Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-279
279. or zágos ülés deczember 5. 1883. 403 térnek egy oly fegyvert ad, a mely minden követelést, akár egy pár százezer forint, akár egy pár millió legyen az, nem egy könnyen fog megadni, holott ha nincs az egyensúly rendezve, akkor egypár százezer forintot megbirálás nélkül könnyebben szoktak odaadni. Én erre oly súlyt fektetek, hogy ennek eléréseért azon áldozatot, a mely arra szükséges, túlságosnak nem tartom. Igenis, mi ezen áldozatot a nemzetnek egész őszinteséggel, határozottsággal, nyíltsággal ajánljuk; arról meg vagyok győződve, hogy a nemzet nem gyermek, melyet mesékkel és illusiókkal tartani lehet, (Nyűg'alanság a szélső baloldalon) hanem felnőtt férfi, a ki józan értelménél és a helyzet teljes felismerésénél fogva annak tudatában van, hogy a terheket, melyeket adósság alakjában elhárít magáról, egy időben viselni kell és minél előbb lerója azokat, annál inkább megakadályozza a többinek növekedését és ezzel saját javát mozdítja elő. Én a törvényjavaslatot a t. háznak azért ajánlom, hogy sok rosszat megakadályozzunk és sok jót tegyünk. Ajánlom elfogadásra. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Herman Ottó: T. ház! Azon megjegyzés, melyet a t. előadó ur velem szemben alkalmazni jónak látott, nem fogja feltüntetni szerénytelenségnek azt, ha én személyes kérdésben ezennel szót kérek. Én arra nem akarok reflectálni egy szóval sem, hogy ugy Körösi, mint Hegedűs képviselő ur az általam felhozott példának a franczia pinczérről, más értelmet adtak: hanem arra már köteles vagyok reflectálni, szigorúan személyes oldalról, hogy a t. képviselő ur azt fejezte ki, hogy ő engem már igen régen ismer. Én is igen régen ismerem őt. Azt mondotta, hogy én rövid idő alatt hányféle kérdéshez szólottam itt a házban és hányféle kérdést oldottam meg. Én azt hiszem, a t, képviselő ur meg fogja engedni azt, hogy a mióta engem ismer, bármihez szólottam hozzá, a közéletben, politikai tekintetben ott, a hová engem választóim bizalma állított, mindig Magyarország függetlenségére conemdáltam. Én pedig azt jegyzem meg a t. képviselő urnak, hogy a mint én őt ismertem, ő 2000 vezérezikket irt Magyarország függetlensége mellett (Derültség a szé sö halon) és most irja a 2001-iket Magyarország függetlensége ellen. (Derültség a szélső balon.) Én, t. képviselőház, meggyőződésem szerint mindig eonsequenter concludáltam Magyarország függetlenségére; és egyáltalában kijelentem, hogy nekem a politikai acrobataságra semmiféle hajlamom nincs. (Helyeslés a szélső balon.) Ugron Gábor: T. ház! Az előadó ur az imént, midőn közbeszólások történtek, hozzám fordulva olyan czélzást tett, hogy ő az ülésekben rendesen jelen van és nem hónapokon át egyszer szokott megjelenni a képviselőház termében. Ezt már nem először teszi az előadó ur. Nem akarom vitatni, hogy mennyire lehet valakinek Ízlése itt a képviselők megjelenését ellenőrizni; csak annyit jelentek ki, hogy én ilyen feladatra vállalkozni nem fogok, mert én a megjelenésért prezenczinarkot kapni nem szoktam. (Élénk tetszés a széls'ó ba'on. Nagy zaj a jobbon.) És ugy látszik, hogy a t. előadó ur hat rendbeli igazgatótanácsosságáért ezen prezenezmarkokhoz igen könnyen jut, mert ezen hatszoros hivatala mellett is elég ideje marad a képviselőház minden tárgyalásán megjelenni, a mit nekem csekély vagyonom kezelése meg nem enged. (Zajos helyeslés a szélső balon.) Elnök: (Halljukf) Nem gondolnám, hogy a képviselő urat értette volna az előadó ur, ki senkit meg nem nevezett. Ugron Gábor: De hozzám fordulva mondta (Zaj!) Elnök í Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak Helfy képviselő urat, mint a különvélemény előadóját, kinek a zárszóhoz joga van, meghallgatni. (Halljuk !) Helfy Ignácz: T. képviselőház! Nem fogom utánozni az előttem szólott igen t. előadó urat {Halljuk! Zaj!) sem abban, hogy a görög bölcsnél kezdjem beszédemet, sem abban, hogy képviselőtársaimat, a pártokat gúny tárgyává tenni igyekezzem; [Helyeslés a szélső balon. Mozgás jobbfelöl) még kevésbé fogom követni azt a provocáló hangot, mely egész előadását jellemezte (Ugy van! a szélső balon. Ellenmondások jobbfelöl) és a mely valóban azon tárgyhoz, a mely most szóban forog, legkevésbé sem illő. Ha van kérdés az országgyűlésen, a hol kihívást, a tréfát kerülni keik az mindenesetre azon kérdés, mikor új adókról, új terhekről van szó. (Élénk helyeslés a szélső balon.) A t. előadó urnak egyébiránt egész előadása nem volt egyé b, mint egy ellentmondás. Azon kezdte beszédét, hogy mennyire téves az és mennyire alaptalan, mikor az egyik országnak adóviszonyait más ország adóviszonyaival akarják Összehasonlítani és azután elősorolt egy egész sorozatot más országok adóviszonyairól, Európának csaknem valamennyi államát bebarangolta, hogy bebizonyítsa, hogy tulajdonképen Magyarország irigylendő állapotban van és különösen sokat időzött Olaszországnál. Én erre csak egy megjegyzést teszek a t. előadó urnak, hogy igaz, hogy Olaszországban az adók viszonylag csekély öszszegről igen nagy összegre emelkedtek. Csakhogy ott a nemzet tudta, hogy cserébe azért, hogy terheit emelik, a függetlenséget adják neki, (Ugy van! Ugy van! a szélső balon) Magyarország pedig évről évre nagyobb terheket vállal el azért, hogy függetlenségét mindig mélyebben és mélyebben elte51*
