Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-257
2ö7. orsaágoa ülés október 8, lssä. 37 Helfy képviselő ur, mert azt mondta, hogy a muszka hatalmi sphaerát tágítottuk az által, hogy Boszniát elfoglaltuk. Megvallom, nagyfontosságú észrevétel, melynek szerzői joga csakugyan kizárólag a képviselő uré, mert eddig ezzel az egygyel még nem vádoltak. (Élénk derültség a jobboldalon.) Mielőtt rátérnék arra, a mivel Szilágyi képviselő ur tüzetesen ostromolta határozati javaslatomat —- megjegyezve előre is, hogy én grammatikámat védeni nem fogom, nem mindenki lehet egyformán erős grammaticus: vannak jó grammatikusok, kik rósz politikusok és vannak rósz grammatikusok, kik jó politikusok, (Élénk derültség.) — mondom t. ház, mielőtt ezen érvelésről szólnék, egy pár dologra kivánok kitérni, melyeket Helfy képviselő ur előhozott. Hogy határozati javaslatát el nem fogadhatom, még pedig nemcsak azon pontjára nézve, a mely rosszalást fejez ki a kormány iránt, de azon pontjára nézve sem, a mely a Horvát-Szlavón országok és a Magyarország közti viszonynak mostani tárgyalását sürgeti, az a beszédem elején mondottak szerint, ugy hiszem, eléggé világos. A képviselő ur sereimül, törvénytelenségül hozza fel, hogy a magyar kormány oda vitte a dolgot, szemben magával az 1867: XII. törvényczikkel, hogy Magyarország belügyeibe a közös ministerek bele avatkozzanak. Hát t. képviselő ur és t. ház, határozottan biztosíthatom a t. házat, hogy a közös ministerek tudtomra soha, de ez alkalommal is Magyarország belügyeibe nem avatkoztak, (Zaj a szélső halon) de igenis bármily nevetségesnek is tartja a t. képviselő ur, ha egy fontossá válható esemény készül a monarchia egyik vagy másik államában, az nemcsak meg nem tiltható, de a dolog természetében fekszik, hogy az •A külügyekre gyakorolható befolyás szempontjából figyelembe vétessék: és hozzáteszem, hogy ez E limlommal nemcsak felkérve nem lettele, de sőt épen mint törvényt tisztelő férfiak, önmaguk ezen niinister urak határozottan a legszigorúbban tartózkodtak még csak véleményt is mondani akár a mag} ;;r kormány intézkedéseiről, akár a zágrábi eseményekről; (Helyeslés a jobboldalon) csakis az iránt mondták el nézetüket, hogy egyik, vagy másik esetben mi lehetne a saját ressortjuk szempontjából a következés. Ezt pedig törvénytelenségnek, törvénysértésnek nevezni nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) De a f. képviselő ur az ellen is felszólal, hogy a hadügyministerrel azon esetre, ha nagyobb katonai erő alkalmazásáról van szó, beszélni kellene. Bocsásson meg a t, képviselő ur, ez mégis csak természetes dolog;. És egryben téved. Nem azért kellett a hadügyministerrel beszélni, hogy kunyoráljon a magyar ministerium, hogy adjon katonát, hanem azért, hogy a ministerium megállapodásai folytán szükséges katonaságnak mikor és mi módon való kirendelése iránt megegyezzenek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ebben van a különbség. A mi pedig t. képviselőház, azt illeti, hogy hibának tartja a képviselő ur, hogy nem magyar, hanem — mint ő monda — egy osztrák császári generális lett biztosnak kinevezve: nem fogok messze menő indokokat keresni, csak arra figyelmeztetem a képviselő urat. hogy ki lett nevezve a közös hadseregnek egy tábornoka, a mely közös hadseregnek tábornoka egyaránt tartozik saját körében szolgálni Magyarországot, ugy mint a monarchia másik államát, akármelyiknek legyen is állampolgára. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) S én azt gondolom, igen kár lett volna, egy oly férfi helyett, a ki másokban is és bizonynyal a hadseregben is feltalálható egyéb tulajdonságai mellett, azzal az előnynyel is birt, hogy két év óta Zágrábban lakván, az embereket és viszonyokat ismerte, csak azért mást tenni oda, hogy az esetleg talán magyar állampolgár. (Helyeslés a jobboldalon.) Különben azt, hogy egyáltalán mi lett volna vagy mi volt helyesebb: az osztrák-magyar monarchia összes erejét mutatni-e fel a lázongókkal szemben, vagy egy magyar embert állítani velők szembe, ezt mindenki maga megítélheti. (Mozgás a szélső baloldalon.) Még egyet mond a képviselő ur, a miben Szilágyi Dezső képviselő ur is részben osztozni látszik, azt t. i., hogy a horvátok most is már mint győztesek gerálják magukat Zágrábban. Én nem tudom, t. képviselő ur, kitől hallotta ezt. Thaly Kálmán: A „Pozortól". Tisza Kálmán ministerelnök: A Pozor tói? Az mint győztes? No engedelmet kérek, tessék elolvasni, nem kevesebb, mint hazaárulónak mondja az itteni horvát képviselő urakat, mint a minőnek önök engem néha híresztelnek. (Hosszas élénk i derültség és tetszés a jobboldalon.) És higyjék el, nem | kevésbé gyűlöletes az a hang, melyen ott rólam szólnak, mint a hogy igaz, évek óta önöknek némely lapjai szólnak. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ha győzelemre segítettem őket, akkor ezt a hangot nehezen hangoztatnák. (Tetszés a jobboldalon.) De engedje meg Helfy képviselő ur, hogy arra figyelmeztessem, hogy azt már csakugyan nem tarthatom tapintatosnak, talán törvényesnek sem, hogy azt mondja: ha Zágrábban volt utczai zavargás ós csak ugy bántak el vele s ott esetleg I a czímerfclirás tekintetében engedni is akarnak, i ép ugy lehet oláh, szerb és isten tudja miféle csőI cselek lázadása és akkor ugyanaz kell, hogy ! legyen a következménye. Már t. képviselőház, én j e haza minden polgárának nyelvét tisztelem saját I hatáskörében; azon túl, a mennyire a törvény bo\ csatja, egyiket sem. Dehogy a törvény szempontjá; ból Horvátországot és a horvátokat nem lehet egy