Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-258

258. orsz'gos ülés október 8 1883. 57 színben a dolog érdemére nézve, midőn — mondom — hallom, hogy nem kifogásoltatott az előző eljárás törvényessége még a horvátok részéről sem; nem kifogásoltatott pedig mikor alkalom adatott nekik arra, hogy e kifogást megtehessék és mikor a kérdés tekintetében teljesen fel voltak világosítva, akkor kétségtelen, hogy bárminő meghátrálás ez álláspontról csakis igen súlyos politikai indokok és tekintetek miatt lehetséges. És itt bocsánatot kérek a t. ministerelnök úrtól, hogy ha nem értek egyet azzal, a mit beszédében kifejtett; mert ő Szilágyi Dezső t. képviselőtársam argumentati ójával szemben azt emelte ki, hogy hisz a magyar kormány nem a horvátok álláspontját fogadja el, hanem egyszerűen elfogadja az előbbi magyar ministeriumoknak 68 óta elfoglalt álláspontját. Bocsánatot kérek t. ház, de nagy különbség van azon álláspont közt, annak megváltoztatása előtt a ministerium által és nagy különbség van azon álláspont közt, ha mint olyat tekintjük, a mire vissza akarunk térni. Ha ezen állásponttól a t. pénzügyminister ur nem tért volna el, akkor azt hiszem, a tekintetben ma sem emelkedett volna kii'ogás e házban; de meghátrálni egészen mást tesz, mint egy positiót el nem foglalni. A ki egy positiót elfoglalt, annak kötelessége azt meg is tartani, a ki egy zászlót kitűzött, annak kötelessége azt a zászlót meg is védelmeznie. Oda senki sem kényszerítette önöket; önök saját jószántukból mentek oda és most tőlünk követelni azt, hogy mi védelmezzük meg az önök által kitűzött zászlót, hogy mi fedezzük a visszavonulást, a melyet saját jószántukból megtenni jónak nem találtak, ez igen sajátságos kívánság. Annál sajátságosabb, mert az ebből eredő erkölcsi baj nem is bennünket ér, hanem éri az országot, nem bennünket ér választóinkkal szemben, ezt könnyen elviselhetnők, hanem éri Magyarországot, Horvátországgal szemben, éri a magyar államot egészében Horvátországgal szemben. Ebbe a helyzetbe nem volt szabad az országot juttatni. És ezen szempontból megítélve, látszik a magyar kormány által beadott határozati javaslatnak inconsequentiája, látszik azon ellentét, a mely annak első és második része közt fennáll. Annak, a ki helyesli a kormány eljárását, nem lehet helyeselnie a visszavonulást ; ha pedig helyesli a visszavouulást, akkor ama kísérlet tökéletesen hiába való volt és igy nem helyeselhető. Ezen logikai ellentét az, a melynek következményei elől, ezen dilemma az, a melynek két oldala egyikének elfogadása alól a kormány és annak t. pártja nem menekülhet. De t. ház, meg kell vallanom, hogy valamint csudálatos az a kívánság, a mely e tekintetben velünk szemben emeltetik, ugy valami mást is látok a kormány argumentatiójában, a mit én, legalább eddigelé megérteni egyáltalában képes KÉPVH. NAPLÓ. 1881 — 84. XIH. KÖTET. j nem vagyok. És ez azon argumentatio, hogy felhatalmazás szükséges ugyan nem volt azon eljárás initiálására, a melyet a t. pénzügyminister ur foganatosított, de már szükséges felhatalmazás arra, hogy ettől eltérjen. Kerestem a t. ministerelnök ur és a t. pénzügyminister ur beszédében ennek indokolását. Meg is találtam. A felelet pedig abban van, hogy akkor, midőn a múlt eljárást helyeseljük, egyszersmind kimondjuk azt, hogy az törvényszerű ; a j övő eljárást illetőleg azért szükséges a felhatalmazás, mivel a törvénytől eltér ugyan, de azzal ellentétben nem áll. Megvallom t. ház, hogy ezen kifejezésnek értelmét én egyáltalában nem tudom felfogni, miszerint valami a törvénytől eltérjen, de azzal ellentétben ne álljon. Ez egy oly szerkezet, a melyet ismét megvallom, nem grammatikai homálynak vagyok kénytelen tekinteni, hanem gondolathomálynak, a mely a grammatikai homályt szükségképen előidézi. A politikai homály az, a mi az önök eljárását jellemzi. A törvény vagy parancsol, vagy megenged, vagy tilt valamit. Ha parancsoló vagy tiltó törvényről van szó, akkor lehetetlen az eltérés a törvénytől a nélkül, hogy ezen eltérés a törvénynyel ellentétben ne legyen. Ha pedig a törvény J megenged valamit és megenged különféle eljárási módokat, akkor ezen eljárási módok közt a íninisternek válogatnia lehet. De akkor kérdem, miben tér el a törvénj^től ? Hiszen ha törvény a végrehajtás különféle módjait engedi meg, akkor az \ interpraetatio alá esik és ha egy törvény végreI hajtásának különféle megengedeti módj;i van, 1 akkor világos, hogy törvényesség szempontjából ! a ministerium bármelyiket választhatja és hogy I ezen választás, illetőleg annak megválasztása tekintetében, hogy melyiket kell követni a több megengedett ut közül, ez csakugyan a politikai opportunitás kérdése. Az is világos, hogy azon esetben, ha egyik utón megindul a kormány, de annak czélszerűtlenségéről meggyőződött, a törvény alapján jogában áll visszatérni s más utat követni ; mert állandó alkotmányos elv az, hogy ministeri rendeletet mindig vissza lehet vonni, mert a minister rendeletei csakis azon körben lehetnek kötelezők, melyben intézkedni a minister jogosítva van; e tekintetben tehát egy intézkedést mással pótolni mindig lehet. A múltra nézve azonban nem meghatalmazást, hanem helyeslést kell kérnie, ugy látszik, hogy épen megfordítva történt; ott, hol felhatalmazást, hol felmentést kellett volna kérnie, pl. a királyi biztos kiküldésénél, ott nem kért. Ott ellenben, hol nem kellett volna felhatalmazást, hanem politikai helyeslést kérnie, ott felhatalmazást kért. És én azt hiszem, hogy ez nem is a véletlen játéka, hanem szándékos, mert hiszen a kormánypárt előtt könnyebben lehet indokolni, hogy: helyeseljétek azt, hogy a múltban törvényszerűen jártunk el és 8