Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-279
279. országos ülés deczember 5. 18S3. 395 mondottakban megrovásra méltót vagy az illemmel ellenkezőt nem talált. Ennek daczára, sőt ennek ellenére a tegnapi ülésen, még nem is az ülés kezdetén, a mint már emlékszem, hogy talán másszor történt, hanem a gyakorlattal épen ellenkezőleg, a tegnapi ülés közepén, a ház naplójából beszédemnek egy tételét felolvasván, elnöki enunciátió alakjában kijelentette, hogy az több, mint ami a parlamenti illemmel összefér. Házszabályaink értelmében ezen elnöki kijelentést a tegnapi napon hallgatagon fogadtam, reá válaszolni a házszabályok értelmében nem volt jogom. Most sem azért szólalok fel — mert fájdalom! a házszabályok jogot erre sem adnak — hogy tisztelettel kérjem az elnök úrtól, miszerint kegyeskedjék megjelölni, mely kifejezéssel sértettem én meg a parlamenti illemet, a mit soha nem tettem, a mit tenni távolról sem volt, most sincs szándékomban, sőt én beszédemben olyat ma sem találok. Nem azért szólaltam fel, hogy kifogásolt állításomat igazoljam, mert ezi; tennem most a házszabályok szintén tiltják; hanem felszólaltam azért, hogy mivel már a megtörténtet meg nem történtté tenni nem lehet: legalább a jövőt illetőleg tisztelettelkérjem a házi elnökét, hogy az eddigi gyakorlatot megtartva, ha e házban szólni fogok és beszédemben megrovás-, intés-, figyelmeztetésre méltót találna, méltóztassák azt mindenkor beszédem folyamata alatt tenni, (Igaz! ügy van! a seélsö balon) és elnöki jogát ily módon gyakorolni. Kérem ezt azért, hogy ama figyelmeztetés által legyen nekem alkalmam az általam mondottakat ismét megfontolni, hogy ha azt meggyőződésem szerint jónak látom, fentartsam, ha pedig netalán meggyőződésem szerint úgy találnám jónak, módosítsam, enyhítsem vagy talán vissza is vonhassam. Ezen jog minden képviselőnek közös joga s ennek fenntartása végett volt kötelességem felszólalni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Zaj jobbfelöl.) Elnök: A t. képviselő ur, miként maga kiemelte, elnöki nyilatkozatomat nem kívánta vita tárgyává tenni s igy csak azon megjegyzése ellen ked kifogást tennem, miért nem tettem én rögtön, a mint ő az általam kifogásolt szavakat mondotta, reájuk meg figyelmeztetésemet. Ezt én csak akkor tehettem volna, ha azonnal, a mint kiejtettek, világos lett volna sértő voltuk; ámde ez csak akkor tűnt ki, a mikor (Felkiáltások a szélső baloldalon: A mikor a horvátok szólottak ! Halljuk! a jobboldalon.) Csak akkor derült ki mondom, a mikor a képviselő ur maga kifejtette, hogy általánosságban emelt itt vádat s igy a 34 horvát képviselő közül egyetlen egyről sincs tudomása, hogy mozgalmat támasztott volna. (Ugy van ! jobboldalon.) Ezt a képviselő ur elmondván, tisztában voltam az iránt, hogy ő az előtte való napon többet mondott, mint a mire adatai voltak. (Élénk helyeslés a job' oldalon.) A mikor maga a képviselő ur is elismeri, hogy a 34 közül egyetlen egyet sem tud megnevezni, ekkor elnöki állásomnál fogva, úgy véltem, tartozom eme 34 képviselő urnak azzal az elégtétellel, hogy az ellenük minden bizonyíték nélkül emelt vádra észrevételemet megtegyem, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a baloldalon.) Mocsáry Lajos. T. ház! A házszabályokra hivatkozva kérek szót. (Halljuk! a szélső balról. Ellenmondások, zaj jóbbfelöl.) Az igen t. elnök urnak épen most mondott szavaiból megjegyeztem azt, hogy ő, úgymond, kötelességének tartotta az illető 34 képviselőnek „elégtételt adni" az állítólagos sértésért, mely t. barátom Kiss Albert tegnap mondott szavaiban foglaltatik. (Felkiáltások a szélső balról: Nincs joga elégtétélt adni! Felkiáltások jóbbfelöl: Igenis van!) Bocsánatot kérek, a házszabályok nem intézkednek arról, hogy az elnök elégtételt adjon bármely képviselőnek. (Igaz! Ugy van! a szélső balról. Felkiáltások jobb felöl: Kötelességévé teszszűk. Zaj.) A házszabályokban az elnöki rendreutasításra vonatkozó passus csak azt mondja, hogy ha a szóló közerkölcsiséget és illemet sértő, (Félkiáltások jobbfelöl. Minden sértésért! Zajos éllenmondások a szélső balról) vagy a ház tekintélyével össze nem férő kifejezést használ. (Zajos éllenmondások jóbbfelöl.) Bocsánatot kérek, az, a mit t. barátom a horvát képviselő urakra vonatkozólag mondott, ezen kathegoriába egyáltalában nem tartozik: nem sértette a közerkölcsiséget, illemet, a ház tekintélyét. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igaz! Ugy van! Zaj jobbfelöl.) A házszabályok ide vonatkozó tételét lehetetlen másra érteni, mint arra, hogy ha valamely képviselő netán olyan szavakat ejtene, melyek illetlenséget, gyermekes dolgokat foglalnak magukban s e szerint a képviselői állásnak, vagy közvetlenül magának a képviselőnek derogálnak, de különben nyilatkozata, bármire vonatkoznék és bármily élesen hangzanék, mihelyt nem az illemet sértőleg van kifejezve, ezért rendreutasításnak a házszabályok szerint értelme nincs. Továbbá bátor vagyok arra is hivatkozni, a mit t. barátom Kiss Albert mondott, hogy nem lehet gyakorlatba venni azt, hogy az elnöki rendreutasitás másnap, vagy későbbi időben történjék meg, mert az elnöki rendreutasításnak értelme ugyanaz, a mely volt a régi parlamentaris praxisunkban a széksértés, ott a sértés alkalmával in flagranti az ügyész felszólalt és a büntetés azonnal ki is méretett, mert hisz a rendreutasításnak czélja az, hogy a rend a tanácskozásnál fenntartassék. Ezen két momentumot emelte ki Kiss Albert t. barátom felszólalásában és azt hiszem, hogy teljes joggal tette, egyebet e dologban tenni neki sem volt szándékában, de a mi szándékában volt, ahoz bátorkodom 50*
