Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-258

54 2.58 országos ülés október, 8. 1883. elől nem téveszthetünk s ezen jellemző vonás épen az, melyet e padokról gyakran hibáztattunk s a mely jellemző vonás azon felfogásban áll, hogy a kormánynak minden kérdésben csak akkor kell intézkedni, midőn már ez a kérdés égetővé vált s midőn azon kérdés következtében már egyes mulhatlanul orvoslandó jogsértések, vag}" mulliatlanuí orvoslandó társadalmi bajok merültek fel. Ezen eljárást követte a kormány minden kérdésnél, mely az országban felmerült; minden kérdést, mely politikai fontossággal és jelentőséggelbir, magától hagyott érlelődni minden útmutatás vagy vezérlet nélkül a társadalmi téren ; de akkor mikor már kifejlődtek a bajok, előállottak a sérelmek, jött a házhoz s kérte: segítsetek az első esetben, támogassatok a második esetben, állj átok mellém a harmadik esetben, adjatok felhatalmazást, hogy a felpattant sebeket kiégethessem, vagy meggyógyíthassam, de a betegséget magát soha előttünk fel nem tárta, sőt a bajnak gyökereit eltakarta előttünk s azt, a mit politikának neveznek és nem esetről esetre egyes palliativ eszközök alkalmazásának, azt soha alkalmazni nem kivánta. És valamint ezt más téren számtalanszor tapasztaltuk, ugy látjuk kiválólag ezen horvát kérdést illető eljárásban. Vagy t. ház, volt-e a kormánynak eddig Horvátországot illető politikája ? Eddig csak egyet tapasztaltam, azon politikát, hogy Horvátország lehetőleg külső csendben tartassék, hogy lehetőleg engedtessék meg Horvátországban az elemeknek saját fejlődésük, lehetőleg engedtessék át a horvát törvényhozás saját initiativajának, kedvének és azon áramlatok érvényesítésének, a melyek ott netalán többségre jutnak, a nélkül, hogy innen a legkevesebb befolyás gyakoroltatott volna; a nélkül, hogy azon ellenőrzés gyakoroltatott volna, a mely abból áll, hogy a központi kormánynak és országgyűlésnek mulhatlanul kell gondoskodni arról, hogy a horvát országgyűlésben oly törvény ne hozassék, a melynek következményei ellentétbe jutnának a közö« országgyűlés által megállapított törvényekkel, vagy a r központi kormány által inaugurált politikával. És ha a báni felelősségnek és a horvát mínisterí felelősségnek van értelme, ugy annak egy lehet értelme: az, hogy a horvát országgyűlésen csak oly határozatokat enged létrehozni, oly többség uralmát engedi érvényesülni, mely összhangban áll azon általános politikai irányzatokkal, melyeket nem a horvát országgyűlés, nem a bán, nem a horvát minister, hanem a közös országgyűlés és azzal egyetértőleg a magyar ministerium szab meg. És ha a t. minister ur arra hivatkozik, hogy a pénzügyi administratióban annyi tömérdek baj merült fel, mint ő feltárta és hogy ezen bajok nem orvosoltattak, sőt felderítésük is nem az autonóm kormány, hanem a pénzügyi közös kormányzat által történt: ugy ebből nagy felelősség hárul a pénzíigyminister úrra. Mert ha, a mint ő azt előhozta, már 1880-ban megállapittatott az eljárás, miért nem gondoskodott arról, hogy a horvát országgyűlésen orvosoltassanak autonomicus téren azon bajok, a melyek már nemcsak az autonomicus kormányzat körében, hanem azon körben is helyrchozhatlan kárt tettek, melyek a közös kormányzat körébe esnek. Ez a ministeriumnak mulhatlan kötelessége lett volna. E helyett azt tették, hogy ott a határőrvidéki kérdés felmerült és felmerültek nagy részben oly kérdések, a melyek ott mint népszerűek szerepeltek, de ezen bajok orvoslására egyetlen szót sem hallottunk, nem csak a horvát országgyűlés részéről, de még a bán részéről sem; pedig ezt a magyar ministerium iránt való felelősség és az ezzel való kapcsolat következtében tartozott volna megtenni a bán. Mert az nem mentség és nem kifogás, hogy esetleg a bán nem teljesíti azokat, melyeket a magyar kormány tőle vár. A magyar kormánynak a bánnal szemben mindig megkell, hogy legyen azon erkölcsi, valamint megvan azon törvényes ereje, hogy kényszeríthesse azon kötelességek megtevésére és az által kényszeríthesse a horvát országgyűlést azon kötelesség teljesítésére, melylyel Szt.-István koronájának birodalma iránt, tartozik. De arra, hogy igyjárjon el a ministerium, az kell, hogy nem esetről esetre és csak akkor szólaljon fel és ügyeljen, mikor flagráns törvénysértés követtetik el, hanem az kell, hogy azon irányzatokat is szemmel tartsa, a melyek végeredményükben törvénysértésre vezethetnek; hogy tekintetbe vegye mindazon kísérleteket, a melyeknek a törvénysértések, hogy ugy mondjam, csak virágait képezik, de a melyeknek termőfája már magában a talajban van. A talajt kell megnövelni és átalakítani, nem a fa ágait vagdalni, mert a törzseik új ágakat és új hajtásokat fog növelni, a melyek megmaradnak. A törzsöket magát kell megnemesíteni és ez lett volna a kormány feladata, erre kellett volna figyelmét fordítania. És hogy ez történjék, arra még egy szükséges, t. i. az, hogyha a kormány általános politikát tűz ki, azt következetesen érvényesítse minden alkalommal, minden körülmények közt és ne téveszszen szem elől bármi csekélynek látszó körülményt se, mihelyt ezen szempontból fontossággal bir; mert a mi a közös viszonyokat illeti, az mind fontos, bármi csekély magában véve. Nem az isolált tény jelentőségét kell itt figyelembe venni, hanem a viszonyokat, melyeket a tények egyik vagy másik irányban való hatásuk szerint teljesen megváltoztatnak. És mit látunk ma is ? Azt látjuk, hogy mig ezen kérdés itten vitaítatik és mig azon felfogásoktól eltérőleg, a melyek e házban ugy ezen, mint a túlsó padokról kifejezést leltek, a házon kivül más felfogások is érvényesülnek; mert az igen t. ministerelnök ur, a ki a lapokra hivatko-