Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-284

284. országos ülés deczember 13. 1883. 4,5 ^ hatóságnak az eljárása esik bírálat alá, úgymint a | budapesti cs. és k, hadtestparanesnokság, a budapesti kir, törvényszék és az igazságügynűnister úr eljárása. Most már, miután a t. minister úr az interpellátiómban elsorolt, a hírlapok közlésére alapított tényeket maga is hiteleseknek ismerte el, tévedés veszélye nélkül mondhatom el véleményemet. A hadtestparancsnokság e szerint megtiltotta azon két egyénnek, a kik a budapesti kir. törvényszék és feíebbezés folytán a kir. tábla által börtönbüntetésre voltak ítélve, hogy az itélet kihirdetésén megjelenjenek, hivatkozván — a mint a t. minister úr méltóztatott mondani — egy 1851-ben megjelent császári rendeletre és miután a törvényszék a további eljárást meg nem szüntette, a hadügy minister utján a bécsi cs. kir. katonai főtörvényszék elé terjesztvén az ügy eldöntését. Ezen eljárás által a IV. hadtestparancsnokság nemcsak világos törvénysértést, hanem az alkotmányos elvekbe ütköző cselekedetet is követett el. (Ugy van! szélső balon.) Az 1868 : XL. t. ez. 54. §. ugyanis — a mint azt a t. minister úr maga említette — igen világosan azt foglalja magában, hogy a tartalékosok és szabadságosok is szabadságuk ideje alatt, akár honvédek, akár sorhadbeliek legyenek, tisztek és legények egyaránt, minden polgári viszonyaikra nézve, de azonkívül bűnvádi és rendőri ügyekben is a polgári törvények és polgári hatóságok alatt állanak. A kérdéses két egyén pedig nemcsak hogy tettleges szolgálatban nincs, de az egyik mig általán véve soha nem is állott a hadsereg kötelékében, a másik pedig, a mint értesítve vagyok, már rég leszolgálta idejét. S annál komo lyabb beszámítás alá esik a hadtestparancsnokságnak ezen eljárása, mert ámbár a törvény nem tudása elegendő mentségül semmi esetben sem szolgál, (ügyvan! a szélső s balon) a törvény nem ismerésére annak a testületnek, a mely annak végrehajtására van hivatva, lehetetlen hivatkoznia, oly törvénynek, a mely 15 év óta fennáll, folytonosan alkalmaztatik és melyet minden hadnagy, sőt minden katona ismerni köteles. ( Ugy van! a szélső baloldalon). Hozzájárul, hogy a mint a t. minister ur szintén elismerte, a hadtestparanesnokság tévedéséről, ha netán tévedés forgott fenn, nemcsak a belügyminister határozata, hanem a törvényszék elnökének felvilágosító átirata folytán is értesült. De a hadtestparancsnokságnak tilalma és ezen tilalomhoz való ragaszkodása, nemcsak törvényekbe, hanem alkotmányos elvekbe is ütközik. Alkotmányos elv ugyanis Magyarországon és mindenütt, hogy senkit a magái lletékes biráj ától elvonni nem szabad ; alkotmányos elv Magyarországon hogy világos törvény ellenére rendeletekre, annál kevésbbé pedig absolut kormány által kiadott rendeletekre hivatkozni nem lehet; (Ugy van a szélső j baloldalon); alkotmányos elv továbbá az is, hogy magyarországi bíróságok Ítéleteit idegen bíróságok megbirálása alá terjeszteni nem szabad. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És mit tett a hadtestparancsnokságnak ezen ellenszegülésével szemben a budapesti kir. törvényszék ? A helyett, hogy a kir. ügyész helyes indítványára az illető elitélt két egyént elő vezettette, ha kell, karhatalommal is elővezettette volna, (Helyeslés szélső baloldalon) az igazságügyministerhez fordult segítségért. A budapesti kir. törvényszék — sajnálattal mondom — ez esetben megfeledkezett a törvényben megszabott kötelességéről, (Ugy van! Ugy van! a s.élső baloldalon) megfeledkezett arról, hogy az igazság istenasszonyát azért ábrázolják bekötött szemmel, hogy ne nézze, ne lássa, vájjon gyenge vagy hatalmas, (Ugy van.' a szélső baloldalon) gazdag vagy gyámoltalan áll-e előtte. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És elfelejtette, hogy az igazság istenasszonya egyik kezében ugyan mérleget, de a másikban kardot tart, melyet senki kedvéért földre eresztenie nem szabad. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A budapesti kir. törvényszéknek nézetem szerint mindenesetre el kellett volna rendelni a két elitélt egyénnek elővezetíetését, ha kell karhatalommal, és csak azon esetre. — a mit nem teszek fel — ha a kirendelt karhatalomnak is fegyveres erővel mertek volna, ellenszegülni, lett volna helye a feljelentésnek, mert azt ugyan nem óhajtottam volna, hogy ez esetben ily ok miatt véres összeüiközés történjék. Es mit tett ezen feljelentés következtében a t. igazságügyminister ur? Az imént- hallottuk, hogy megkereste a hadügyministert, hogy a magyar törvények értelmében utasítsa a hadtestparancsnokságot, hogy a törvényes eljárást továbbá ne tartóztassa fel. Az én véleményem szerint, a t. minister urnak ezen esetben kettős kötelessége volt, az egyik az, hogy a kir. törvényszéknek a feljelentésre azt válaszolja, hogy midőn a törvény világosan intézkedik, az esetben kérdezösködéseknek nincs helye, (Helyeslések a szélső balon) teljesítse a törvényszék a maga kötelességét. A másik, a mit a minister ur részben tett, abban állott, hogy a hadügyministert megkeresse, miszerint utasítsa a hadtestparancsnokságot, hogy a mint mondta, a törvényes eljárásnak útjába többé akadályokat ne gördítsen, de egyúttal, hogy eddigi eljárását, mely Magyarország törvényeivel, a király által szentesített törvényekkel és az alkotmányos elvekkel ellenkezik helytelenítse. (Ugy van! a szélső balon). A megsértett törvény, a megsértett alkotmányi elvek, a törvényszéknek meg- sértett tekintélye, kevesebb elégtétellel be nem éri. Én annálfogva, miután a t. minister ur kötelességének csak egyik és talán kisebbik, könnyebbik részét teljesítette, válaszával nem vagyok meg-