Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-283

283. országos ülés deczember 12. 1883. 439 volna jönni, hogy Verhovay Gyulának igenis volt tudomása. És még sem használta fel e mentséget, a mely neki könnyebbítés lett volna, a miből ki­tetszik, hogy itt zaklatás van. Kitetszik ez továbbá onnét is, hogy Verhovay Gyula felszólítására, hogy mondanák meg, mi a hiányzó összeg, majd kifizeti, mert a könyvek tőle elvétettek s igy ki nem szá­míthatja, nem közölték vele az összeget s hogy mai napig 110 frt a hiány. E két adaton kivül még egy terhelő körülmény van, a lapban megjelent azon közleményre vonatkozólag, hogy a pénzek 8°/o-kal kamatoztattak. Csajtai azt vallja, hogy Verhovay Gyula e czikket nem dictálta, hanem azt mondotta, tegyetek, a mit akartok és azt rendelte, hogy a czikk meg ne jelenjék de még is úgy maradt, mert Pokorny azt mondta, hogy agy maradjon. Mindazon körülmények, melyek őt a nyilvá­nosság előtt elitélték, a vallomásokban meg van­nak czáfolva s ezeknél fogva én zaklatást látok. Mindezek daczára, mintán az összes journa­listika sújtotta, nyomta Verhovay Gyulát, nem tartanám helyesnek, ha a ház azt mondaná, hogy zaklatást lát ebben és Verhovay Gyulát nem adj'a ki, hanem igenis beleegyezem abba, hogy kiadas­sék; de mindaddig, mig bűnösnek ki nem mondatik, az ő reputatiójának tökéletes fentartása mellett. Polónyi Géza: T. ház! Bocsánatot kérek, ha személyes kérdés czímén is, röviden igénybe veszem szives türelmét. A mélyen t. képviselő ur beszédjének folya­mán azt mondja, hogy Polónyi képviselő is egyike azoknak, a kik Verhovayt üldözik. Ha a t. kép­viselő ur azon hiszemben van, hogy én protestálni fogok ezen vád ellen, nagyon csalódik. Megtisztel­tetésnek veszem magamra nézve, mert én mindazon embernek, a ki törvényhozói teremben valaha meg­fordul és ebbeli állásáról, polgári becsületességé­ről, mindenről megfeledkezve, képes sikkasztást elkövetni, üldözője leszek; üldözője leszek annak, a ki felhasználja, képviselői állását és mentelmi jogát arra, hogy visszaéléseket kövessen el; mon­dom, minden ilyen embert üldözni fogok. De ha a képviselő ur ugy értette, hogy én. előlegezem Íté­letemet, akkor tévedésben van. En nem osztozom abban a nézetben, hogy a képviselőház mindaddig, mig a biró nem itélt, maga mondjon Ítéletet. En magam sem mondok ítéletet, de igenis j ogosított­nak érzem magam azon felfogás helyességének ki­mondására, hogy akkor, midőn a képviselő vádolva van, a képviselő becsülete és a képviselőház méltó­sága is azt követeli, hogy mejen megjelenni a competens biró előtt. Ez az én felfogásom és ez a felfogása azon pártnak is, a melyhez tartozni szeren­csém van. (Helyeslés a szélső balon.) Csupán csak annak a constatálására szorít­kozom még, hogy Almássy Sándor képviselő úr nem tagja e pártnak, vagyis a pártkörnek. Almássy Sándor: Határozottan- vissza­utasítom azt, hogy én a pártnak nem volnék tagja. Régen tagja vagyok annak.(ügy van! a szélső bal­oldalon és felkiáltások: Afäqgetlenségi kört értette !) Sok ember dőlt ki már e pártból és a kis ujjamat sem merném a tűzbe tenni, hogy nem fognak-e igen sokan kidűlni ezután is, míg én mindig itt fogok maradni. [Élénk helyeslés a szélső balon) Ugron Ákos: T. ház! A szőnyegen levő mentelmi ügyhöz nem azon indokból szólok, mint Polónyi képviselő ur, én nem szólok arról, hogy az illető bűntényben akár Verhovay Gyula kép­viselő ur, akár más a tettes, hanem felszólalok azért, mert szerény nézetem szerint a mentelmi bizottság saját hatáskörén túlterjeszkedve, a men­telmi ügyre vonatkozó előterjesztésében oly indo­kokra hivatkozik, a melyek nézetem szerint a mentelmi bizottság köréhez és különösen egy elő­terjesztés keretébe' nem tartozik. A mentelmi bizottságnak, nézetem szerint, három szempontból kell kiindulnia. Először, hogy tényleg elkövet­tetett-e valamely bűntény, másodszor, hogy Össze­függésben van-e azzal az illetőnek személye, har­madszor, fordal-e elő zaklatás vagy nem. De ha az ember olvassa a mentelmi bizottság jelentését, a bizottság, mint előbb is kifejeztem, jogkörén túl­terjeszkedett ; mert midőn oly indokokat hasz­nál, hogy pl: „ Annál belterj esebben irányult Verhovay Gyula képviselő ellen a figyelem", továbbá hogy mit gondol a bizottság, hogy a arra a meggyőződésre kénytelen jutni, hogy a háznak a tekintélye sértetik meg, ha ki nem adják­én azt hiszem, az nem tartozik a mentelmi bízott, ság köréhez. Mindannak daczára, én hozzájárulok a mentelmi bizottság azon véleményéhez, hogy Verhovay Gyula mentelmi joga függesztessék fel. Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom, még az előadó urnak van joga szólani. (Felkiáltás: Eláll! Szavazzunk !) Dániel Gábor előadó: Engedelmet ké­rek, a mentelmi bizottság egy váddal illettetett. Az előttem szólott képviselő ur azzal vádolta a bizottságot, hogy túllépte hatáskörét a jelentés indokolásával. T. ház! A mentelmi bizottság csak annak adott hangot, a mit a t. ház minden tagja érzett magában és ha erre alapította indokolását, az nem hiba, sőt a bizottságnak kötelessége volt. A másik, a mi a formulát illeti, t. képviselő­társam felállít egy formulát s azt mondja, hogy abba bele kell illeszteni minden kérelmet. Je­gyezze meg képviselőtársam, hogy formula, mely szerint a mentelmi bizottság eljárjon, sehol és soha megszabva nem volt, a bizottság jelentését indokolja tehetsége és a körülmények szerint, de a bizottság jelentését indokolja tehetsége és a kö­| rülmények szerint, de a bizottság jelentése, nem

Next

/
Thumbnails
Contents