Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-279

404 27*. országos ülés deezember 5. 1883. messék. (Élénk 'felkiáltások a szélső halon: Ugy \ van! Ugy van!) Ez tehát csakugyan oly összehasonlítás, melyet nem lehet tenni, mert az alap nemcsak nem egyenlő, hanem ellentétes. (Ugy van! Ugy van! a szélső halon.) Hanem egyet beismerek, hogy a t. előadó ur a t. pénzügyminister urnak nyomán teljes jogosultsággal intézte az ellenzékhez azt a kérdést, hogy hát minőnek képzeljük a kibontakozást? Én ugyan nem találom, hogy való volna, mit a t, előadó ur állított, hogy az ellenzéki szónokok ez országról sötét képet festettek és aztán ott hagyták a maga bajával, a maga nyomorával és nem gondoltak azzal, hogy miként kell abból kibontakozni. Én ugy emlékszem, hogy igenis voltak többen, kik kijelöllek a kibontakozás módját, De a t. előadó ur azt mondja, hogy ez a jövő zenéje, itt arról van szó, hogy a mostani bajon segítsünk. Lesz szerencsém majd erre is válaszolni. De nem szándékom a felszólalt t. képviselő urak mindegyikével külön polémiába bocsátkozni, mert azt hiszem, hogy ily fontos kérdésnél az ország nem azt várja tőlünk, hogy egymásnak többé-kevésbbé sikerült, szellemes vagy szellemtelen mondásokat dobáljunk, hanem hogy az érveket latolgatva, fontolóra vegyük azt, hogy mi a teendő az ország érdekében és a szerint adja azután mindenki becsületes lelkiismerettel saját szavazatát. (Helyeslés a szélső halon.) Minthogy ez az én felfogásom, szorítkozni fogok tisztán csak azon egy-két érvre, mely valamennyi jobboldali szónoknál ismétlődött, az egyedüli két érvre, a melylyel tulaj donképen a törvényjavaslatot védelmezni igyekeztek. Csak azt az egyet vagyok kénytelen még előrebocsátani, hogy a négy napi vitának egész folyama teljesen igazolta különvéleményemnek azon bevezető részét, a melyben tiltakoztam az ellen, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalásába belebocsátkozzunk a nélkül, hogy az országgyűlés előbb magát a költségvetést, a melynek ez egyik tételét képezi, megvizsgálta volna. (Helyeslés a szélső halon.) Mióta ez a vita foly, alig volt szónok, a ki akarva nem akarva kikerflhette volna azt, hogy a költségvetésre ne hivatkozott volna. Maga a t. pénzügyminister urnak első beszédje nem állt egyébből, mint az 1884-iki költségvetés részletezéséből, három-négy ministeri tárczának a budgettjét adta elő és azzal indokolta a maga álláspontját. A mikor b. Prónay Dezső t. képviselőtársam azon véleményének adott kifejezést, hogy igenis lehetséges volna ezen 3 millió frtnyi összeget a költségvetés keretén belől megtakarítani, a t. minister ur azt felelte neki, majd elvárom, mikor a költségvetést tárgyalni fogjuk" szólni fogok, addig nem szólok hozzá. Bocsánatot kérek, erre a válaszra a legegyszerűbb józan eszíí magyar gazda azt felelné: Nem oda Buda, tessék előbb felmutatni a számlát, hadd vizsgáljam meg s ha minden tételét helyesnek találom, beszélni fogunk a fedezetről. (Helyeslés a szélső halon.) Hanem ugy látszik, hogy a t. kormánynak szüksége volt arra, hogy ezen törvényjavaslat a költségvetés bírálata nélkül szavaztassák meg, mert tudja, érzi, hogy a ki a költségvetésen tárgyilagos bírálattal megy keresztül, az nem lesz hajlandó azon kormánynak tisztán csak azért, mert cabinetkérdést csinál belőle, 3 millió forint újabb adót megszavazni. (Élénk helyeslés a szélső halon.) Mondám, hogy két érv körül csoportosultak az összes jobboldali szónokok beszédei. Az egyik, mint előre láttam és jeleztem volt első felszólalásom alkalmával, hogy hiába, bármit mond a különvélemény, nagy dolog az egyensúly helyreállítása a rendes kezelésben. Maga a pénzügyminister ur első beszédének egész súlyát arra helyezte, hogy helyreállittatik a rendes költségvetésben az egyensúly s ez oly nagy vívmány, melyet, csekélyleni nem lehet. Tehát miután látom, hogy csakugyan a kormány és a párt komolyan el van határozva port hinteni a nép szemébe, csakugyan elhitetni a néppel, hogy közeledünk az egyensúly helyreállítása felé, miután nem haboznak ezt fennen hirdetni és hangoztatni azon képviselőtestület előtt, melynek minden tagja, beleértve a pénzügyminister urat is, magában tudja, hogy ez épen nem áll, miután minden áron erőszakolni akarják a dolgot, kénytelen vagyok arra visszatérni. Nem mondom, nem is mondtam, hogy oly országban, a hol normal-budget van és a hol a rendes rovatok komolyan és őszintén vannak megállapítva, a hol rendkívülinek igazán csak az van feltűntetve, a mit úgyszólván előre nem lehet látni, a mi nem képezi rendes tételét az államháztartásnak, a mi meglehet hogy előfordul, meglehet, hogy nem, hogy ily országban nem nagy baj, utoljára is formai dolog, hogy ha ezen beosztást megállapítjuk. Még kevésbé tagadom ezt, sőt állítottam mindig, hogy igenis helyes a beruházást megkülönböztetni a többi költségektől, de nem azért, hogy kimutattassék, miszerint ez nem hiány, mert hiány mind az, a mit fedezni nem bírunk. De igenis különbség van a hiány természetére nézve. Nagy különbség az, hogy ha elköítünk 20 millió frtot, a melynek visszakerülésére nincs kilátás; és más dolog az, ha gyümölcsöző beruházást teszünk. De miként áll a mi államköltségvetésünk e tekintetben ? A ministerelnök ur nyíltan állította itt, hogy szigorúan járunk el e tekintetben. Bocsánatot kérek, én nem fogom a ház türelmét próbára tenni azzal, hogy keresztül menjek az egész költségvetésen. Csak néhány tételt fogok idézni, mely ugy hiszem