Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-279

279 országos ülés deejsemlber 5 1883. 397 A t. ellenzék szónokai, igen helyesen, egyéni és pártállásukból kiindulva, legelőször az ország állapotát rajzolták, hogy e képből következtessenek arra, hogy adóemelésnek ez országban helye nincs, tehát e törvényjavaslat el nem fogadható. Legelőször megnagyították a deficitet s azt mint Damocles kardját az ország fölé helyezték, de akkor aztán ott hagyták, többé nem törődtek vele, hanem azután lefestették az ország állapotát lehető sötéten. Előhozták, hogy az adóexecutor hogyan nyúzza a föld népét, hogy a balatoni halász hogyan félti eszközeit az adóösszeirástól, (FélMáUásolc a szélső baloldalon: Nem épen a balatoni!) az mindegy hát akármelyik halász; noha ez az előítélet a népszámlálás és a marhaösszeirás iránt egyáltalán hasonlóan megvan. Lerajzolták az antisemita mozgalmat, az agrár küzdelmeket, a czéhrendszerre törő iparosokat; előhozták a külföldi internationális mozgalmakat és azután Somssich Pál t. képviselő ur a maga laterna magica-jával feltüntette a külföld rózsás adózási viszonyait, hogy ebből következtessen arra, miszerint e törvényjavaslatot elfogadni nem lehet. És midőn a képet lehetőén feketére festve ellőállították, akkor minden következtetés nélkül szintén ott hagyják az országot magában, a nélkül, hogy törődnének a kibontakozással. Thaly Kálmán t. képviselő ur egy igen jellemző szót mondott, annyira kemény, hogy én nem mernék rá hivatkozni, ha ő azt mondta, hogy a tényállásnak és a helyzetnek egyoldú feltüntetése is ámítás Thaly Kálmán: Az elhallgatás mellett. Hegedüs Sándor előadó: Elhallgatásával a fényoldaloknak, vagy az ellenében felhozható tényeknek. (Egy hang a széhő' baloldalon : Ez igaz!) És ha ez igaz, akkor méltóztassanak megbocsátani, a t. ellenzék szónokainak azon eljárása, melyet az ország helyzetével szemben követtek, valóban nagyon, de nagyon közel áll ahhoz a gyanúhoz és gyanúsításhoz, melyet én reá alkalmazni nem kívánok. És én provocálom a t. ellenzéki szónokokat, előhoztak-e az ország állapotában a haladás, a fejlődés, a vagyonosodás tekintetében csak egy fél adatot is? Nem, hanem a sötét képet előállították. De nem akarok elfogult és igazságtalan lenni, hiszen majd mikor a kibontakozás kérdésére röviden rátérek beszédemben, fel fogom említeni, hogy igenis, nem ugyan a tényleges helyzetből és annak megfelelőleg, de valami a távol ködében levő lefegyverzési, önálló vámterületi, független hadseregi terveket odadobtak, hogy ezek által enyésztessük el most a deficitet és ezek által rendezzük az 1884-iki háztartást adóemelés nélkül. Én, t. képviselőház, a nélkül, hogy ama sötét képnek bírálatába bocsátkoznám, a nélkül, hogy bármit elvonnék abból a sötét képből, melyet az ellenzéki szónokok felállítottak egyes részletes | példákban vagy egyes kereskedelmi kamarák jelentéseiből, mint Somssich Pál t. képviselő ur, ki egy agrár kérdésben irt könyvből adókérdésekre hozott fel argumentumot és disputába bocsátkozik azzal a szerzővel, kit önmaga saját álláspontja mellett felhoz; hogy a polémiát, a fárasztó részletes bonczolgatást kerüljem, egyszerűen megengedem, hogy bajok vannak az ország több vidékén, igen lényeges bajok vannak és hogy a földbirtok bizonyos tekintetben válságban van, hogy adóterheink nagyok, ezt én nem tagadom. De azt hiszem, hogy ha igazságosak akarunk lenni, akkor egyszersmind — bár röviden és nem oly túlzásokkal, hanem szárazan, a tények, az adatok szerint fel kell tüntetnünk, hogy csakugyan csak romlás, csak pusztulás, csak sülyedés van-e ebben az országban? és egyéb semmi más? Azok, kik a statistikával foglalkoznak, igen jól tudják, hogy külföldön épen ugy, mint nálunk egy ország vagyonosságának megítélése rendkívül nehéz. Csak inductiv utón szokták ugy a gyakorlati, mint a theoretieus férfiak ezt összeállítani s én legalább úgy tudom — méltóztassanak reetificálni, ha nem helyesen vagyok informálva — hogy a küldföldi államokban a vagyonosság és a fejlődés mértékéül használni szokták a forgalom fejlődését, a fogyasztás növekedését, a postaforgalom emelkedését a pénzforgalom emelkedését, a jelzálogügy fejlődését s a hitelviszonyokat, a betéteket. Én csodálkozom t. ház, hogy ezeket, a miket csakugyan mértékül használnak az elfogulatlan bírálók minden országban, ha már az ország állapotát világosan akarták feltüntetni, az ellenzék szónokai figyelmükre nem méltatták. Nem fogok itt sem részletekbe bocsátkozni, de miután nagyon divatba jött 1875. és 1882. közt összehasonlítást tenni, pár adattal én is megteszem ezt. 1875 és 1882 vége közt a takarékbetétek az országban 126 millióval növekedtek. (Egy hang a baloldalon: Mert nincs üzlet!) A sófogyasztás — s ez lényeges és ép a gazdaközönség viszonyaival összefüggésben álló dolog — ez idő alatt növekedett 292 ezer métermázsával *, a dohányfogyasztás ugyanezen idő alatt növekedett 29 ezer métermázsával s a szivarfogyasztás 180.860,000 darab szivarral. A postaforgalom a levélpostánál (Halljuk!) növekedett 67 millió darabbal, tehát egyszerűen megkétszereződött. A pénzforgalom a postán növekedett 807* millió forinttal. Ugy, hogy t. ház, ha egyébre nem tekintek, csak egyszerűen a szivarfogyasztás növekedésére, ha azon számát veszem a szivaroknak, melylyel a fogyasztás növekedett, ha ezek csak 2 krajczáros szivarok voltak, felesleget fog adni ezen adóemeléssel szemben, mert 3 milliónál töbj bet, 3.600,000 frtot ad. Es ha a forgalmat tekin' tem, méltóztatnak tudni, hogy ezen időben csak a I teherforgalom után a díjbevétel a vasutakon 80