Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-257

257. orsságoti iilé* október B. 1883. 3S horvát nézpontot, hanem az 1868 óta létezett többi magyar kormányok nézpontját; mert ezen kormányok voltak azok, a melyek 1868-tól kezdve folytonosan egyszerűen horvát feliratú ezímereket használtak, tehát nem a horvátok néz-pontját, hanem ezen kormányok nézpontját hagyom érvényben, kérve a felhatalmazást, hogy jövőre a kettős felirattól eltérőleg, a törvény egyszerű szava szerint, felírás nélkülit alkalmazhassunk. Ez t. ház, javaslatomnak értelme, melyet a t. háznak ismételve ajánlok, fentartva magamnak a jogot, hogy ha netalán még szükséges lenne, a későbbi észrevételekre is válaszolhassak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Helfy képviselő ur félremagyarázott szavainak helyreigazítása végett kivan szólani. Helfy Ignácz: Az igen t/jninisterelnök ur beszédemnek néhány részét félremagyarázni méltóztatott. Miután a házszabályok számomra a zárszó jogát fentartják, én nem szándékozom most a t. ház türelmével visszaélni, hogy valamennyit helyreigazítsam: egyre nézve azonban kénytelen vagyok engedelmet kérni, hogy a helyreigazítást azonnal megtehessem. (Halljuk!) Meglehet, hogy a t. ministerelnök ur, miután gyenge a hangom, tényleg csakugyan nem hallotta szavaimat; de már bocsánatot kérek —• és ezt indiscretio nélkül mondhatom — hogy anynyit mégis elvártam volna tőle, hogy absurdumot, oly határozott absurdumot ne tegyen fel rólam, mintha én azt mondtam volna, hogy Bosznia oecupatiója által a kormány a muszka hatalmi sphaerát terjesztette. Ezt csakugyan nem mondhatja senki, nem is teheti fel rólam, hogy mondtam. Nem is mondtam. Méltóztassanak megnézni a ház naplóját, én csak kettőt mondtam. Mondtam ugyanis azt, hogy egyidejűleg született a panszlavismussal és fejlődött ugyanazon irányban, a melyben önök fejlődni engedték a muszka hatalmi sphaerát, másfelől tápot nyert a bosnyák oecupatió által. Ezt mondtam. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Gróf Szapáry Gyula pénzügyminister: Bocs;'untot kérek a t. háztól, hogy az idő előrehaladottsága daczára ma kívánok felszólalni: de teszem ezt nzért, nehogy, a mi gyakran megtörtént, nézeteltérés constatáltassék a ministerelnök ur és köztem és a mennyiben az a vád, mely szerint a kormány eddigi eljárása indokoltan nem terjesztetett a t. ház elé, reám vonatkozik, megragadom az alkalmat, hogy mo^t nyilatkozzam és ne halaszszam azt a legközelebbi ülésre. (Halljuk!) Helfy képviselő ur is arra hivatkozott, hogy a kormány eljárása nincsen kellőleg felderítve és mégis az kívántatik a képviselőháztól, hogy ez helyeslését fejezze ki oly eljárás felett, a melynek előzményeit, indokait nem ismeri; mindamellett arra, hogy a kormány ellen a legélesebb rosszalást kimondja, mégis eléggé tájékozottnak vélte magát a képviselő ur. (Derültség jobbfelöl.) Én tehát épen alkalmat kívánok adni a t. háznak arra, hogy az általam követett eljárás felett s a melyért a felelősséget magamról elhárítani nem akarom, bírálatot mondhasson (Halljuk!) Fölvettetett a kérdés, hogy törvényes és opportunus volt-e az intézkedés? Törvényesség szempontjából az igaz, itt ezen ház kebelében nem hozatott fel semmi s eljárásomat törvénytelennek nem mondotta senki; de én nemcsak Magyarország ministere, hanem Horvátország ministere is vagyok és mint ilyen, felelősséggel tartozom Horvátország irányában is, (Felkiáltások a baloldalon: Csak itt felelős!) ennélfogva kénytelen vagyok a kérdés ezen részére nézve is kifejteni álláspontomat. Azért mondám, hogy ha e házban magyar képviselő részéről nem hozatott is fel azon ellenvetés, de e házon kivül az intézkedés törvényessége megtámadtatott és azért kénytelen vagyok refleetálni reá. Felfogásom szerint épen az 1868: XXX. t.-cz 57. §-a nyomán joggal követelhetik Horvátország, ban, hogy a közös czímereken alkalmaztassék s horvát felírás, mert törvény szerint a hivatalos nyelv a horvát; de a törvény e mellett nem monda ki azt, hogy a horvát felírás mellett magyar feliráa ne legyen alkalmazható. (Általános helyeslés.) Épen ugy, a mint Budapesten minden nehézség nélkül ott van a horvát ministerium épületén a magyar felirat mellett a horvát felirat is, a nélkül, hogy valakinek szemét sértette volna, ugy teljes joggal mondhatta a kormány, hogy ez Horvátországban sem lehet sérelmes. (Általános helyeslés.) De, midőn azt mondom, hogy az általam követett eljárást törvényesnek tartom, ma is meg fogom mondani azt is, hogy a most tervezett intézkedéshez miért akarok hozzájárulni. (Halljuk! Halljuk!) Nemcsak az én felfogásomnak adok kifejezést, midőn az eljárás törvényessége mellett felszólalok, hanem és ez egyszersmind szolgáljon igazolásául annak, hogy miért nem kellett ezen kérdést előbb a parlament elé hozni— e felfogásban osztozott a horvát kormány nemcsak mostanában, hanem már 1880-ban, mikor az első tárgyalás megindult ez ügyben. Ugyanis 1880-ban, mikor a kettős feliratú czí mer ékre nézve megkezdettek a tárgyalások a horvát kormánynyal — hivatalos adatokkal vagyok bátor egy a horvát bán és a zágrábi pénzügyi igazgató közt folyt tárgyalás után ez utóbbinak hozzám intézett sürgönyéből kimutatni — a horvát kormány részéről ez intézkedés törvényessége ellen semmi kifogás nem tétetett és ezen felfogás nemcsak 1880-ban állott fenn, de azután is, valahányszor a kérdés tárgyaltatott s a törvényesség e részben azóta is soha kétségbe nem vonatott. De sőt a Zágrábban történt intézkedés után —