Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-258
58 258. országos ülés október 8. 1883. hatalmazzatok felárra, hogy a jövőben czélszeruen járjunk el. Mert a ki felhatalmazást ád, nem vállal annak czélszerű végrehajtásáért felelősséget; a ki a múltban valamit törvényesnek deciarai, az nem vonható semmi felelőség alá, mert hiszen csak tényt constatál. A ministerelnök tehát csak tényeket akar consíatáltatni s magának kényelmessé akarja tenni a helyzetet, de azután abból magára vonatkozólag egészen más következményeket kivan levonni, t. k, hogy czélszeruen járt el a múltban; azon felhatalmazás pedig, hogy jövőre miképen járjon el, ez már előre is felmentést foglal magában, bármi lesz is eljárásának eredménye. Minthogy a határozati javaslat által tehát, épen ellenkezőleg azon határozati javaslattal, mely ezen álláspontnak megfelel, mely a dolgot és a kívánalmat természet szerint oldja meg, mely a követendő politika terén szabad kezet ad a kormánynak s az ellenőrzés súlyát is rajtahagyja, ennek következtében részemről a kormány határozati javaslatát nem fogadhatom el s pártolom Szilágyi Dezső képviselőtársán! határozati javaslatát. (Helyeslés balfelől) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Azon felszólalások, melyek a szőnyegen levő ügyben engem megelőzőleg ezen padokról már történtek, felmentenek azon feladat alól, hogy akár a kérdésnek formai oldalait részletezzem, akár a ministeri j)adokról történt beszédek részleteivel foglalkozzam : csuk magának az ügynek legfőbb vonalait óhajtom még egyszer a lehető rövidséggel a tisztelt ház előtt feltüntetni és ahhoz képest az ügynek lényegéről igén}-telén nézetemet előadni. (Halljuk !) Azon politikai feladatnak, mely a jelen generatiónak jutott, t. i. a magyar állam kiépítésének és conselidatiójának, kétségtelenül egyik legkényesebb és legnehezebb részét a horvát ügyek képezik. Az a terület, melyen Horvát-Szlavonország fekszik, tőszomszédságában van a Balkán félsziget, iogy ugy mondjuk legvuleanieusabb részének ; a nép, mely azt a területet lakja, gazdasági nehézségekkel küzd, alig kivívott és tágított autonómiájára, nemzetiségére féltékeny. Természetes, hogy ez a talaj a legalkalmasabb, ez a nép a legfogékonyabb oly izgalmaknak, oly aspiratióknak fejlesztésére, melyek végconsequentiáikban a magyar állam segélyével és integritásával összeférhetlenek; és a hol a talaj az izgatásra alkalmas, ott, tátijuk az egész történetből, tudjuk Horvátország példájából is, ott sohasem hiányoznak az izgatók, kik a kínálkozó kedvező alkalmat felhasználják. Másrészről épen Szt.-István koronája birodalmának leginkább veszélyeztetett ezen részén legkevésbé működnek a magyar állam egységi tényezői; a horvát társadalomnak vezető elemei közművelődésük fejlődésében és közérzületükben vajmi laza összeköttetésben állanak a magyar társadalommal; a horvát közéletnek épen azon részeire, melyek a közszellem fejlesztésére legnagyobb befolyással bírnak: a közoktatásra, a szoros értelemben vett beligazgatásra, a magyar állam központi hatalmainak csak igen indirect befolyása van; a magyar állam központi hatalma jóformán esak a fináneznak nem mindenkor népszerű alakjában jelenik meg. (Tetszés balfelől.) Ennek az ellenmondásos situatíónak, t. i. a horvátszlavonországi talaj természetes veszélyességének és másrészt a magyar állam egységi tényezői csekély befolyásának épen ezen talajra természetes consequentiája az, hogy a legnehezebb politikai problémák egyikét és a magyar államférfiúi hivatottságnak valóságos próbakövét képezi azon feladat megoldása, mely a horvát területen sem lehet más, mint: fentartani és biztosítani a magyar államnak egységét és pedig nemcsak külsőleg, nemcsak formailag, mi a kölcsönös hatalmi viszonyoknál fogva nem volna nehéz, de erkölcsileg is ugy, t. i., hogy Horvát-Szíavonországok ne képezzék a közös államra nézve az állandó nyugtalanságnak és gyengeségnek alapját. E feladat annyira nehéz, hogy itt-ott hallani lehet hangokat, a melyek a gordiusi csomónak ketté vágását ajánlják vagy az egyik, vagy a másik értelemben ; hallani lehet hangokat, amelyek az 1868-ban létrejött pactum conventumon alapuló horvát-magyar kiegyezést okolván, ennek egyszerű hatalmi ténynyel való eltávo| lítását, a Horvátországnak biztosított autonómjogoknak confiscálását vélik megoldás gyanánt proponálhatónak. Találkoznak néha olyanok is és e házban ma már történt ez irányban felszólalás, a kik a lehetőségek köréből nem tekintik kizártnak azt, hogy Horvátországnak a magyar koronához való tartozaudósága egyáltalában megszüntettessék, hogy, mint mondják, keressék a horvátok szerencséjüket, a hol birják. Én, t. ház, ezen megoldási módoknak, ha ugyan ilyeneknek lehet azokat tekinteni, ugy az | egyikét, mint a másikát a legfeltétlenebbül per| horrescálom, (Általános helyeslés) nemcsak ethieai szempontból, nemcsak a magyar nemzet traditióinak súlyánál fogva, de az előrelátó magyar politikának czélszerűségi szempontjából is minden oly lépést, a mely a törvényességnek és jognak talaját elhagyja, a lehető legveszélyesebbnek és hibásabbnak tartok. (Általános helyeslés.) Másrészt a magyar korona integritását oly szentélynek tartom, a mely discussio alá egyáltalában nem kerülhet ; a mely semmi néven nevezendő nehézségekkel, semmi néven nevezendő bonyodalmakkal szemben ] kérdés alá sem kerülhet. Az adott viszonyok törj vényes talaján kell tehát a horvát problémával | foglalkoznunk. Ez nem tartozik azon reformkér| dések sorába, a melyeket napirendre lehet hozni, ' vagy nem hozni a szerint, a mint azt egy kormány, | va gy parlamenti többség czélszerűnek tartj a, hanem t ez napirenden van mindig, ez elől kitérni nem
