Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-279
279. orwágos ülés december 6. 1885. 409 térek a t. pénzügyminister úrhoz, mert az egész vita alatt esak ő vele állunk szemben. Érvelésére csak egyet akarok még megjegyezni. {Halljuk a szélső balon.) ő zokon vette Somssich és Prónay Dezső t. képviselőtársaimnak azon megjegyzést, hogy százmillióval emelkedett a jövedelem és azt ugy tüntetik fel, mintha az mind adóemelésből származott volna. Hát az én t. képviselőtársaim nem mondották azt. De különös a dologban az, hogy a minister ur akkor mikor az ő malmára hajtotta a vizet, egyik beszédében elősorolta, hogy milyen nagy fokban emelkedett a jövedelem az ő ministersége alatt, előadván, hogy a dohányjövedék ennyi millió, sőjövedék ennyi stb., akkor pedig, mikor ugyanezen tények és számok ezen oldalról idéztetnek, hogy kimutassuk azt, hogy daczára annak, hogy az állam jövedelmei százmillióval szaporodtak tiz év alatt, a tényleges deficit mégis annyi, a mennyi volt azelőtt; akkor ezt helyteleníti, pedig ezt tagadni nem lehet. (Ugy van a szélső balon.) Beszéde végén a minister ur jókedvű lett egyszerre, hihetőleg, mert már biztosítva látta akkor a maga számára a szavazatok többségét; jókedvű lett és kezdett satirizálni. Hát engedelmet kérek, ámbár nem az én hivatásom, másokat védelmezni, a kik úgyis értenek még jobban hozzá mint én, de minthogy én vagyok az utolsó, a kinek az általános vitában szólási joga van, engedelmet kérek, ha nem mellőzöm hallgatással. Felemlítette a minister ur, Hermán Ottó t. barátom felé fordulva azt, hogy azt nem kutatja, elismeri, hogy az „asphaltjárdához t. barátom jobban ért". Bocsánatot kérek, ezt magyarul ugy szokták kifejezni, hogy járdataposó, németül Pflastertreter. A t. minister úrhoz fordulok és kérdem, hogy helyén volt, illő volt-e e megjegyzés, akár a t. minister ur ajkaihoz, akár azon egyénhez, a kire vonatkozott? Mikor egy emberről van szó, a kit folytonosan itt látunk e teremben és a ki meglehet, hogy önöknek nem tetszik, de mindenesetre méltó buzgalommal dolgozik (Helyeslés a szélső balon,) és a ki azonkívül az^éjjelt nappallá csinálva szenteli a tudománynak, (Élénk éljenzés szélső balfelöl) ilyen emberről azután czélzatosan azt mondani, hogy járdataposó, bocsánatot kérek, az nem egy ministerhez illő. (Élénk helyeslés a szélső balon,) Tovább menve jókedvében a t. minister ur beszéde végén Somssich Pál t. képviselő ur ellen fordulva és felelve arra, a mit Somssich képviselő ur mondott, hogy t. i. nem irigyli tőle azon babérokat, melyeket ezen törvényjavaslat által aratni fog, erre a minister ur magára veszi a martyrkoszorút és elmondja, hogy ő ugyan nem futott be oly hosszú politikai pályát, mint Somssich Pál t. képviselő ur, de azért egyet-mást mégis megtanult a politikai téren: megtanulta azt, hogy há- > KÉPVH. NAPLÓ 1881— 84. XIII. KÖTET. Iára, elismerésre számítani nem lehet. Elmondja továbbá, hogy egyébiránt ő azt nem is keresi és jól tudja, hogy elismerésre az számíthat, a ki hiúságának és népszerűségének hajhászásäban visszariad minden nehezebb feladattól. Hát a mi az elismerést illeti, én megvallom, a mint én ismerem eddig a t. minister ur pályáját, nem panaszkodhatik, hogy irányában a sors hálátlan lett volna. Másfelől pedig t. ház, tartozom azzal az őszinteséggel, daczára, hogy, ismétlem, nem érzem magamat hivatva Somssich Pált. képviselő urat védelmezni, (Halljuk!) de tisztán az igazságérzetnek engedve, kénytelen vagyok azt mondani, hogy a t. minister ur ezen nyilatkozatánál bennem felháborodott az igazság és a hála érzete, melylyel a nemzet minden fiának, mindenki irányában tartozik, bármely párton üljön is, ha becsülettel, önérdek nélkül szolgálja az ország ügyét. Épen Somssich t. képviselő úrral szemben hiúságról és népszerűség hajhászásáról beszélni annál kevésbé lehet, mert az egész országban mindenki tudja, a ki a közelmultak történetét ismeri, hogy bizony a t. képviselő ur többnyire épen olyan politikát védelmezett, a mely nem volt népszerű az országban, de ö megállotta helyét; és hogy ma is épen olyan politikát védelmez, a melyről maga a t. minister ur tudja, hogy népszerű, az nem az ő hibája, hanem a minister uraké, a kik annyira népszerűtlenné teszik a maguk saját kormányát. (Ugy van! Ugy van! a szélső balon.) Egyébiránt engedje meg a t. minister ur még azt megjegyeznem, hogy a népszerűség utáni vágy két irányban létezhetik: az egyik ember népszerűvé akarja magát tenni lefelé, a másik practicusabbnak találja népszerűvé tenni magát fölfelé. (Ugy van! a szélső balon.) És ha én elhiszem, hogy a t. minister ur nem fél a nép közé vegyülni némelykor, mert nincs kitéve annak, hogy adóexecutornak néznék, másfelől nagyon jól tudja, hogy odafenn annál népszerűbbé teszi magát, mentül jobban tudják ott, hogy hatalmas, jó adóexecutor. (Élénk tetszés a szélső balon.) És most t. ház, csak egy pár szót tartozom még mondani azon határozati javaslatra nézve, melyet Irányi t. képviselőtársam benyújtott. Ezen határozati javaslatra vonatkozólag a t. minister ur igen röviden nyilatkozott: kijelentette egyszerűen, hogy sem ő, sem társai ezt el nem fogják fogadni, annak alá nem vetik magukat, mert felelős ministerium mellett felelősség nélküli bizottság nem működhetik. Bocsánatot kérek, ebből az következnék, hogy egyáltalában egy parlamentben parlamenti enquéte lehetetlenség, ez össze nem fér a ministeri felelősséggel. Pedig világszerte ennek az ellenkezőjét látjuk. Alig van egy-egy ülésszak nagyobb parla52
