Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-279

279. országos ülés deczember 5. 18S3. 395 mondottakban megrovásra méltót vagy az illem­mel ellenkezőt nem talált. Ennek daczára, sőt ennek ellenére a tegnapi ülésen, még nem is az ülés kezdetén, a mint már emlékszem, hogy talán másszor történt, hanem a gyakorlattal épen ellenkezőleg, a tegnapi ülés közepén, a ház naplójából beszédemnek egy tételét felolvasván, elnöki enunciátió alakjában kijelen­tette, hogy az több, mint ami a parlamenti illemmel összefér. Házszabályaink értelmében ezen elnöki kije­lentést a tegnapi napon hallgatagon fogadtam, reá válaszolni a házszabályok értelmében nem volt jogom. Most sem azért szólalok fel — mert fájdalom! a házszabályok jogot erre sem adnak — hogy tisztelettel kérjem az elnök úrtól, miszerint ke­gyeskedjék megjelölni, mely kifejezéssel sértettem én meg a parlamenti illemet, a mit soha nem tettem, a mit tenni távolról sem volt, most sincs szándé­komban, sőt én beszédemben olyat ma sem találok. Nem azért szólaltam fel, hogy kifogásolt állítá­somat igazoljam, mert ezi; tennem most a házsza­bályok szintén tiltják; hanem felszólaltam azért, hogy mivel már a megtörténtet meg nem történtté tenni nem lehet: legalább a jövőt illetőleg tisztelet­telkérjem a házi elnökét, hogy az eddigi gyakor­latot megtartva, ha e házban szólni fogok és be­szédemben megrovás-, intés-, figyelmeztetésre mél­tót találna, méltóztassák azt mindenkor beszédem folyamata alatt tenni, (Igaz! ügy van! a seélsö balon) és elnöki jogát ily módon gyakorolni. Kérem ezt azért, hogy ama figyelmeztetés által legyen ne­kem alkalmam az általam mondottakat ismét meg­fontolni, hogy ha azt meggyőződésem szerint jó­nak látom, fentartsam, ha pedig netalán meggyő­ződésem szerint úgy találnám jónak, módosítsam, enyhítsem vagy talán vissza is vonhassam. Ezen jog minden képviselőnek közös joga s ennek fenn­tartása végett volt kötelességem felszólalni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Zaj jobbfelöl.) Elnök: A t. képviselő ur, miként maga ki­emelte, elnöki nyilatkozatomat nem kívánta vita tárgyává tenni s igy csak azon megjegyzése ellen ked kifogást tennem, miért nem tettem én rögtön, a mint ő az általam kifogásolt szavakat mondotta, reájuk meg figyelmeztetésemet. Ezt én csak akkor tehettem volna, ha azonnal, a mint kiejtettek, vilá­gos lett volna sértő voltuk; ámde ez csak akkor tűnt ki, a mikor (Felkiáltások a szélső baloldalon: A mikor a horvátok szólottak ! Halljuk! a jobboldalon.) Csak akkor derült ki mondom, a mikor a képviselő ur maga kifejtette, hogy általá­nosságban emelt itt vádat s igy a 34 horvát kép­viselő közül egyetlen egyről sincs tudomása, hogy mozgalmat támasztott volna. (Ugy van ! jobbolda­lon.) Ezt a képviselő ur elmondván, tisztában voltam az iránt, hogy ő az előtte való napon többet mondott, mint a mire adatai voltak. (Élénk helyes­lés a job' oldalon.) A mikor maga a képviselő ur is elismeri, hogy a 34 közül egyetlen egyet sem tud megnevezni, ekkor elnöki állásomnál fogva, úgy véltem, tartozom eme 34 képviselő urnak azzal az elégtétellel, hogy az ellenük minden bi­zonyíték nélkül emelt vádra észrevételemet megtegyem, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nyug­talanság a baloldalon.) Mocsáry Lajos. T. ház! A házszabályokra hivatkozva kérek szót. (Halljuk! a szélső balról. Ellenmondások, zaj jóbbfelöl.) Az igen t. elnök urnak épen most mondott sza­vaiból megjegyeztem azt, hogy ő, úgymond, köte­lességének tartotta az illető 34 képviselőnek „elégtételt adni" az állítólagos sértésért, mely t. barátom Kiss Albert tegnap mondott szavaiban foglaltatik. (Felkiáltások a szélső balról: Nincs joga elégtétélt adni! Felkiáltások jóbbfelöl: Igenis van!) Bocsánatot kérek, a házszabályok nem intézked­nek arról, hogy az elnök elégtételt adjon bármely képviselőnek. (Igaz! Ugy van! a szélső balról. Felkiál­tások jobb felöl: Kötelességévé teszszűk. Zaj.) A házsza­bályokban az elnöki rendreutasításra vonatkozó passus csak azt mondja, hogy ha a szóló köz­erkölcsiséget és illemet sértő, (Félkiáltások jobbfelöl. Minden sértésért! Zajos éllenmondások a szélső bal­ról) vagy a ház tekintélyével össze nem férő kife­jezést használ. (Zajos éllenmondások jóbbfelöl.) Bocsánatot kérek, az, a mit t. barátom a horvát képviselő urakra vonatkozólag mondott, ezen ka­thegoriába egyáltalában nem tartozik: nem sértette a közerkölcsiséget, illemet, a ház tekintélyét. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igaz! Ugy van! Zaj jobbfelöl.) A házszabályok ide vonatkozó tételét lehetetlen másra érteni, mint arra, hogy ha valamely képviselő netán olyan szavakat ejtene, melyek illet­lenséget, gyermekes dolgokat foglalnak magukban s e szerint a képviselői állásnak, vagy közvetlenül magának a képviselőnek derogálnak, de különben nyilatkozata, bármire vonatkoznék és bármily élesen hangzanék, mihelyt nem az illemet sértőleg van kifejezve, ezért rendreutasításnak a házszabályok szerint értelme nincs. Továbbá bátor vagyok arra is hivatkozni, a mit t. barátom Kiss Albert mondott, hogy nem lehet gyakorlatba venni azt, hogy az elnöki rendreutasi­tás másnap, vagy későbbi időben történjék meg, mert az elnöki rendreutasításnak értelme ugyanaz, a mely volt a régi parlamentaris praxisunkban a széksértés, ott a sértés alkalmával in flagranti az ügyész felszólalt és a büntetés azonnal ki is mére­tett, mert hisz a rendreutasításnak czélja az, hogy a rend a tanácskozásnál fenntartassék. Ezen két momentumot emelte ki Kiss Albert t. barátom fel­szólalásában és azt hiszem, hogy teljes joggal tette, egyebet e dologban tenni neki sem volt szándéká­ban, de a mi szándékában volt, ahoz bátorkodom 50*

Next

/
Thumbnails
Contents