Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-279

410 279 országos ülés decsember 5 1883. mentekben, a hol igen fontos tárgyakban parlamenti enquéte el ne rendeltetnék. Azon adatok, melyeket én az imént Szászországról felolvastam, bizonyítják, hogy csakugyan oly bizottságnak a kiküldetése, a minőt t. barátom indítványoz, szükséges és kívánatos. És megvallom, én magam is gondoltam rá; hiszen a különvéleményem utolsó részében van is czélzás arra, hogy utasítani kellene valahogyan azt a kormányt az az átalános adóreform megindítása végett. Nem tettem meg az indítványt azon egyszerű okból, mert én borzadok minden olyan reformtól, a melyet ez a kormány akar az adók terén megindítani. De miután t. barátom benyújtotta a határozati javaslatot, még pedig akként, hogy ne a kormány utasíttassák, hanem parlamenti bizottság küldessék ki: én különösen akkor, ha, mint remélem, különvéleményem elfogadtatik, igenis szívesen járulok hozzá ezen határozati javaslathoz, hogy igy a jövő kormánynak szolgáltassunk adatokat arra nézve, miként reformálja az adókat. És most t. ház, egy megjegyzéssel fejezem be beszédemet. (Halljuk!) Nyílt titok, hogy a t. kormány a szabadelvű körben kijelentette, hogy ezen kérdésből kabinetkérdést csinál. Kissé feltűnő ugyan, sőt talán nem is helyes, hogy a t. ministereinök ur, a kabinet feje, a ki minden tárgyba beleszól, a napikérdésbe, a házszabály kérdésbe, a legkisebb kérdésbe, a mely itt felmerül, ő mindig felemeli szavát és ebben a fontos kérdésben, a mely minden adózó polgárnak a zsebébe nyúl, melyről ő maga kijelenti, hogy ebből kabinet-kérdést csinál, ezélszeríinek találta mélységesen hallgatni. (Ugy van a szélső halon.) Mondom, ez kissé feltűnő; meglehet, hogy a közel jövő meghozza reá a választ. Tény azonban, hogy f önök egy kabinet-kérdéssel állnak szemben. Én csak azt mondom, t. képviselő urak, ne ijedjenek meg e kérdéstől. Micsoda baj állhatna be akkor? Hiszen ha önök komolyan el vannak határozva a kormánynak minden évben megszavazni annyi adót és annyi kölcsönt, a mennyi a deficit fedezésére szükséges, akkor méltóztassanak elhinni, önökre nézve tökéletesen mindegy, akár kalapba dobják be neveiket és sorshúzás utján húzzák ki azt a 9 nevet és oda ültetik, akkor mind ép oly jól fognak kormányozni, mint ezek. (ügy van! a szélsőbalon.) Mert arra csakugyan sem pénzügyi, sem politikai, sem nemzetgazdasági capacitás nem kell, hogy előre tudja a miniszter, hogy ha nagy lesz a deficit, nagy adót fogok kérni és nagy adósságot fogok csinálni, ha kisebb a deficit, kisebbet. Hisz a ministerur egész őszintén bejelentette már, mikor kérdezték tőle, hogy mi lesz a jövőben? hogy, azt mondja, most az 1884-iki év deficitje fedezve lesz ezzel a három millióval, a jövő 1875-iki évről majd gondoskodva lesz a szeszadóval és azután — azután természetesen újabb adóemelés. Ha a t. többség komolyan hiszi, hogy ezt a gazdálkodást ugy lehet folytatni, hogy ez a magyar nép nem fog kifogyni türelméből és oda fogja magát adni áldozatul, de tisztán csak azért, hogy önök hatalmon maradjanak, aküor ám szavazzák meg ezen törvényjavaslatot. Csak részemről azt hiszem, hogy sokkal jobb lenne, hogy önök idejekorán ébredjenek öntudatra és mondják meg ennek a kormánynak, mondják ki a netovábbot, mintsem hogy bevárják azt az időt — a mely pedig okvetlenül be fog következni ennek a rendszernek a folytatása mellett — midőn elő fog állni maga a nép, nem képviseletében, hanem saját személyében (ügy van! a széhobalon) és ő fogja eldörögni az ország egyik végétől a másikig, hogy: „idáig és ne tovább". (Elénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Elnöki Az előadó ur kivan személyes kérdésben szólni. Hegedüs Sándor előadó: Helfy t. képviselő ur beszédemre azt a megjegyzést tette, hogy az provokáló hangon volt tartva. (Igaz! a szélső balon.) Lehet, hogy ezt a benyomást tette beszédem, de intentióm ez nem volt és azért bocsánatot kérek. Ha azt a szót, a mely számon csak kicsúszott, sértésnek vennék, kérem, felejtsék el. (Tetszés.) Gróf Szapáry Gyula pénzügyminister: Azt hiszem, meg fogja engedni a t. ház, különösen azon jóakaratú figyelmeztetések után, melyeket Helfy képviselő ur intézett hozzám, hogy válaszoljak a mondottakra. (Halljuk! Halljuk!) Helfy képviselő ur csodálkozását fejezte ki azon, hogy a ministerelnök ur ezen vitában részt nem vett és nincs jelen a házban s azt mondja, talán meg fogjuk még tudni ennek a magyarázatát a vita további folyamán. Hát vagyok bátor t. ház, annak magyarázatát megadni. Azt hiszem, a képviselő ui a választ önmagából is meríthette volna, de szívesen megadom én is. A ministerelnök ur távollétének egyszerű oka az, hogy mint tudni méltóztatnak, a törvényhozás másik házában ép tegnap és ma tárgyaltaitik, egy felfogásom szerint is igen fontos törvényjavaslat, mely a képviselőház által már elfogadtatott. Ezen törvényjavaslat védelme szempontjából van elfoglalva a ministerelnök ur a törvényhozás másik házában. Ez és semmi más a magyarázatja a ministerelnök ur távollétének. De biztosíthatom a t. házat és a t. képviselő urat, hogy a ministerelnök és az összes kormány közt és közöttem a legnagyobb egyetértés és összhangzás létezik ezen kérdésre nézve. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur szíves volt (Halljuk!) ne| kem felszólalása folyamában, hogy ugy nevezzem,