Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-284

0 460 284. orbzágos ülés mérvadónak el nem ismervén, közvetlenül idézte a lovászokat; azok megjelentek, február 1-én kihallgattattak, az ügyész a vádindítványt megtette, annak alapján május 19-én a törvényszék azokat vád alá helyeztette és minthogy a határozat jogérvényessé vált a végtárgyalást június 20-án meg is tartotta, a melyre a vádlottak megjelentek, a*bíróság által 6 havi börtönre Ítéltettek és ezen ítélet ellen felebbezésüket a királyi táblához be is jelentették. Időközben a IV. hadtestparanesnokság felszólította a bíróságot, hogy ne folytassa működését, miután ő ezen illetékességi kérdés eldöntését a hadügyministerium elé terjesztette. A hadügyminister ezen kérdést a katonai feltörvényszékhez tette át. A katonai feltörvényszék előbb a királyi táblát szólította fel, hogy ezen összeütközési kérdésben intézkedjék és miután ez hivatása köréhez tatozónak nem tartotta, a legfőbb katonai ítélőszék felszólította ugyanazon irányban a kir. kúriát A kir. Curia hasonlóképen ezen kérdés eldöntését köréhez tartozónak nem tartván, ezen ügy hozzám, mint igazságiigyministerhez Cerült. Én a hazai törvényekre, különösen a véderőről szóló törvény 54-ik §-ára támaszkodva, de az 1867. XII. törvény 14. §-a iránti intézkedésre és a büntető törvénykönyv 5-ik §-ra is, határozottan a budapesti törvényszék fenyítő osztályának illetékessége mellett nyilatkoztam és ily értelemben a hadügyministert értesítettem. A felebbezett ügy a kir. táblánál tárgy altatván, ez az első folyamodása bíróság ítéletét megerősítette és az első folyamodása bíróság a lovászokat az ítélet kihirdetése végett maga elébe idézte. Akkoriban a hadparanesnokság ismételve megkereste a törvényszéket, hogy addig mig felsőbb helyről ez iránt elintézés nem történnék, a dolgot függőben hagyja. A törvényszék kijelentette, hogy azt figyelembe nem veheti. De miután az illető szolgák nem maguk tagadták meg a megjelenést és a hadtestparancsnokság a maga átiratában felkérte a törvényszéket, hogy a conflictus kikerülése végett addig várjon, mig a felsőbb elhatározás bekövetkezik, a kir. ügyésznek azon indítványát, hogy a törvényszék elővezetési parancsot adjon ki, el nem fogadta, hanem mivel az ellenszegülés nem az illető szolgák részéről támadt és a hadtestparancsnokságnak a conflictus iránti nyilatkozata által már azt tényleg bekövetkezettnek látta, engem, mint igazságügyniinistert felszólított, hogy e tekintetben eljárva, a sérelem orvoslását a hazai törvények értelmében szorgalmazzam és eszközöljem. Ezen végzése a törvényszéknek azonban a kir. ügyész által felebbeztetvén a kir. táblához, velem nem közöltetett. Ismételve a hadügyminister urat felszólítván, deczember 13 ISS3. J hogy hazai törvényeink értelmében a polgári bíróság illetékességét e tekintetben elismerje, a hadügyminister az előbb általa elfoglalt állásponttól eltérőleg a katonai bíróság illetőségéhez nem ragoszkodott és ezen értelemben a hadtestparanesnokságot is utasította. Ennek következtében a lovászok megidéztetvén, megjelentek, az ítélet nekik kihirdettetett és ők az ellen a kir. Curiához felebbezéssel éltek. Az eddig előadottakból a t. interpelláló urak azon meggyőződést szerezhették, hogy én a hazai törvényeinknek megfelelő álláspontot elejétől kezdve fentartottam, az eljárást a lovászokra nézve a polgári bírósághoz tartozónak állítottam, vitattam a törvények értelmében és azoknak a maga helyén, útján és módján érvényt szereztem. A mi történt, nem egyéni tény volt, hanem hatóság-illetékességi kérdés, olyan kérdés, a melyben a 4. hadtestparancsnokságnak álláspontját a katonai felsőbb bíróságok is sajátjukká tették és a polgári felsőbb bíróságokat annak elintézésére felszólították. Utóbb a katonai felsőbb hatóságok álláspontjuktól eltérőleg, a hadparancsnokságot arra utasították, hogy a polgári bíróság illetékességére nézve semminemű akadályt többé ne tegyenek, így tehát nem egyéni tényről és egyéni felfogásról, hanem illetékességi összeütközési kérdésről volt szó, ez pedig hazai törvényeink értelmében megoldatott: további intézkedésnek szükségét ez esetben nem látom. A mi a jövőt illeti, elismerem, hogy igenis kívánatos és czélszerü, hogy a katonai bíróságok hatásköre külön törvény által szabályoztassék. Ilyen értelemben már kétszer voltak beadva törvényjavaslatok, Horváth Boldizsár igazságügyminister által annak idején és később Szende honvédelmi minister és általam. Az első javaslat visszavonatott, az utóbbi tárgyalás alá nem került. Én kívánatosnak és czélszertínek tartom egy ilyen törvénynek alkotását, csakhogy most még a beadás idejét meg nem határozhatom, de szükségesnek nem tartom azért, mert hazai törvényeinkben ezen kérdés oly világosan körül van irva, oly világosan meg van mondva, hogy csak a tényleges hadiszolgálatban állók katonai ügyeikre nézve tartoznak a katonai bíróságok alá, polgári ügyeikre nézve még ezek is a polgári bíróságok alá: hogy e szempontból s e tekintetben én egy újabb törvénynek szükségét nem látom, annál kevésbbé, mert ugy hiszem, minden ily eset alkalmával módjában lesz a kormánynak, mint most volt, a hazai törvényeknek érvényt szerezni s a bíróság tekintélyét megóvni. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Irányi Dániel: T. képviselőház \ (Halljuk.f) | A jelen esetten három tényezőnek, illetőleg három /