Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-284

284 országos nléí> decíemlter 13. 1883. 463 bíróság elé, mert az én hatóságom alá tartozik és fenyegetné a hatóságot azzal, a mivel EdelsheimGyulai báró fenyegetett, hogy tettlegesen fog ellentóllni, hát mi történnék? A büntető törvénykönyv 475. §-a igy szól: „A hivatali hatalommal való visszaélés vétségét követi el és öt évig terjedhető fogházzal büntetendő azon közhivatalnok, a ki hivatali hatalmával visszaél a végett, hogy valakit jogtalanul valaminek eltűrésére vagy elhagyására kényszerítsen. A kísérlet büntetendő." A 478. §., a mely pedig idevág, igy szól: ,,A 476. §-ban megjelölt büntettet követi el s az ott meghatározott büntetéssel büntetendő azon közhivatalnok, a ki hivatali hatalmával visszaélve, azon czélból, hogy valakit a törvényes büntetés alól elvonjon, a büntető eljárás körül hivatali kötelességének teljesítését elmulasztja, vagy a büntető eljárás eredményének meghiúsítására czélzó cselekményt vagy intézkedést tesz. Ugyanazon büntetés alá esik azon közhivatalnok is, a ki azon kötelességét, hogy a jogérvényes büntető ítéletet végrehajtsa,a jelen szakaszban említett czélból nem teljesíti." A mi törvényünknek t. ház, világosan szövegezett szakaszai vannak, melyek minden állampolgárt, a ki hasonló merényletet követne el a bíróság tekintélyével szemben, börtönnel fenyítik. Kérdem már most, kicsoda Edelsheim-Gyulai b. ? A törvényen kívül álló egyén-e, vagy pedig tudnak-e — mint a hogy első felszólalásom alkalmával bátor voltam megemlíteni, tudnak-e a t. ház többségéhez tartozó képviselők módot és alkalmat találni a jelen közjogi helyze ben arra, hogy a törvénynek ily flagrans megsértése megbüntettessék, megfenyíttessék. Én azon hallgatólagos választ, a melyet kérdésemre kaptam, kénytelen vagyok annak tekinteni, hogy a t. ház többsége vagy nem mer, vagy nem tud eszközökhez nyúlni, a mely ekáltal ily flagrans törvénysértés megtoroltatnék. T. ház! A hazaszeretetnek egy törvénye van, közös az mindnyájunkkal, önök megértik és azt hiszem, követni is fogják annak intelmét. A hazaszeretet önöknek nem tolmácsolhat mást, midőn látják, hogy a Solferinonál megcsorbult és a chlunii ködben megrozsdásodott kard és egy zöld tollas csákó (Mozgás) elég arra, hogy legszentebb institutióinkat, a bíróság tekintélyét lábbal tapossák Magyarországon, akkor ez a. hazaszeretet önöknek nem tolmácsolhat mást, mint azt, hogy töröljük el a cs. k. közös osztrák hadsereget és állítsuk fel az önálló magyar hadsereget {Helyeslés a szélső baloldalon) és mert én igy vagyok meggyőződve, azt a választ, a melyet a t. igazságügyminister ur adott, már ezen okból sem vehetem tudomásul, hanem kérve kérem a t. házat és különösen annak a többséghez tartozó tagjait,méltóztassanakkomoly, higgadt és pártatlan megítélésük tárgyává tenni, vájjon tűrhetjük-e jövőre is az ilyen visszaélésekhez hasonló dolgokat; vájjon nem időszerű-e, czélszerű-e és az állam érdeke szempontjából nem szükséges-e végre valahára tanácskozás tárgyává tenni, vájjon tűrhetjük-e jövőre is ezen visszaéléseket? Ezt tárgyalni a t. háznak és önöknek a hazaszeretet által parancsolt kötelesség. De nem vehetem tudomásul a t. minister urnak azon válaszát sem, a melyet a hadbiróságok kérdésére nézve adott. Elég lesz felolvasnom, hogy a t. minister ur ezen kérdésben 1880. november 29-én miként gondolkozott, hogy constatáljam azt, hogy a minister ur vagy elfelejtette akkor tett igéretét, vagy nagyon megtört. 1880. november 29-én, midőn Chorin képviselő úr határozati javaslatot adott be e tárgyban, igy nyilatkozott {olvassa) : „A katonai büntető eljárás reformjára vonatkozó tárgyalások csak néhány pontra forognak még fenn és épen azért, mert a tárgyalás befejezése a legrövidebb idő alatt remélhető, azért nem tartotta szükségesnek a határozati j avaslat elfogadását Hát én nem tudom, hogy a t. minister urnak milyen a rövid és hosszú időről fogalma, de azt hiszem, 1880 november 29-e óta az a legrövidebb határidő, melyet ő jelzett, talán mégis lejárt és a megfontolásra elég ideje lett volna, arra, hogy végre valahára szabályoztassék ez ügy. Egyébiránt én nem reformról beszélek; én egyéni álláspontomból kifolyólag a katonai bíróságok béke idején teljesen eltörlését kívánom már csak a törvény előtti egyenlőségnek kedvéért is. Mindezen indokokból, mert látom, hogy a t. minister úr más bíróságokkal szemben sem jár el, sem a hadügyministerrel szemben nem ugyjárt el, mint a törvény rendeli, sem általában a hadbiróságok szervezésére komoly törekvésnek tanújelét nem adja és miután itt törvényeink flagrans megsértését tartom, a választ nem vehetem tudomásul, hanem kérem a válasznak tárgyalás végett napirendre tűzését. (Helyeslés a szélsőbalon.) Pauler Tivadar igazságügyminister: Nem akarok azokra reflectálni, melyek a jelen kérdésre nem tartoznak, nem különösen azokra, mik a közös hadseregre, annak szervezetére és hazánkhoz való viszonyára nézve elmondattak. Ezek a jelen kérdéssel általában nem állanak összefüggésben; (Ugy van! a jobboldalon) csak azokra szorítkozom, a mik a kérdéshez tartoznak. A bíróságoknak saját hatáskörükben hozott végzéseit tiszteletben tartani kötelességemnek ismerem {Helyeslés a jobboldalon.) és miután a budapesti fenyítő törvényszéknek e kérdésben hozott határozata felsőbb bíróságnál van, hozzám általában erre vonatkozólag semmi jelentés nem érkezett, nem intézkedhettem, de különben abirói határozatok megváltoztatására magamat feljogosítottnak nem érezhetem. (Helyeslés a jobboldalon.)