Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-279
406 * 279, országos Illés deczember 5. 1883. takarítást tenni, magamévá nem teszem. Én ellenkezőleg azt tapasztalom, — sokat foglalkozván költségvetésünkkel — hogy vannak nagyon fontos rovatok, a melyeknél azt kell sajnálnom, hogy a rendkívül nagy költségek miatt ezeket nem emelhetjük, nem fokozhatjuk. Igenis, lehet bizonyos összeget, nem nagyot, mondjuk fél milliót, ennek keretén belül is megtakarítani, még pedig a személyes járandóságoknál. Méltóztassanak megnézni ezt a költségvetést és látni fogják, hogy az új aerában, az újabb esztendőkben, évről évre megint visszatértünk arra az útra, a melyről 1873-ban—1874 ben nagy önfeláldozással letértünk. A központi költségek minden egyes ministeriumban szaporodnak, fokozód nak. (Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon.) Még pedig szaporodnak nemcsak a központban, hanem országszerte; mintha az államnak nem volna más feladata, mint hogy bizonyos személyeknek életbiztosításáról gondoskodjék. {Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon) Én ezt ugy az ország pénzügyei, mint administratiója érdekében nagy hibának tartom. Nagy hibának tartom azért, mert mentül több hivatalnokot tartunk, annál roszabbul kell, hogy fizessük őket; pedig meggyőződésem szerint a jó administratióra nézve sokkal helyesebb, hogy legyen kevés, de jó hivatalnok, a ki egész életét annak szenteli. Úgyde erre szükséges, hogy jól, tisztességesen legyen jutalmazva, hogy kényelmesen megélhessen. Tehát mindenütt lehet megtakarítani, de mindenesetre nem oly nagy összeget, mely az ez előtt szándékba vett adóemelést feleslegessé tenné. De t. ház, én mégis állítom, hogy lehet a mi költségvetésünkből körülbelül 10—12 milliónyi évi megtakarítást szerezni az állam számára a nélkül, hogy a dologi kiadásokban bármely lényegesebb reductiókat tegyünk, vagy bármely érdekét az országnak megsértjük. Sőt meggyőződésen szerint előmozdítanók az ország javát és emelnők a kincstár érdekét is. És ezt röviden ekképen fejezem ki. Ezt a czélt elérheti az állam akkor, ha beéri azzal, hogy betöltse a maga feladatát és mondjon le arról, hogy ipartíző legyen. A mely perczben az országgyűlés és a kormány ezt kimondja és végrehajtja, méltóztassanak elhinni, hogy még a jelenlegi költségvetés keretén belül is sok ideig újabb adóhoz folyamodni nem kell. Ugyan kérdem a t. háztól, micsoda magasabb érdek követeli azt, hogy a magyar állam pl. cséplőgépeket készítsen; micsoda érdek követeli azt, hogy a magyar álam mint állam lemezeket, vízvezetéki és légszeszvezetéki csöveket csináljon? Hiszen ez az állam már mindennel foglalkozik. Ez az állam a legveszedelmesebb versenyzője a mi iparosainknak; ez az állam kovács, ez az állam kézműves, ez az állam mindenféle gyári munkával foglalkozik és ha majd valaki azt a fáradságot veszi magának, hogy statistikailag összeállítsa, hogy évek során át hány millióba és millióba körül ennek az országnak csupán csak ezen nagy vasművek, gépgyárak, diósgyőri hámoroknakfelszerelése, átszerelése, átidomítása, hiszen ez már magában egy kis budgetet képvisel, ezzel egy kis országnak a budgetjét lehet fedezni. Itt vannak a bányák. Én elismerem, hogy a fémbányák nem esnek ebbe a rovatba. Van egy-két nagy fémbánya, a melyekre nézve magam sem merném tanácsolni, hogy rögtön, rövid idő alatt adjuk el, mert sok érdek van vele összekötve s másrészről magasabb állami szempontok parancsolják, miután ugy sincsenek meg az előfeltételek és oly ajánlatok nem tétettek, melyek biztosítást nyújtanának az ellen, hogy a közellevő magánbányák nem fognának e miatt szenvedni. Belátom tehát, hogy addig megtartandók. De a többire, a vasművekre és gépgyárakra nézve egész határozottsággal azt állítom, hogy ezeken az állam túladhatna. Ott van a gépgyár. Például a közlekedési minister most 150 mozdonyra adott megrendelést. Ebből 50-et itthon fognak készíteni, 100-at pedig kénytelenek vagyunk külföldről behozni. Mindenesetre kívánatos volna, hogy valamennyit itthon készíttessék. De hát nem lehet, pedig méltóztassanak elhinni, hogy ha az állam a pénzvilágot felhívja és azon biztosítást adja, hogy ha gépgyárat állít Magyarországon, akkor az állami vasutakhoz szükséges gépeket mind ott fogj a készíttetni, 8 nap alatt meg fog alakulni a consortium, a mely felállítására vállalkozik. (Ugy van! Ugy van! a széls ; > haloldalon.) De hát miképen jár el a kormány ? Bocsánatot kérek, hogy kissé hosszasabban foglalkozom a tárgygyal, de tartozom vele, mert minden szónok azzal érvelt, hogy nem kerülhetjük ki az adóemelést, mert absolute nincs más mód arra, hogy ezt a néhány milliót előteremthessük. Mondom, miképen járt el hát a kormány az ipar és gyári üzlet terén ? Akképen, hogy a mint méltóztatnak tudni, a vasutaknak egyik legfőbb kelléke a sínek és ezen sínek legnagyobb részét külföldről vagyunk kénytelenek behozatni, mert a diósgyőri gyár nem képes az egész szükségletet fedezni. Volt egy másik vasgyárunk is, a róhniczi, ebben szintén készültek sínek, mit tett a kormány? Beszűntette a sínek készítését azért, hogy kazánlemezeket és gázcsöveket készítsen. A sínt pedig vesszük külföldről. Én azt hiszem, hogy ha a kormánynak saját gyára van, legczélszertibb működését arra reducálni, hogy az állami czélokra szükségeseket készítse, a többit pedig magán vállalkozóknak engedje át. Hogy ha pedig van olyan ág, a mely még nálunk meghonosítva nincs, ebből nem az következik, hogy erre maga az állam vállalkozzék, hanem az, hogy az állam bátorítson magánosokat és adjon támogatást, hogy ez iparágat meghonosíthassa,
