Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-279
279. orizágot ttlés deezember 5 18S3. 407 mert az állam nem ipartízőnek való, az állam a legrosszabb üzletvezető. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Áttérek most a t. pénzügyminister ur két utóbbi beszédére; kénytelen vagyok mellőzni a többi jobboldali szónok beszédét, habár bizonyos, hogy különösen Prileszky, Móricz Pál és Körösi Sándor képviselő urak felszólalása igen hálás tért nyújtana a polémiára, különösen ha azon hangot akarnám követni, melyen az előadó ur szólt. (TJgy van! ügy van! a szélső baloldalon.) De én beérem azzal, hogy at. ministerur két beszédének némely passnsára megtegyem megjegyzéseimet. Mindenekelőtt két reetifieatióval tartozom a t. pénzügyminister urnak. (Halljuk! balfelöl.) A t. minister ur első beszédében igy fejezte ki magát: „ Azt mondjaHelfy, hogy a minister kedvenez eszméje az egyensúly helyreállítása s ezt jóvá is hagyja." Bocsánatot kérek, én nagyon jól emlékezem arra, a mit mondottam. Át is olvastam beszédemet, eszem ágába sem juthatott azt mondani, hogy a ministernek kedvenez eszméje az egyensúly helyreállítása, sőt ellenkezőleg nagyon távol áll tőle. Mondtam, hogy kedvenez eszméje az ordinariumban való egyensúly helyreállítása. (Igaz! a szélső baloldalon.) Azután a következő mondatban igy folytatja a t. minister ur: „Azt mondta Helfy, hogy a pénzügyminister mily könnyelmű 1 ' s idézi, a mit a hitelintézetekről mondottam. Bocsánatot kérek, én ilyen kifejezéssel nem szoktam élni, és nem is éltem a t. minister úrral szemben, hanem miután a t. minister ur némileg igényt tart erre a minősítésre, (Derültség a szélső baloldalon) nem az én feladatom ezt ellenezni és nem állítom, hanem feltevésképen néhány perezre elfogadom és minthogy már rám kényszerítette, indokolom is. (Halljuk! balfelől.) Megvallom, hogy bátran lehet annak minősíteni az olyan politikát, mikor egy pénzügyminister minden előreszámítás, latolgatás, megfontolás nélkül belerohan egy olyan óriási hitelműveletbe, mint arente conversio, anélkül, hogy biztosítékot szerzett volna magának a felől, hogy képes lesz-e azt keresztülvinni. Mit mondott volna Olaszország a ministeréhez, ha az kitűzte volna a zászlót a valuta helyreállítására, a nélkül, hogy egyszersmind garantiákat szerzett volna magának az iránt, hogy azt keresztül is vigye. Ez többet ártott volna Olaszországnak mint egy háború s én azt mondom, hogy a t. minister urnak rente conversio-féle művelete ezerszerte többet ártott Magyarország hitelének, mint szerintem használni fog tiz ilyen javaslatnak megszavazása. (ügy van! a szélső haloldalon.) Tovább megyek. Említettem az imént, hogy a kormány az ipar terén valóságos versenyt űz iparosainkkal. Ezt tovább vihetem és kimutathatom, hogy a kereset minden terén a legveszedelmesebb versenyző a kormány. A földbirtok terén olyan időben, midőn az ingatlanok értéke folyvást csökken, | a kormány píaczra dob egyszerre 5—10 milliónyi államjószágot, oly kedvezményeket nyújtva a vevőnek, minőket magánember nyújtani nem képes. A hitel terén valóságos versenyzője a kormány a hitelintézeteknek és magának az úgynevezett osztrák-magyar banknak. Mikor nincs bank, mely a betétekért többet adjon 4%-nál, kapja a pénzügyminister és az állam kamatozó pénztári jegyeinek kamatját felemeli 5%-ra, a mi magára az áll mra is sértő elismerése annak, hogy a mikor a tisztességes és solid kereskedő egész Magyarországon 35—4°/o-ra kap pénzt, a magyar állam minden erkölcsi garantíája mellett kénytelen 5%-ot adni csak azért, hogy föl ne mondják a betéteket. (Igaz! ügy van! a szélső balfelöl) És teszi ezt a minister nem az év elején és nem a nyári hónapokban, mikor kevés pénz folyik be, hanem az év utolsó negyedében, a mikor a legbőségesebben folynak be az adók minden oldalról. De miért menjek oly messzire," hogy a pénzügyminister ur által kivánt minősítést indokoljam. Nem kell erre nagyobb indok, mint az az eljárás, a mely követtetett a szőnyegen levő törvényjavaslatnál. Más országokban is hoztak be adókat és a jövedelmi adó különböző alakokban létezik más országokban is. De mikép járnak el másutt ? Engedjék meg, hogy erre nézve egy példát hozhassak fel. (Halljuk! Halljuk!) Az európai államok közt Würtemberg és Szászország azon két állam, a mely utoljára hozta be a jövedelmi adót 1878-ban. És miként járt el a kormány, a mikor ezen adót behozta?^ Elhatározta a behozatalt Í876. második felében, tehát az évnek körülbelől azon szakában, a melyben a mi kormányunk ezen évben elhatározta magát. Ez után elrendelte, hogy 1877. év január elsejétől országszerte írassék össze és puhatoltassék ki a lehető leglelkiismeretesebben mindenkinek a jövedelme. És folyt ez a munka oly rendkívüli szorgalommal és praecisióval, hogy másfél év alatt a következő eredményre jutottak, a melyet azért olvasok fel, hogy a magyar nagyközönség is lássa, hogy ha bár más országokban is vannak ily adók, ezeket nem hozzák be oly könnyelműen, mint nálunk, hanem kellő megfontolással és előkészítéssel. (Haljuk!) 2.760,000 főnyi lakosságnak, melyből egy millió "esik városokra, van következő összes jővedelme: városokban falvakban millió márka: ingatlanokból: 72*2 138'6 járadékból: 73*3 37"5 évi fizetésekből: 174-8 Í42'4 kereskedelemből és iparból: 228'6 164*9 vagyis összesen 1,032.200,000 márka. Ebből leütötték minden rovatnál a kamatozó terheket. | Az ingatlanoknál például levontak a városokban
