Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-257

257. országos ülés október fi. I?SS. 33 tétbe veszi a kormány, de a másik része az oppor- ] íunitásnak az, melyik megoldás az, mely kiméli a horvát snsceptibilitást, de megóvja a kormány által könnyelműen harezba vitt, tekintélyét a magyar államnak. {Helyeslés a baloldalon) Ezen pontban ma kudarezot vallani inopportunus dolog és azért nem járulok ezen megoldáshoz. (Helyeslés a bal és a szélső baloldalon.) A határozati javaslatot tehát t.ház — nem ismétlem az okokat — el nem fogadom. És most befejezésül engedje meg a t. ház, hogy rátérjek a ministerelnök urnak azon nyilatkozataira, a melyek a jövendőben követendő politikára vonatkoznak. A t. ministerelnök ur, ha jól fogtam fel beszédjét, a ezímerkérdésnek ezen megoldását, a melyet javasol, még egy politikailag Kzükséges dolognak tartja, azért, mert úgymond: ha ez a megoldás történik, akkor két alternatíva közül valamelyik előáll, vagy az, hogy a czímer eltávolítása által minden zavargásra az ürügy elhárittatván, a béke teljesen helyre áll; vagy az, hogy ha nem áll helyre, ha kiderül, hogy nem az volt az oka a zavargásoknak, akkor a ministerelnök úr azt mondja: „kiderül az, hogy a mozgalom háta mögött az alkotmány és törvény keretén túl menő szándéklatok állanak, akkor a legalkotmányosabb és legszabadságszeretőbb emberek meggyőződése szerint, előáll a helyzet, midőn a magyar állam hatalmát minden eszközzel és móddal helyre kell állítani." így fogja fel az alternatívát a ministerelnök úr, egy másik helyén beszédjének pedig ugyané szellemben így nyilatkozik: hogy „sajnos eset volna, ha ez kiderül, de akkor a magyar kormány helyzete egész tiszta és a világ előtt mindenütt megvédhető lesz." T. ház! Hát ez így külsőleg erélyes nyilatkozat, de csak külsőleg, de csak látszólag; lényegében semmit sem mond. Engedje meg a t. minister elnök ur,hogy én arra hívjam fel figyelmét, hogy az alternatíva hamis és hogy annak első része iránt kétely már nem is támadhat, mert a közt, hogy kiderül-e az, hogy ezen czímerkérdés elintézése után teljes nyugalom lesz Horvátországban és a közt, hogy alkotmányon túlmenő törekvések és aspirátíók ellen hatalommal kellene fellépni, van középállapot ez a legvalószínűbb, legveszedelmesebb, ez létezik már jelenleg. Megvallom, hogy inkább tacticai szempontból felállítottnak tartom a ministerelnök ur azon képeit, hogy ő kételkedik arra nézve, vájjon ez a czímer szülőoka-e annak az egész állapotnak Horvátországban. Hiszen ha egyéb nem, maga azon körülmény meggyőzheti a ministerelnök urat, hogy ugyanily czímerek vannak Szlavonországban (Polit Mihály tagadólag int.) hosszabb idő óta vannak, anélkül, hogy ilynemű zavargások történtek volna, vagy a horvát-szlavón országi képviselők közül csak egy j is érdemesnek tartotta volna ez ellen itt felszólal- j KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XIII KÖTET. ni. (Ugy van!) Jelenleg tehát, hogy ka kitörésre került a dolog, a czímer csak alkalmi ok volt, nem pusztán ürügy; alkalmi ok, nem pedig szülőoka az egész mozgalomnak. Megvallom, hamisnak tartom az alternatíva második részének felállítását. (Halljuk!) Hisz t. ház aspirátíók és törekvések ellen nem hatalommal kell fellépni; aspirátíók és törekvéseket,bármily veszedelmesek is, bármily romlására vezetnek is a közbékének és államnak, mig azok maradnak, a puszta hatalom által nem fékezhetők, káros hatályukban nem gátolhatok, leverhetőkké csak akkor válnak, ha tettekben jelentkeznek. Akkor azután, ha az alkotmány keretén kivül esnek, lázadást képeznek az alkotmány ellen. Hát ezzel tulajdonkép semmit sem mond a ministerelnök ur, hogy ha az aspiratiók a tett mezét öltik magiücra, ha az alkotmányt megtámadják, akkor hatalommal le fogja verni. Nem ebben áll a tulaj donképeni probléma; az aspiratiók és törekvések ellenében, a melyek veszélyeseknek ismertetnek fel, a melyek megvalósításukban az alkotmány megbontására vezethetnek: azok ellenében az intézményekben és politikában kell megteremteni az ellensúlyt. Ezekkel kell azokat, ha lehet kiirtani, ha nem, ezekkel kell veszélyes fejlődésükben megakasztani. Van-e a t. kormánynak ilynemű politikája, vagy egyáltalában ennek szüksége iránti érzéke van-e, azt én megvallom, nem tudom. Egyet tudok, ezt tudják önök is, érzi ezen háznak minden tagja kivétel nélkül: hogy az a politika, melyet a kormány követett, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ezen, az alkotmány és törvény keretén túl áhítozó aspiratiók szélesen terjedjenek és nagyban megerősödj ének. És ezt igenis a t. kormány táplálta — és nincs uraim önök közt más véleményen senki ebben a házban. Táplálta mindenek előtt a boszniai politika által. (Iga:! Ugy van! a bal- és szélső halon.) Nincs semmi kétely a felett, hogy azon tartományoknak oecupatiója által, azok a törekvések és remények, a melyek egy nagy Horvátország alkotását tűzték ki magoknak czélul, melyek a duaiismussal és Szt.-István koronája birodalmával össze nem férnek, vérszemet kaptak, nagyban erősödtek. Es táplálta másodszor t. ház, azon politika,, vagyis azon mulasztás által is, a, melyben talán nem áll egészen elszigetelve a jelenlegi kormány, hogy a horvátországi állapotokat ugy tekintették és ugy tekintette különösen a t. kormány, hogy ha odalenn külső színe a rendnek megvan és ha biztosítva van az, hogy az itteni horvát képviselők a kormánynyal szavaznak: akkor rendben van minden Horvátországban. (Igás! Ugy van! a szélső és baloldalon.) Azzal törődni, hogy minő politikát csinál ott az autonomicus kormány, minő állapotok készít tétnek elő; minő gyúanyag halmoztatik össze az állam ellenében, — ezt feladatán kivül esőnek