Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-257

BS 257. országos ttléá> október b. ISSií. színvonalra helyezni a többiekkel és nem lehet azon következtetést kihúzni, hogy ha valami Horvátország külön autonómiája mellett történik, akkor másutt logice ugyanannak kell történni, ezt határozottan merem állítani és azt határozottan kijelenteni a közügy érdekében kötelességem is. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás a szélső balon.) Nem tehetek róla, tetszik vagy nem tetszik, én ítéletet nem akarok mondani, de, míg a nemzetiségi törvény azt mondja: Magyarországon egy politikai nemzet van, a magyar, addig a nem általam alkotott 1868-iki törvény azt mondja, hogy a horvát politikai nemzet. Ne tessék ezen különbséget elfelejteni, (ügy van! a jobboldalon.) Á mi már most t. képviselőház, a Szilágyi Dezső képviselő ur által határozati javaslatommal szemben felhozottakat és különösen azt illeti, hogy ezen határozati javaslatot logice sem lehet megszavazni, mert két része logikai ellentétben van, erre leszek bátor egy pár szót mondani. (Halljuk!) Mindenekelőtt megjegyzem, hogy igenis a kormány azt tartván, hogy nem ütközik törvénybe, jogosulva tartotta magát a kettős feliratú czímereket alkalmazni. Most legközelebb ép azon körülmény, melyet Szilágyi képviselő ur is felhozott, hogy körälbelül másfél éve néhány helyen ki voltak téve, a nélkül, hogy értök szó emeltessék, tette azt lehetővé, indokolttá, hogy minden nagyobb következményektől való tartás nélkül, a pénzügyminister azon ezímerek kitételét Zágrábban is elrendelte. Nem tartotta szükségesnek a kormány felhatalmazást kérni erre, mert a mit administrativ utón a törvénynek megfelelőleg tesz, arra felhatalmazást nem szokott kérni. De ép azért, mert fentartja és fenn kívánja tartani azt a felfogást, hogy azon eljárás törvénybe nem ütközött— ha helyesen vagy helytelenül azt a ház bölcsesége meg fogja Ítélni — de az ő meggyőződése szerint, szükséges és czélszeríí ezen eljárástól eltérnie, azt hiszem, nem hogy alkotmányséreímet követne el, nem hogy illetéktelenül be akarná vonni a házat a felelősségbe, de ép teljesen alkotmányosan jár ei, midőn felhatalmazást kér arra, hogy törvényen alapuló eljárását nem a törvény ellenére ugyan, de mégis attól eltérőleg megváltoztassa. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Én tehát azt hiszem, hogy az elsőre meghatalmazás nem kellett, de a másodikra meghatalmazás igen is kell. Hanem a t. képviselő ur azt is szememre veti, hogy tágkörű meghatalmazást kérek, hogy én kérek meghatalmazást a jelen állapot megtartására, azt sem tudja meddig, azt sem tudja hogyan. Szilágyi Dezső: Nem kéri! Tisza Kálmán ministerelnök: Engedelmet kérek, én ezt a meghatalmazást határozati javaslatomban nem kérem, nyilatkozatomban pedig kimondottam, hogy igenis óhajtom, hogy a rendes állapot minél előbb visszatérjen. Ha ezt nem tettem, vagy nem tehetem, minden képviselő urnak módjában lesz feleletrevonni, vagy módomban lesz nekem, ha szükséges, másféle meghatalmazást kérni. De én elejétől fogva abból indultam és indulok ki, hogy ezen mostani kérdést semmi mással complicálni nem kell, nem szabad azért, mert én is azt hiszem, hogy a zavargásnak nem egyedüli oka volt a ezímerkérdés ; de azt meg tudom, hogy ha egyszer roszlelkű izgatók valamely kérdést kézbe vesznek és ha épen a nemzetiség és a nyelv szempontját tolhatják előtérbe, akkor válnak izgatásaikkal leginkább veszélyesekké; mert ez a kérdés az — ez ellen magyar ember nehezen fog szólni — a mit megért minden ember, a miért fel lehet zúdítani minden ember kebelét, a kivel egyszer sikerül elhitetni a mi nem igaz — hogy ez az első lépés, hogy nemzeti nyelvének használatában megszorittassék, vagy attól eltiltassék. (Helyeslés a jobboldalon.) El kell tehát hárítani annak, a ki békét és nem erőszakot akar, azon okot, a mely plausibilissé teszi azt, hogy az izgatók ily módon bűnös mesterségöket űzhessék. (Helyeslés a jobboldalon.) Én, t. ház, ismétlem, a mit mondtam, hogy a Horvátországban netán teendőkről ép azért, mert e perczet nem tartom arra alkalmasnak, szólni nem kivánok. Megmondtam első nyilatkozatomban is, hogy a törvényben meg van módja, hogy ezek szóba hozassanak, a mennyiben administrativ természetűek, majd a két kormány közt, a mennyiben pedig azon túl mennek, regnicoláris deputátiók útján. Most mielőtt beszédemet befejezném, csak egyet kivánok még megjegyezni. (Halljuk!) Szilágyi Dezső t. képviselő ur azt mondotta, hogy azon megoldási mód, a melyet én proponálok, anynyit tesz, mint a horvát nézpontot emelni érvényre, ez esetben tehát annyit tesz, mint — nem emlékszem épen a szavakra — Magyarország vagy az állam tekintélyének kudarcza. Azt hiszem t. ház, hogy a képviselő ur téved. A horvát álláspont nem az volt, ha figyelemre kívánta volna méltatni akár az itt levő horvát képviselők nyilatkozatait, akár a Horvátországban tett nyilatkozatokat, ott az volt a horvát nézpont, hogy mindenütt ezentúl is horvát felírású ezímerek alkalmaztassanak; ezen szempontnak pedig az én határozati javaslatom eleget nem tesz. Meg mondtam, hogy ismétlem, ép ezen nyelvbeli kérdést ki kell ragadni az izgatók kezeiből. Igaz, hogy oly forma viták, melyek most folynak, ezt megnehezíthetik, de ki kell ragadni az izgatók kezéből. Hogy minő szempontot emeltem érvényre V A jövőt illetőleg érvényre emeltem, ha elfogadtatik a határozati javaslat, a törvénynek szószerinti értelmét; a már létező czímerekre nézve nem a