Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-258

56 258. országos ülés kér a jövőre, legalább' kérje a felmentvényt azon cselekményekre vonatkozólag, melyek szempontjából az ;\z alkotmány szerint megkívántatik és ezen cselekmény mindenek felett a báni méltóság betöltésének felfüggesztése és a királyi biztos kirendelése. Annál szükségesebb pedig ez, minél indokoltabbnak mutatják a fenforgó viszonyok ezen lépést. Mert az alkotmány megóvására és a ministeriummal szemben a törvényhozási jogok megóvására nemcsak akkor kell figyelni, midőn esetleg az indokokra vonatkozólag éles ellentét forog fenn, midőn esetleg- az ügyre magára vonatkozókig eonflictus forog fenn különböző hatalmak viselői közt: de akkor kell leginkább az alkotmány megóvására és a törvény megtartására figyelni, midőn oly cselekvény forog fenn, a melyet lényegileg helyeslünk, de a melynek kellő formája nincs meg, mert azon időkben szoktak azután az ily elnézések a törvény kezelése tekintetében azon bizonyos latitude-ök becsúszni, melyekre később válságos időkben hivatkozás történik, de a melyek akkor sokkal nehezebben reparálhatok meg. Ez azon indok, a miért a Szilágyi t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatban követeltük, hogy a kormány kiválókig a törvény keretén kivül tett intézkedéseiért felmentvényt kérjen határozottan és világosan. Ezen felmentvény pedig i.uiiál szükségesebb, mert lm kitűnik, hogy a királyi biztosság kirendelése nem csak a czímei kérdésben előttünk lefolyt zavargások tekintetében volt szükséges, de talán még szükségesebb volt azért, hogy megóvja ép azok biztonságát is és megóvja azon volt kormányközegeket is a csőcselék ellené] en, kiknek maguknak nagy részük volt ezen állapot előidézésében, megóvja Horvátországban azon pártot is, a mely a mi irányunkban a pénzügyminister előadása nyomán nem helyesen és nem azon szellemben járt el, melyet a törvényhozásban vitt szerepe következtében attól megvárhattunk és követelhettünk volna, mondom ha e szempontból volt leginkább szükséges a királyi biztosság kirendelése, annál szükségesebb, hogy itt történjék az arra vonatkozó f elment vén}'" megadása és hogy itt követeltessék. Mert az iránt nem kétkedem, hogy azok után, a miket láttunk és a miket hullottunk, kérdésbe fog ez kerülni a horvát országgyűlésben is, nem kétlem azt sem, hogy a horvát országgyűlésen felvilágosítás fog adatni, miért volt szükséges a királyi biztosság kirendelése, de ép azért annál szükségesebb, hogy előzetesen kéressék és adassék meg a felmentés itt, nehogy azután a horvát országgyűlés, vagy legalább némely tagjai általuk táplált politikai aspiratióknak további táplálékot, saját álmaiknak további talajt keressenek. Pedig ha a múltból következtetünk a jövőre, ha abból, hogy hogyan keletkezett és hogyan kezdődött a j horvát agitatíó, arra ítélünk, hogy minő alakban október 8. 18S3. fog tovább fejlődni és folytatódni, ha még elfogad • juk a t. ministerrelnök ur állítását, t. i. azt, hogy az ő részéről velők szemben külön alkudozás a végből, hogy ők a kormányra szavazzanak, sohasem történt, de mégis — ha ezt el is fogadjuk — azon tényt nem tagadhatjuk meg, hogy ők azon hit alapja is, hogy itt a kormánynyal szavaznak, Horvátországban nagyobb aspiratiókat táplálhatnak, messzebb menő követeléseket állíthatnak fel, nern egy világosan kifejezett pactum, hanem azon meggyőződés alapján, hogy mivel itt a kormánynyal tartanak és szavaznak, a kormány nekik ott többet fog elnézni. Pedig, hogy ezt a meggyőződést táplálták és Horvátországban általában táplálják azt, ugy hiszem, a t. ministerelnök ur sem fogja tagadni és hogy ennek a szine minden eljárására reátapadt és tapad, azt hiszem, ő sem fogja megezáfolni. Ha ezt látom a múltban, akkor nem tagadhatom, hogy a jövőben minden ily körülményből, abból, hogy a horvát minister ki nem neveztetik addig, a míg a horvát képviselők nem tartják elérkezettnek az időpontot, hogy e teremben megjelenjenek ; abból, hogy a felmentvény itt nem kéretik s annak megadására itt alkalom nem adatik, de igenis, az a felvilágosítás e tekintetben megadatik a horvát országgyűlésen: mindezekből azon meggyőződés fog nagyobb erőre vergődni, a mely úgyis a magyar feliratok levétele következtében a horvátokban tápláltatni fog. azon meggyőződés t. i.,hogy kellő eszközökkel és kellő módon ők álláspontjuknak elfogadását és keresztül erőszakoiását a rnagyar országgyűléssel és Magy rország kívánalmaival szemben is mindig képesek érvényesíteni s a t. ministerelnök ur Inában mondja azt, hogy megmutatta a horvátoknak, hogy nem utczai demonstratio az út, a melyen eredményt elérhetnek, mert az utczai demonstratio elfőj tátott, kiküldetett a királyi biztos éa csak azután állott velük szóba: de az eredmény mégis azt fogja előttük bizonyítni, hogy igenis kiküldetett a királyi biztos, történt intézkedés, de az eredmény, a melyet az utczai zavargással el akartak érni, végre is biztosítva van számukra ; egy kellemetlenségen és szenvedésen kellett kérésziül menniök, a mi egyébiránt a horvát országgyűlés többségére nem nagy szenvedés volt, legfölebb még a niartyrium színében tünteti fel őket és népszerűségüket emeli, —- egy kis martyrianion mentek keresztül, de ennek árán mégis álláspontjukat megerősítették és érvényesítették. Nagyon félek, hogy ezen meggyőződés elterjedését semmiféle dialeetieai okoskodás által meggátolni a t. ministerelnök ur nem fogja. S midőn ezt látom t. ház, különösen a f. pénzügyminister ur által adott felvilágosítások folytán még sokkal komolyabb színben tűnik fel előttem azon felhatalmazás megadásának lehetősége, melyet a ministerelnök ur határozati javaslatának második részében tőlünk követel, sokkal nagyobb