Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-279

398 27S> országos ülés dccztmber 5. 1883. millió forintot tesz ki. Minthogy pedig ezen idő' alatt legalább, de legalább átlag 4%-kal a szállítási ár csökkent, a mi a gazda- és kereskedő-közönségnek vált javára, itt van az az adó, a melyet követelünk. A 4%-os leszállítással megtaláljuk azt, a mit visszaszolgáltattunk az országnak és a mit most megadunk a fedezet ezéljaira. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem azért vannak ezek feltüntetve, mintha azt mondanám, hogy rózsás állapotok vannak, az ország boldog és virágzik. Ezt nem akartam mondani. Anynyira tárgyilagos vagyok, hogy egyáltalán a sötét képet el nem kerülöm, nem tagadom. Azt hiszem azonban, hogy helyesen járok el, ha ugyanakkor visszatükröztetem, bár nagyon röviden egy pár adattal azt,*hogy hiszen van fejlődés az országban, emelkednek a városok, szaporodnak a gyárak és igy nem áll azon képviselő ur közbekiáltása, hogy azért hevertetik a takarékpénztárban %-rá a tőkét, mert üzlet nincs. De hiszen pár rövid év óta 43 új gyár alapíttatott, ez mégis számottevő tény. (Ellnmondások a szélső baloldalon.) Azt hiszem, lesz alkalmuk megezáfolni. Ezek, t. képviselőház, azon adatok, melyeket mindenki meríthet magának egészen tárgyilagos kutforrásból és melyekkel én csak azt akartam bizonyítani és azt hiszem, talán sikerült is, hogy nem minden romlás, nem minden hanyatlás, nem minden pusztulás ez országban; van élet, van fejlődés, van haladás is. És t. ház, a mi a sötét képet illeti, erre még visszatérek, mert ha elfogadtam, akkor még azt kell vizsgálnom, hogy ha vannak agrár és antisemita mozgalmak, ha vannak birtoktúlterhelések, ha vannak árverelések, mint Somssich t. képviselőtársam mondta, hogy 5 év alatt előfordult 23 ezer olyan eset, a hol nem fedezte a betáblázott teher a követelést, ha van kivándorlás: akkor azt kell vizsgálni, helyes-e a következtetés, a melyet kivétel nélkül mindnyájan tettek és melyre kizárólagosan súlyt fektettek, hogy mind ez a nagy adóval függ össze? És,t.ház,igen könnyű a contrario bebizonyítani, hogy nem áll, mert ha előhozták a külföldi példákat, hogy ott mily csekély az adó és mily virágzók az állapotok, akkor nekem nem kell egyebet tenni, mint rámutatnom, hogy azon agrár és antisemita mozgalmak Ausztriában és Németországban is megvannak, hogy a kivándorlás Olaszországban is megvan és pedig nem a túlnépesség miatt, mint Németország némely vidékén; hogy a birtoktúlterhelések annyira fordulnak elő, hogy csak a hitelintézeteknél 1876 és 1879 közt 30 millió márka veszett el, mert a követelésre nem volt elég fedezet. Tehát ha ily óriási mértékben fordulnak elő máshol, akkor nem azt mondom, hogy a mi nálunk előfordul, nem komoly baj, hanem azt, hogy nem függ azon okkal össze, nem annak tulajdonítható, a mit a t. ellenzék állított, tehát nem következhetik belőle egyáltalán az, a mit következtetett. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És én súlyt fektetek arra, hogy tisztázzuk a helyzetet az ingatlanok túlterheltetésére vonatkozólag, mert az adóknak nagy része, bár csak egy harmada annak, a mit kérünk, az ingatlanra nehezedik, tehát tisztában kell lennünk, hogy hogyan állunk e tekintetben. A külföldi adózási viszonyokra nem térek ki egyszerűen két okból és ezt, azt hiszem, méltányolni fogja az ellenzék is. Az egyik ok az, hogy Somssich Pál t. képviselőtársam példáit a maguk valóságára redueálta a pénzügyminister ur a maga remek beszédében. A másik ok pedig és azt hiszem, hogy ezt egészen szigorú eritica mellett is el lehet fogadni, hogy egyáltalában párhuzamot vonni az egyik állam adórendszere és a másiké közt, a legnehezebb feladat, melyet nem számokkal lehet tenni — és erre figyelmeztetem a t. képviselő urat is — és az újabb statistiknsok és politikusok nem is teszik, mert tudják, hogy a számok üresek, ha azok alapját és béltartalmát nem vizsgálják, hanem vizsgálják mindig a társadalmi viszonyokból és az állami feladatokból kiindulva. Ha ezeket combinative vizsgáljuk, akkor igen természetes, hogy azon talán absurdumnak tűnő, de minden állam által bebizonyítható tény előtt fogunk állni, hogy szegény országok aránylag sokkal magasabb adót fizetnek, mint a gazdagok és ez természetes és különösen a mi viszonyainkra állítható, mert egy, a külföldhöz képest aránylag csekély alapra egy erős culturállamot, egy culturépületet akartunk építeni. Igen természetes dolog, ha ezt ezen a szűkebb alapon akarjuk, nem terjeszkedhetünk ki a forgalom és fogyasztás tekintetében fejlett országok széles alapjára, hanem meg kell érnünk azzal a földdel, házzal, forgalommal, a mely felett rendelkezünk. De mikor azután arról van szó, hogy lemondunk-e inkább a culturfeladatokról, mintsem hogy a terheltetést magunkra vállaljuk, ez már más kérdés, a mely elől valamennyi ellenzéki szónok kitért és jól tette, hogy kitért, mert akkor válasza nem a javaslat ellen, hanem a mellett szólott volna. (Helyeslés a jobboldalon.) Én itt is a hivatalos és hiteles adatokhoz fordulok. Hogy állunk tehát azzal a túlterheltetéssel ? Én, t. ház, egészen hiteles adatok alapján, a melyeket itt részletesen elő nem sorolhatok, de a melyeket rendelkezésére bocsátok minden eriticusomnak, összeállítottam az európai államok némelyikében a földnek terheltetését a betáblázott terhek tekintetében, mert erről folyt a vita s minthogy elfogadtam azt, a mit a statistikusok — ezt sem fogják kétségbe vonni — ítjabb időben elfogadnak, hogy t. i. nem helyes a hectárra és földre felosztani az összeget, mert annak az mstruetiöja roppant különböző s ennek következtében a teher arányosságát kiszámitni nem lehet, hanem a lakosságra kell kiróni a tételeket és ebből követkéz tetni azon országok terhére. így számítva, úgy