Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-279

27Ö. orzságos ülés áeczember 5. 1883. 495 elegendő arra, hogy megmutassuk, hogy az egész nem egyéb, mint szemfényvesztés. Már múlt alkalommal felemlítettem, hogy a múlt években az, a mit most közösíigyi rendkívüli költségnek neveznek, rendesen az államköltségvetés rendes rovatában volt és tisztán a t. minister ur önkénye folytán lett áthelyezve a másik rovatba. Ez mindjárt magában 2.300,000 frtot tesz és e szerint most már az 1884. évre nem 3 millió fog hiányozni, hanem 5 millió és pár százezer. Ott vannak például a rendkívüli, sőt a beruházási rovatban oly tételek, mint teszem a ministerelnöki épületben egy faszerkezetű verandának vasszerkezetűvé való átváltoztatása, ezt bele teszik a beruházásokba, ez gyümölcsöző beruházás. (Derültség a tzélső haloldalon.) Az egész világon minden jóravaló gazda számba veszi, hogy gazdasági épületeire lesznek rendes kiadásai, hát még az államnak, melynek országszerte vannak épületei. Hogy ezt gyümölcsöző beruházásnak nevezzük, ez valóban nem komoly dolog. A rendes bevételeknek legelső rovata miből áll? államadóssági bevételből. Azt megint nem lehet komoly dolognak venni, hogy azért, mert a kincstár egy darab időre beveszi a pénzt, hogy azután a hitelezőnek kifizesse, ez aztán rendes bevétel. De ha ezeket levonnám, már magánál a rendes kezelésnél nem három és nem négy, hanem máris körülbelül 15 milliónyi a hiány. De tovább megyek. Ott van az az áldott oceupatió. Én leszek bizonyára az utolsó ember Magyarországon, a ki kívánja, hogy ez a költség a rendes rovatba tétessék át. De a t. minister ur és a t. kormánypárt máskép gondolkoznak. A minister ur minapi beszédjében hivatkozott arra, hogy bizony ezen nagy terhek a deficitből és az occupatióból keletkeztek és hozzá tette, de most ezen teher megvan, ezzel számolni kell. Mit jelent ez ? Azt, hogy a t. minister ur nagyon jól tudja, hogy ez megvan és hogy ettől egyhamar nem szabadulhatunk, sőt felfogása szerint nem is kívánatos, hogy szabaduljunk valaha tőle, mert szerinte és a kormánypárt szerint Bosznia oly aquisitio, mely nélkül Magyarország már tulaj donképen meg sem élhetne. Ha ez igy van, kérdem mily lelkiismerettel sorolja azt a t. minister ur a rendkívüli rovatba ? Hisz az bizonyos, akár hosszan tart, akár nem, de a meddig az occnpatio tart, az mindenesetre rendes évi költséggel jár. Ott van már megint 27* millió frt ez idő szerint. Hogy mennyi lesz 1884-ben, azt nem tudhatjuk. De biztosan tudjuk, hogy ez idő szerint 27* millió és igy már megközelítjük a 17 — 18 milliónyi hiányt. De legjellemzőbb ezen költségvetésre, ezen beosztásra rendes, rendkívüli,átmeneti és beruházási rovatokra, a mi már régóta szerepel ugyan, de a mely mutatja, mennyire komolyan lehet nálunk venni a beruházásokat, az, hogy például, méltóztessanak megnézni, ott szerepel a beruházá| sok rovatában 2 millió földadó-szabályozás czímén. Ez tehát gyümölcsöző beruházás. Ez jellemzői a kormánynak egész felfogására, mert ez mutatja azt, hogy ő tulaj donképen az államot nem tekinti, mint a polgárok összeségét, hanem különálló valaminek a polgárokkal szemben s azt mondja: én állam költök 2 millió frtot kataszteri munkálatokra, de ez nekem gyümölcsöző beruházás, mert e czímén a polgárom zsebéből ki fogom gzedni az adót. (Ugy van! a szélső balon.) Csodálkozom, hogy e czínien a t. pénzügyminister ur nem iktatta be a gyümölcsöző beruházások rovatába a jelen törvényjavaslatot, (Derültség) hisz ez neki S milliót fog jövedelmezni. Nagyon sajnálom, hanem én ezt szemfényvesztésnél egyébnek nem mondhatom. De mondom, én nem hiszem — bocsánat őszinteségemért — hogy maga a pénzügyminister ur komolyan vegye az egyensúly helyreállítását. Én csak egy feltétel alatt hinném el, ha t. i. a t. pénzügyminister ur, a midőn e törvényjavaslatot betérj esztette, egyúttal kijelentette volna, vagy kijelentené most, hogy miután a jelen kormány főczéljául tűzte ki, hogy az államháztartás egyensúlyát helyreállítja, miután ezen törvényjavaslat megszavaztatván, eczélját elérte: akkor mint Washington és Cincinnatus, azonnal vissza fog vonulni a magányba, teljesen megelégedve azzal, hogy magasztos missiójánakmegfelelt. (ÉUnhhelyeslés a szäsöbalon.) De én az ellenkezőt látom, a t. minister urak aztj elentették ki, hogy akkor mennek el, ha a javaslat meg nem szavaztatik. (Derültség.) Ez azt bizonyítja, hogy bizony nem az egyensúly fekszik a t. minister urak szivén, hanem hogy hatalmuk biztosítva legyen még legalább egy évig, (Ugy von! ügy van! a szélső balon) és megszavaztatván majd a szeszadó czímén újabb 3 millió, azután ismét egy második évig legyen a kormány biztositva és azután „aprés nous le déluge." (ügy van! a szélső a balon.) Súlyt helyeznek arra a legközelebbi esztendőre, mert azt mondják, hogy azzal, mivel a választás esik közbe, egyúttal 3 évet biztosítanak maguknak. (Helyeslés balfelöl.) Ugron Gábor: Ez nem pénzügyi politika. hanem életbiztosítási politika ! (Derültség!) Helfy Ignácz: A második és sokkal komolyabb érv, a mit minden szónok elkezdve a t. pénzügyministertől egészen az előadóig egyenkint hangoztatott, az, hogy akár van igazuk, akár nincs, a teher és deficit megvan és minél nagyobb a deficit, annál nagyobb kötelesség azon segíteni és azt elenyésztetni; miután pedig ezt takarékosság utján elérni absolute nem lehet, miután további adósságokkal évről évre előre menni szintén nem lehet: tehát nincs más mód, mint adóemelés. Megvallom, hogy én azoknak nagy részét, a mik a takarékosságra nézve itt elmondattak, t. i. I hogy hol lehetne e rendes rovatokban nagy meg-