Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-258

258. or^ágos ülés október 8. 1883. 53 igazolják, hogy czélszertí volt és opportunus volt. Mi megfordítva tekintjük a dolgot. Ha bírálatot kell mondanunk a múltra nézve, nemcsak azt kell bírálnunk, hogy a minister eljárása törvényes volt-e, mert ez a legcsekélyebb, a mit egy ministerről feltehetünk, hanem azt kell ítéletünk alapjául tekintenünk, vájjon a kormány eljárása ezélszertí, vájjon kellő előrelátása volt-e? A jövőt illetőleg pedig nemcsak az opportunitási szempont az, a mely irányadó lehet, hanem kell, hogy mindig irányadó legyen előttünk a törvény magyarázatának szempontja is. így tehát ellenkező álláspontot kell a megítélésnél követnünk azzal, melyet a t. ministerelnök ur elfoglal. Hogy pedig e kérdés ekként való felfogása azután következményeit megtermi, az igen természetes. Az igen t. pénzügyminister ur előadásából tegnapelőtt megértettük ugyan azt, a mit egyáltalán felfogni nem lehet, hogy minő lélektani indokok — hogy úgy mondjam — vezették őt azon felfogásra, hogy a magyar feliratú czímerek kitűzése (zélszerü és helyes volt. De azt nem értettük meg belőle, hogy ezen lélektani indokolás megfelelő és azon kötelességnek eleget tevő lett volna, melyet a ministernek mindig szem előtt kell tartania, azon kötelességnek, hogy az ő eljárása ne subjectiv meggyőződésnek feleljen meg, hanem azon igém^eknek, melyeket a közhangulat és az előrelátható következmények azzal összefűznek. Az igen t. pénzügyminister ur kifejtette, hogy először szemébe ötlött, hogy a vámhivatalon nincsenek magyar szinek, a mi világos törvényellenesség, mert a vámhivatalnak az összes állam, a szent-István koronájának birodalmi jelvényeit kell használnia, nem pedig csak annak egyes részét és hogy innen kiindulva tért át ezután a, másik kérdésre, arra t. i., hogy a magyar felirat is alkalmaztas-lék ; a miben annál kevésbé látott aggályt, mert horvát részről egyáltalán nem történt felszólalás vagy kifogás ennek törvényessége ellenében, sőt magyar feliratú czímerek ki is tűzettek, a horvát kormány részéről elismertetett, hogy kötelesség azokat megvédeni, űe megtagadtatott annak szüksége, mintha ezen védelem egyáltalán igényeltetnék. De továbbá, miután hosszabb időn keresztül — a mint ő állította — hat helven fim*göttek ezen czímerek, az egész időn át a házban a horvát képviselők részéről, kiknek pedig e körülményről tudomással birniok kellett, felszólalás nem történvén, ő aggály nélkül foganatosította ezen eljárást. Megvallom, minél világosabb, minél meggyőzőbb ezen előadás, azon indokokat illetőleg, a melyek az igen t. pénzügyminister urat vezették: annál kevésbé birom összhangba hozni a most előttünk javasolt eljárással, annál kevésbé birom egyszersmind összhangba hozni azon állítással, hogy az általunk tanúsítandó engedékenység, hogy a magyar országgyűlés és a magyar kormány áítal e kérdésnek izolálása által az akadályok meg fognak szüntettetni és változás fog előállni a politikai situatióban. Mert ha a múltról Ítélek a jövőre, — egyébből pedig nem ítélhetek — azt kérdezem, hogy mi garantiát nyújthat nekünk a ministerhim arra, hogy az általa most javasolt és általunk most követendő eljárás jobb gyümölcsöt teremtsen, mint az, melyet a ministeriummaga követett? Garantiát lelni azon kijelentésekben oly kormányközegek és képviselők részéről, kik hasonló kijelentést tettek a, múltra nézve, vagy hasonló kifogásokat nem tettek a múltra nézve? Kérdezem, hogy ha azok részéről, kik a múltban nem kifogásolták a kormán)^ eljárásának helyességét, szintén nem hallunk kifogást a. kormány jövő eljárására vonatkozólag: vájjon ebből az következik-e, hogy miután a múltban javunkra felfogásuknak megfelelő következmény be nem állott, jövőben az be fog állani. Az következik-e, hogy akkor meg fognak elégedni a concessiónak e mértékével s azok, kik most a kormányt hibáztatják törvényellenesseggel, hibáztatják annak daczára, hogy előbb azzal nem vádolták, jövőre meg fognak elégedni, törvényesnek, kielégítőnek fogják találni az oly eljárást, mely az ő garantiájuk, biztosítékuk mellett foganatosíttatnék? Mert a ministerium összes eljárásának alapja abban van, hogy ha bennünket a múltban elkövetett tévedés következménye alól felmentetek, jövőben nem fogunk tévedni, azért, mert biztosítva vagyunk, legalább kilátásba van helyezve, hogy a pacificatio be fog állani és pedig azon mérvben és oly biztosítékok meUett, melyek mellett az a múltban nem járt hasonló eredménynyel. Midőn tehát a kormány részéről nagy obi; biztosítékokkal e tekintetben nem találkozunk; midőn a kormány által jelzett rendszabály alapjául csak ily tényt látunk felhozva : akkor nem tudom, hogy minő alapon lehet tőlünk a múltnak helyeslését és a múlt eljárás opportunitásának helyeslését megkívánni? (Helyeslés a haloldalon.) Pedig épen ily módon követelik tőlünk jövőre az ellenkező irányú és ugyanezen opportunitási szempontokból elfogadott eljárásra előre való felhatalmazást, T. ház! Engem épen az, hogy a múltban egyes esetekben és nem az egész eljárás folyama alatt és az eljárás nem minden mozzanatában hibáztattuk a kormányt és itt mégis a kormány által jövőre is követendő politikának csak egy lánczszeme táratik fel előttünk, de egyéb tekintetben felhatalmazás nem kéretik: épen ez tesz bizalmatlanná azon határozati javaslattal szemben, [Igaz! Vgy van! balfelől) mert ha végig tekintünk a horvát ügyben, valamint más ügyekben a kormány által követett politikán : akkor egy jellemző vonást szem