Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-279

408 379. országos üléi űeczember 5. 1SSS 41, a falvakban 42, összsen 84 millió már- | kát. Ennek folytán az ország tiszta jövedelmét 948 millió márkában állapították meg. Ez után kiszámították a jövedelmi átlagot és kiderült, hogy 999 és 2

/io. márka jönne egy főre az egész országban; városokban az átlag 1223 márka, falvakban 754 márka. Ezt fogadván el alapul kimondták, hogy 300 márka jövedelmen alul senki semmiféle jövedelmi adót nem fizet, a többire megállapították a 3. fokozatot. A puhatolásokban oly praecisióval jártak el, hogy kiszámították azt is, hogy hány ember van Szászországban, a kinek 500,000 márkán felül van, ugy hogy fel van sorolva két személy, kinek jövedelme felülhaladja az egy millió márkát. így járnak el más országokban s ezeknek alapján 1878. júliusban, tehát teljes másfél év után hozták be az adót. Minálunk miként történt a dolog? A minister ur nyáron elhatározza, hogy jövedelmi adót fog behozni. Bejő a költségvetéssel, bejelenti, az azonnal kiosztatik a pénzügyi bizottságban, megjelenünk a bizottságban, a t. minister ur elibünk terjeszt egy törvényjavaslatot, mi azt mondjuk: Uram ! Hiszen mi ehhez nem tudunk szólani, mi nem vagyunk tájékozva, méltóztassék nekünk adatokat szolgáltatni, melyeknek alapján képesek leszünk megítélni, vájjon sok-e, kevés-e és mikép kell beosztani Hiába volt minden kérésünk. Csak annyit értünk el, hogy a t. minist ej' ur belenyugodott abba, hogy a reá következő napon újból fontolóra fogja venni az itt elmondattakat és talán bele fog nyugodni némi változtatásokba és ily módon 24 óra alatt meg volt változtatva az egész törvényjavaslat, {Igaz! Igaz! a szélső balon) meg lett állapítva, ugy amint most van, annyira rohamosan történt, ez, hogy mikor be volt fejezve már az egész, maga az a t. előadó ur, akinek eszméje tényekkel, cselekedetekkel támogatni a kormányt, szavakkal hirdetni szabadelvű és némelykor igen helyes, józan közgazdasági eszméket — mondom, mikor minden be volt fejezve s mikor biztosítva volt az iránt, hogy ezen adójavaslat is, a költségvetés is el lesz fogadva, akkor maga az előadó ur is indíttatva érezte magát azt a kérést intézni t. minister úrhoz, hogy talán mégis jó volna gondoskodni arról, hogy Magyarországnak legyen adóstatistikája, {Mozgás a szélső baloldalon) mert mégis bajos agy megállapítani az adókat, a mint ez minálunk történik. És azt gondolja-e a t. ház, hogy a t. minister ur nagy örömmel üdvözölte ezen indítványt? Ellenkezőleg, kérve kérte a t. előadó urat, hogy azt formális indítvány alakjába ne méltóztassék önteni, mert — azt mondja — ez nagy áldozatba, roppant sok fáradságba kerülne. Hát én, t. ház, ezt a munkát, ezt a költséget nem sajnálnám é* csodálkozom, hogy a minister ur összeütközésbe jön önmagával, mert ez szintén az ő felfogása szerint gyümölcsöző beruházás. {Igaz a szélső baloldalon.) Még néhány fontos megjegyzésem lenne a minister ur előadására, de hát tekintettel kell lennem az időre: igyekezni fogok, a mennyire lehet rövidre összevonni beszédem hátralévő részét. {Halljuk!) Nem tehetem t. ház, daczára annak, hogy szorosan a tárgyhoz nem tartozik, de miután felmerült, hogy néhány szót ne mondjak arra nézve, a mit tegnap Vuchetich képviselő ur jónak talált elmondani. {Halljuk! a szélső baloldalról.) Én őszintén Örvendek annak, ha horvát képviselő szájából hallok olyan fogadkozásokat, hogy ő Magyarország java iránt mennyi érdeklődéssel viseltetik, hanem — bocsánatot kérek — ahhoz már még sincs joguk, hogy rósz néven vegyék, midőn ezen oldalról egy képviselő figyelmezteti őket azon eljárásra, mit nem szavakkal, hanem szavazatukkal itt rendesen követnek. {Igaz ! Ugy vsn! a szélső baloldglon.) Vuchetich képviselő ur annak igazolására, hogy a mit Kiss Albert t. képviselőtársam mondott, nem vonatkozik ő rá, felhozza, hogy a 34 képviselő közül egyetlen egy sincs, a ki ezen izgatást Horvátországban támogatta volna. Hát bocsánatot kérek, önök igen nagy tévedésben vannak. Ne méltóztassanak elfeledni, hogy önök t. horvát képviselők, itt nem ülnek mint egyének, mint Vuchetich stb., hanem mint Horvátországképviselői és mikor egy képviselő e házban azt mondja, hogy önök miként viselik magukat Magyarország irányában tettekkel, Horvátországot érti; hogy pedig Horvátország miként viselte magát és nem csak azok, a kik azon demonstratióban részt vettek, hanem azon osztály is, melyhez önök tartoznak, sőt azon országgyűlés is, melyet önek képviselnek, erről világosan tanúskodik azon határozat, melyet az azon országgyűlésen többségben levő párt hozott, {Zajos helyeslés a szélső baloldalon) midőn formailag visszautasította ugyan a csőcselék demonstratióját, de a conclusiót magáévá tette. {Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ily tényekkel szemben teljesen jogosult azon felszólalás és különös dolog az, hogy Kiss Albert t. képviselőtársam mielőtt a Vuchetich képviselőül" felszólalását hallotta volna, előre tudta, hogy a javaslat mellett fognak szavazni. {Derültség a szélső balon.) Hát honnan tudhatta azt? Tudt;i, onnan, mert a képviselő urak systemájához tartozik, hogy itt támogatják a kormányt minden teherkirovasnál és mert azután ott Horvátországban gyűlölik a magyart, azért mert szerteszét hirdetik az országban, hogy a mi nagy terhet viselnek, azt mind a magyarok rójják ki rájuk, pedig önök szavazzák meg. (Igaz! Ügy van! a szélső balon.) Engedelmet kérve ezen kitérésért, vissza-