Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-258

'258. országos ülés október 8. .1883. 55 rótt, nem tagadhatja meg azt, hogy épen a lapokban oly képviselők részéről, a kik Horvátországban kétségkívül befolyással birnak és a kik mint a mérsékeltebb közvélemény kifejezői szerepelnek, oly felfogás hirdettetik, a mely sem a mienkkel, sem az övével meg nem egyezik, nevezetesen az a felfogás, hogy a mit a ministerium engedélyez, az sem törvényes, ámbár a teljes meghajlást jelzi a kormány álláspontjával szemben és teljes megadását azon kívánalmak egy részének, melyek által a horvátok kielégítve lennének. Mondom tehát, akkor, midőn ily hangokat hallunk és ilyeneket olvasunk naponként a horvát lapokban és a külföldi lapokban, horvát részről azt tapasztaljuk, hogy a kormánynak ezzel szemben előre meggondolt és minden részletre kiterjedő politikája van. Egy körülmény e tekintetben igen csodálatos világítást vet az igent, ministerelnök ur eljárására, s ezt annál inkább kénytelen vagyok felemlíteni mert felemlítette Szilágyi Dezső t. barátom is még pedig kérdés alakjában, melyre feleletet nem kapott. S e körülmény az, hogy ma is betöltetlen a horvát ministeri szék ugy a kormány, mint a ház körében. Hogy « horvát, képviselők itt most jelen nincsenek, az az ő dolguk, bár azt hiszem, mindenki meg van győződve, hogy helyes és a törvénynek megfelelő volna azon eljárás, ha megjelentek volna itt álláspontjukat védeni. Ez azonban individuális, nem hivatalos tény. De hogy a horvát minister nincs e pillanatban itt jelen, az hivatalos tény és félek, hogy

T azon törekvések irányzatát s azon balmagyarázatokat — mert nem kétlem, hogy a ministerelnök ur balmagyarázatoknak fogja kijelenteni azokat, a melyeket horvát lapokban az ő eljárására vonatkozólag olvashatunk — a horvát nép körében csak növelheti és terjesztheti. Ez sajnos körülmény, főleg azért, hogy Horvátország érdekeinek védelmére csakugyan nem volt itt e házban senki, nem volt még az sem, a ki a törvény szerint arra hivatott lett volna ; és pedig nem volt a magyar ministerium mulasztása folytán, mert a horvát minister kinevezésre való előterjesztés kétségtelenül a magyar ministerium kötelessége. Elismerem, hogy lehetnek körülmények, melyek nem teljesen akaratától függővé teszik ezen szék rögtöni vagy rövid idő alatti betöltését. De egyet meg kell jegyeznem, azt, hogy daczára annak, hogy közvetlenül az országgyűlés összejövetele után történt a horvát minister lemondásának elfogadása, itt arra vonatkozó magyarázatokat még nem hallottunk. Pedig ha nem a horvát minister és nem a horvát kérdés tárgyalása alkalmával, hanem bármely ministernek ily "körülmények közt való lemondásáról lett volna szó, azt hiszem, a világ minden parlamentjében alkotmány szerűnek találták volna és a parlamentáris szokásnak megfelelőleg követelte volna nemcsak az ellenzék, de a kormánypárt is, hogy az ilyen, legalább részleges ministerválságról felvilágosítás adassék. Ezt jogunk volt és jogunk van követelni, valamint jogunk van követelni -— s azt hiszem, a ministerelnök ur ezt nem fogja megtagadni — azt is, hogy legalább azon indokok derittessenek fel, melyek e széknek félreértésre alkalmat szolgáltató be nem töltése tekintetében irányadók. Mert, hogy e félreértések felmerülhetnek és felmerülnek, az kétségtelen. Csak szemügygyei kell kisérni azokat, a mik minden lépésünkből Horvátországban következtettetnek; csak szemmel kell kisérni azt, a mint az engedékenységnek itt minden szavát felfogják, azon commentárokat, melyeket ugy a horvát, mint a Horvátországon kivüli lapokban olvashatunk, de azon felszólalásokat is — s ezeket máinem tekinthetjük egészen magán dolognak — melyeket a horvát képviselők választóikhoz intéznek ; mondom, csak figyelemmel kell kisérni azokat, és meggyőződünk arról, hogy minden ily körülménynek a mostani viszonyok közt, sokkal nagyobb jelentősége van, mint rendes viszonyok közt, mint lett volna akkor, ha ezen kérdések most fel nem merültek volna. S még egyre kell vigyáznunk. Vigyáznunk kell, hogy épen az ily krízisek idején való eljárásunkból, cselekvések vagy mulasztásokból később, nem kritikus időben azután mindig praeeedensekeí szoktak alkotni. Nem szabad felednünk, hogy lehet idő, midőn a jelenlegi körülményekre mint|»raeccdensekre, vagy mint okokra fogunk hivatkozni és hogy a ministeriumnak és a háznak. midőn e kérdést eldönti, múlhatatlanul figyelni kell, hogy a jelenben felmerülő valamely körülmény, bármily rendkívüli legyen is, mint rendes, mint praecedens fel ne használtassák. Vigyáznunk kell tehát arra, hogy abból, hogy a horvát ministeri íizék nincs betöltve, ne hozathassák fel argumentumul talán későbbi horvát követelésekre nézve az, hogy akkor, mikor e kérdésekről tanácskoztunk, Horvátország érdekei hivatalosan képviselve nem voltak s vigyáznunk kell még arra is, hogy azon érintkezésekben, melyek múlhatatlanul keli, hogy a kormány és a kir. biztosság közt Zágrábban folynak, a jelenleg történtekre ne vonassék praecedens, vagy ne tétessék ellene kifogás azon szempontból, hogy a ki ő Felsége és az országo; horvát kormányzat közt a kapcsot fentartani hivatva van, t. i. a horvát minister, a ministeriumban nem bír üléssel, mert állása be sem volt töltve. Csakis az 1868 : XXX. törvényczikkből idéztem a horvát minister attribútumait. Szükséges tehát, a mint mondám, először az, hogy a kormány, midőn a múltra vonatkozólag helyeslésünket kikéri, egyszersmind legalább némi útmutatást adjon arra, hogy a jövőben minő általános politikai irányzatot kivan követni. Szükséges egyszersmind az, hogy midőn felhatalmazást