Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-258

50 258. országos Hlés október 8. 1883. nézetében, hogy a horvát bán politikailag csak a magyar kormánynak felelős; administrationális dolgokért, a törvények megtartásáért felelős igenis a horvát tartománygyülésnek, de a szt.-István koronájához tartozó tartományokban jogosult politikát csak egyetlen egy helyen és teremben lehet és szabad űzni; és én azon administrationális iniseriäknak, melyek ott vannak, nagy részét annak tulajdoníthatom, hogy a horvát tartomány gyűlés a helyett, hogy az administratio és a törvények alkalmazása iránti kötelességét teljesítette volna, egészen más, jogtalan, őt nem illető terrénumra: a politika tízesére és folytatására terjeszkedett ki. Meg vagyok győződve, hogy mihelyt Horvátországban a tartománygyülés saját sphaerájában kötelességének megfelel, administratiója, melyért okolni Magyarországot óhajtja, javulni fog. Mindezek után, minthogy meggyőződésem szerint a kormány határozati javaslatit, mely a jövőre vonatkozik, egyfelől lehetővé teszi a kibékülést, legalább annak útját el nem vágja, másfelől pedig a magyar állam tekintélyét meg nem sérti; és mert hitem szerint a Horvátországgal való kibékülésre csak egyetlen egy gurantia van s ez nézetem szerint a magyar állam hatalma és ereje; és mert én ebben bizom: a ministerelnök ur határozati javaslatát elfogadom. {Helyeslés jobb felől.) Pulszky Ágost: T. ház! Tökéletesen egyetértek azon zárszavakkal, melyekkel az előttem szólt t. képviselő ur beszédét végezte: a Horvátországgal való állandó békének csak egyetlen egy garantiája van, t. i. a magyar állam ereje és hatalmának elismerése. I)e épen mivel nem látom ezt a ministerelnök ur határozati javaslata által megóva s épen mivel nagyrészt ugyanazon előzményekből, melyeket ő felemlített, a logika szabályai szerint nem tehetek róla, de ellenkező meggyőződésre kell jutnom: kénytelen vagyok saját határozati javaslatunk mellett, melyet Szilágyi t. képviselőtársam beadott, megmaradni. És hogy mindannak daczára felszólalok, hogy ezt ő tegnapelőtt oly kimerítően indokolta a t. ház előtt: ez csupán azon felszólalások következménye, nieryekeí a tegnapelőtti ülés végén a ministeri padokról hallottunk. Kétségtelen ugyan, hogy nagy részét azon válaszoknak, melyeket kértünk s melyeket a minister urak kilátásba helyeztek, még azokban a nyilatkozatokban sem kaptuk meg. Nevezetesen >• t. ministerelnök ur megemlítette, hogy ő várt interpel].átióra, mert tudni akarta, mi az, mire feleletet kérünk, in^erpellátió helyett megkapta a kérdéseket t. barátom 1;eszedében, de a kérdésekre való felelet helyett most is csak azt nyertük válaszul, hogy részben a felelet nem opportunus, mert azokra, a mik törvényszerűen elintézendők, csak később kivan nyilatkozni, részben pedig azt, hogy az eseményt nem tartja oly fontosnak, hogy annak minden egyes fasisáról hivatalból kormányjelentést te gyón és hogy talán épen a Horvát- és Magyarország közti viszony szempontjából nem volna helyes az ügyet ily fontosságúvá tenni. Megvallom, midőn a ministerelnök ur elég fontosnak tartotta az ügyet, hogy egy határozati javaslatra hivja fel a házat, azt hiszem, hogy azon fontosságot is kell annak tulajdonítani, a mely világos, teljes és az ügyre vonatkozó kérdésekre adandó felvilágosításokat igényel. De másrészt nem is a Horvát- és Magyarország közt fenlevő viszony szempontjából kell a kérdés fontosságát megítélnünk, hanem meg kell Ítélnünk azon jelentőség szempontjából, a melylyel általában, különösen a felmentés kérdését véve tekintetbe, alkotmányunkra és alkotmányos eljárásunkra vonatkozólag bir; meg kell ítélnünk azon fontosság szempontjából, a melylyel nem a múltra, hanem a követendő politikára vonatkozólag bír. Mert a mit mi itt sürgetünk és a minek igen t. barátom, azt hiszem, teljes kifejezést adott, nem az volt, hogy csupán a múlt eseményekhez képest hozzunk Ítéletet és azokhoz szabjuk felszólalásunkat, hanem az. hogy miután ezen kérdés és a múltnak megitélése mulhatlanul kapcsolatban van a jövőben követendő politikával, nevezetesen pedig a jövőben követendő politika azon részeivel, amelyek a jelenlegi törvényesállapot alapján fejlődnek ki: ennek következtében szükségképen ezen politikai tekinteteket és nemcsak a jogi tekinteteket kell a kérdés tárgyalásába bele vonnunk, annál inkább, mert a kormány részéről azon csodálatos felfogást tapasztaljuk, hogy ott, a hol tulajdonképen a politikai tekintetek irányadók a megítélésre nézve, mindig a joggal és törvényszerűséggel áll elő. Ellenben ott. a hol a jogi szigorú interpraetatio az,a mi mindenekfelett fontos és minek szemmel tartása kötelességünket képezi, mindig csak politikai tekintetek azok, a melyekre hivatkozik. Nevezetesen az igen t. pénzügyminister ur, de a ministerelnök ur is mit indokol a czímerek kitűzését illetőleg ? Nem azt, hogy az czélszeríí volt, hanem merőben azt, hogy jogos volt. Azt iparkodik igazolni, hogy törvényszerű volt és határozati javaslatuk által is — a mint a ministerelnök ur is kifejtette — azt akarják helyeseltetni, hogy törvényszerű volt, azt kívánják, hogy eljárásuk törvényszerűségét teljes mértékben elismerjük. De ha arról volt sző, hogy igazolják, hogy miért kívánják a czímereket levétetni és azokat másnemű czímerekkel helyettesíteni, nem arról szólnak, hogy ez törvényszerű-e vagy sem, összefér-e a törvény helyes interpraetatiójával vagy sem, sőt oly kijelentést tesznek, a melyet, megvallom, csodálattal hallottam onnan: hogy ezen eljárási mód, habár nem is ellenkezik a törvénynyel, de attól némileg mégis eltér. Mindig azt