Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-279

279. országos tt!éY~decicmbcr 5. 1883. 399 találtam, hogy Franeziaországban esik 218 frt jel- | zálogteher egy fdre, Olaszországban 189 frt, Hollandiában 172, Ausztriában 189 frt és Magyarországban 35 frt. Ez nem előny t. ház, s én ezt nem előnyként tüntetem fel, mert ez a hitelképesség csekélységére s a birtokviszonyok rendezetlenségére, valamint a nép gazdasági felfogásának elmaradottságára vall, hanem felhozom azért, hogy bebizonyítsam, hogy ha itt túlterheltetésről beszélünk, akkor más államok sokkal nagyobb mértékben szenvednek ez alatt; de én azt mondom, hogy nem szenvednek, hanem ellenkezőleg annak előnyeit élvezik s ha mi nem élvezzük annak előnyeit, az saját hibánkból származik. Származik részben abból a némileg nem egészen egészséges gazdaságos életmódból, a melynek következtében könynyelmtí módon kötött adósságok később jelzálogterhekké lesznek; származik részben túlságos földszerzési vágy dicséretes szokásából, a mely különben erénye a nemzetnek és részben öröklési kérdésekből. Ezek mind oly kérdések, melyek e javaslattal összefüggésben nincsenek s a melyeket, ha kiválóknak találnak a t. szónokok, egész más törvényhozási dispositiókra van szükség — ha ugyan van — mint arra, hogy ezen törvényjavaslatot egyszerűen elvessék. Azonban t. ház, azt voltam bátor állítani, hogy a t. ellenzék szónokai a deficitet jól megnövelve, ott hogyták e nemzetnek mellére szegezve s azzal többé nem törődtek. Egy t. ellenzéki képviselő ur azt a kifogást tette — a pénzügyminister ur és igénytelen felszólalásom ellen, hogy mi különböző Összegeket említünk a deficitről s utasított bennünket, hogy egyezzünk meg már egy összegben. Bocsánatot kérek, ez plágium ezen oldalról, (a szélső balra mutat) mert itt történt meg az a komikus eset, hogy két képviselő ur elment Biharba korteskedni, s minden faluban nőtt az államadósság, minthogy pedig kurtesek kisérték őket, az egyik figyelmeztette, hogy állapodjanak meg egy summában, mert a nép észrevette. (Élénk derültség.) De t. ház, én a jó tanácsot elfogadom, csak viszonzom. Ne bolygassuk a deficit nagyságának kérdését, állapodjék meg a t. ellenzék a költségvetés tárgyalásáig annak összegére nézve, addig mi is tisztába jövünk az iránt a t. pénzügyminister úrral. (Derültség jobbfelöl.) Azonban a kérdés, a melyről szó van, egészen más. És ez az, hogy miután abban mindnyájan megegyezünk s minthogy az ellenzék rajtunk túltesz, tehát még inkább, mint mi, állíthatja, hogy a deficit egyszerű törlésekkel, megtakarításokkal egykönnyen el nem enyésztethető, igen természetes dolog, hogy annak fedezéséről gondoskodni kell. Az eljárás tekintetében abban különbözünk, hogy mi nem akarjuk, hogy évenként folyton az államadósság és évről évre a kamat terheivel I j szaporodva, nagyobb terhet képezzen, hanem igenis a nemzet áldozatkészségét igénybe Téve, annak részben fedezéséről adó utján iparkodunk gondoskodni. Mert azt a felfogást, a mit több szónok részéről hallottam, mint hogy ha ezt tisztán az évi kamatok összegével lehetne fedezni, el nem fogadhatom és mert hiszen, benne van a költségvetésben a 800,000 frt, amely a jövő évi deficit fedezetének kamata, ez pedig 3 milliónyi összeg

1

; azt hiszem, mégis van a kettő közt egy kis különbség és igy a czél tekintetében is többet ér el, mint annak fedezése. Még pedig igen lényeges dolgot ér el, a mit majd röviden bátor leszek jelezni. Hanem hát e hazából, a melyben ily nyomorú és szomorú állapotok vannak, most ezzel szemben is elmenekül a t. ellenzék a külföldre, hivatkoztak Amerika, Francziország és Olaszország példájára, hogyan rendezték ott a pénzügyeket; nem követtek oly elvtelen, rendszertelen, zsaroló pénzügyi politikát, mint a milyent ez a kormány követ. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De az ellenzék is ott máskép viselte magát, mint Gaal Jenő képviselő ur mondta. Például Olaszországban felajánlotta a 80 millió lírányi őrlési adót a deficit fedezésére. Sőt Hermán Ottó képviselő ur is neki állott a vitális tényezők tekintetbe vételének és megakadt a párisi pinczérnek a számlájánál, a ki minden áron meg akarta fizetetni a bélyegadót még azon utassal szemben is, a ki ezt el akarta engedni. De itt a képviselő ur rögtön észrevéve, hogy adófizetésről van szó, rögtön átcsapott az önálló vámterületre és ott hagyta a kérdést. (Derültség jobbfelől.) Méltóztassanak megengedni tehát, hogy igen röviden csak három adattal illustráljam, hogy mit csinál tehát a külföld és e tekintetben kénytelen vagyok előre bocsátani azt, hogy a pénzügyek rendezésének kérdésénél tökéletesen mindegy az, hogy miből származott a baj, akár háború, akár beruházásból. (Egy hang a szélső baloldalon: Nem áll!) Pénzügyek rendezésénél tökéletesen mindegy. Ha egy deficit áll egy ország előtt, annak fedezéséről gondoskodni kell. És mit csinált Amerika ? (Halljuk! Halljuk !) 1863 — 1866-ig — nem tekintve a vámokat — mert hiszen azt mondotta Hennán képviselő ur, hogy ez is olyan vitális tényező, a mely felett nem rendelkezünk, noha ezzel szemben ellenzéki képviselőtársaink panaszkodtak a felett, hogy a vámokat mennyire felemeltük — tehát mondom: nem tekintve a vámokat, a melyek a kívülről jövő dolgokra fizettetnek, hanem abeladókat, ezek 3 év alatt 37 millióról 309 millió dollárra emelkedtek. Ha tehát ez a példa tetszik az ellenzéki képviselő uraknak, ezt figyelmükbe ajánlom. (Helyeslés és derültség jobbfelöl.) És minő rendszer volt az! Zongora, spiritus, parapli, szóval minden mozgó és nem mozgó tárgy adó alá vettetett, úgy 1 hogy egy író azt mondotta róla, hogy a ló patkó-