Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-284
462 284. országos filéd deczember 18.1883. elégedve és azt tanácskozás tárgyává kérem tétetni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az alkalommal majd reá fogunk mutatni az okokra, melyekbői ezen és ehhez hasonló esetek származnak; rá fogunk mutatni azon szellemre, a mely — tisztelet a kivételeknek — a közös hadsereg nem magyar részében uralkodik, azon szellemre, mely nem ismer magyar kii ályt, csak osztrák császárt, (ügy van! a szélső balon.) mely nem ismer Magyarországot csak összbirodalmat, (Ügy van! á szäsö balon) mely nem ismeri Magyarországnak alkotmányát és törvényeit, csak a hadi törvényeket és az Armee-Verordnungsblattot (Helyeslés a szélső baloldalon) mely magát a polgári társadalom felett kiváltságos osztálynak képzeli, mely Magyarország nemzetiségét, jelvényeit tiszteletben nem tartja és ismételve megsérti, {ügy van! a szélső baloldalon.)^ reá fogunk mutatni az eszközökre is, melyeknek segítségével e bajt orvosolni lehessen, rá fogunk mutatni arra, hogy a legbiztosabb, mondhatni egyedül hathatós eszköz az, hogy a közös hadsereg ketté választatván (Helyeslés a szélső baloldalon) az idegen elem a Lajthán túli tartományokban helyeztessék el,a hol azt illő tiszteletben fogjuk részesíteni, mig a másik, a magyar rész nemzeti alapon szerveztessék, magyar tisztek, magyar lobogó alatt, magyar vezényszó mellett, mi gyár hadügyministernek alárendelve és az alkotmányra megesketve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha másutt keresik az orvoslást, hiába keresnek, Magyarországnak negyedfélszázados története bizonyítja. Ismételve kérem, méltóztassék a minister ur válaszát tárgyalásra kitűzni. Polónyi Géza: T. ház! Annak előrebocsátásával, hogy a mit Irányi igen t. képviselő ur mondott, szivem mélyéből osztom, igyekezni fogok a kérdéshez telhető rövidséggel hozzászólni. Midőn a ielen országgyűlés megnyílt, a ministerelnök ur a felirati vita alkalmával, mert emlékezzünk csak vissza, akkor is szó volt a katonaságnak egy ily flagrans visszaéléséről, szó volt a Lendl és G-ötzl-féle esetről, a t. ministerelnök ur keserű szemrehányással illette ezen pártot, azt mondván, hogy nem teszünk hasznos szolgálatot, midiin a katonaság és nemzet közti ürt tágítjuk. Már akkor meg lett czáfolva ezen vád, t képviselőház, de ime, újból itt van egy flagrans eset, mely éléuken bizonyítja, hogy ezen párt akkor követne el bűnt, ha alkotmányos kötelességét nem teljesítené, midőn durva visszaélést lát a törvény, a nemzet és annak aspiratióival szemben. [Helyeslés a szélsőbalon.) Akkor t. ház, mikor interpellátiomat megtettem, magam is azon Íriszemben voltam, hogy itt a hadtest-parancsnokság, tehát egy hatóság intézkedésével állunk szemben. Meggyőződtem róla, hogy itt nem erről, hanem b. Edelsheim-Gyulai fohadparancsnok, a magyar főrendiház tagjának (Mozgás) egy oly visszaéléséről és a hatóság tekintélyének oly megsértéséről van szó, a melyet én ily válasszal megtorlatlanul hagyni nem kívánok. Nem először teszi b. Edelsheiin Gyulai főhadparancsnok azt, hoíry a hatóságok tekintélyének ellene szegül. (Halljuk! Halljuk!) Tudomásomra jutott — nagyon sajnálom, hogy a t. ministerelnök u: nincs jelen — csak e napokban az, hogy nem régiben társzekereket bocsátottak a fővároson keresztül, ugy, hogy 60—70 közlekedett egymás után, melyek a közönség-előtt az utat elzárták. A rendőrség átirt a főhadparancsnoksághoz, azt mondván: figyelmeztetem, hogy az intézkedést szüntessék meg, hagyjanak hézagot, hogy a lakosság közlekedhessek, minthogy ellenecetben rendőröket leszek kénytelen alkalmazni, hogy rendet csináljanak. Erre a főhadparancsnokság azt felelte: Ám próbálja meg a rendőrség, én azokat a rendőröket, kik meg fognak jelenni, a katonák által levagdaltatom. (Nagy mozgás.) Ezen jelentés a t. ministerein3k urnak hivatalosan átküldetett, ki sajnálom, hogy nincs jelen, mert kénytelen volna megerősítni állításom valódiságát. (Nagy mozgás. Félkiáltások balfélfii: Nagyon szép !) Midőn ily esetekkel állunk szemben t. ház, midőn az ország főhidparancsnoka, a magyar főrendiháznak érdemjelekkel feldíszített tagja, (Mozgás) a bírósághoz egy levelet intéz, mely a „Pester-Lloyd" ban tegnap közzététetett s a mely igy szól: „lm Anschlusse an nieine dienstlichen Zuschrfften vom 11. Jänner, 10. Fehér, 23. Juni, 23. Juli und 24. November 1. J. sub Z. 6192, 7286 und 12,316 beehre ich mich in Angelegenheit meiner Zivildiener Stefan Horváth undFranz Virágos, die soeben eingelangte Verordnung des k. k. Beiehs-Kriegsministeriums mitzutheilen." Tehát „ich" és néma hatóság; mindig Edelsheim-Gyulai báró! Mindenütt a hol törvényszegésről Víin szó, t. ház, két része van az ügynek. Ott, a hol a bűnvádi eljárásnak folyamatba tételével maga a restitutio lehetséges, a restitutio keresztül vitele, de a másik része a bűnvádi eljárásnak követeli egyúttal azt, hogy a törvényszegés megtoroltassék. (Zajos helyeslés.) Itt t. ház, a kérdésnek, jogászi szempontból felfogva — ezt hiszem, a t. igazságügyminister ur is igazat fog nekem adni — csak egyik része látszik megoldottnak s ez sem alkotmányos úton, t. i. a megsértett hatósági tekintély restitutiójának kérdése. De a büntetés, azon kérdés: ha valaki a hatóságok ellen szegül, ezzel megoldva nincs. De t. ház, nekünk törvényeink vannak ily esetekre. Képzelje t. ház, hogy akár a szolgabíró, akár a rendőrség, vagy akármely főkapitánynak eszébe jutna azt mondani: én szolgámat nem állítom a
