revisióját. Ebben sincs köztünk véleményeltérés, mert a ministerelnök ur is elismeri a revisiónak szükségességét; csak hogy a pénzügyministerrel egyetértőleg azt mondja, hogy még most nem érkezett el annak ideje és nagyobb dolgokat nem kell e miatt koczkára tenni. É'n azonban azt hiszem, hogy egy törvénynek vagy egy pactuia conventumnak revideálásához, mint a törvény megjelöli, két factor hozzájárulása szükséges. Az egyik Horvát- a másik Magyarország.