Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-278

278. orsKigOi ülés dteaeiuber 4. 1883. 39 ]_ tási adók restituti ójából 7 millió forinttal többet kapunk ma, mint azelőtt; ezen összeg esak nem terheli az adófizetőket, a vasutak jövedelme a í Omillió frtnyi kiadás fedezése után ma 7 millió írttal több netto-bevételt mutatnak ki ma, mint 1875-ben. Ezen tételeket t. képviselőház, nem lehet olyanoknak tekinteni, a melyekkel az adózók terheltetnének meg. Ezek melett vannak részint az adóemelések, részint pedlig a jövedelem-fokozások. Az adóemelések 10 millió frtot tesznek; a jövedelem szaporulat pedig 11 millió írtra rug, de ebben foglaltatik a dohányjövedék és a posta, mely 7 millió írttal szerepel a nélkül, hogy ezek az adózó polgárokat terhelnék. Méltóztassanak tehát megengedni, de ezen összehasonlítás igazságtalan, mert az adók valóságos emelése nem 100 millió, hanem 17 millió írt; épen ily igazságtalan Gaal Jenő képviselő urnak azon állítása is, hogy 1882-ben a deficit 55 millió frt volt. Ezen összegre én is hivatokztam a költségvetés előterjesztése alkalmával, de ezen összeg az 1882. évi előirányzatban előfordult deficit, amelyben benfoglaltatik az államjószágok eladása és az állama dósságok törlesztése is. Ezzel szemben áll a zárszámadás eredménye. És ha előttünk van már a zárszámadási eredmény, akkor nem hivatkozhatunk többé az előirányzatra. A zárszámadások szerint pedig a deficit nem 55, hanem46 milliót tesz. Egy ma fölszólalt képviselő ur azt monda, hogy mily óriási dolgokat visz véghez a pénzügyminister ur, a ki egyenes adóinkat 24 millió írttal, vagyis 40% al emelte. Azonban méltóztassanak megvizsgálni, vájjon igazságos-e ezen állítás? A tényleges adóemelés, a mint ezt bátor voltam előbb jelezni, 17 millió frt. Én, t. ház, semmiképen sem akarok vádat emelni elődeim irányában, sőt az e tekintetben követelt eljárásukat helyeslem. De a jövedelmi pótadót, mely 9 millió írttal szerepel és a szállítási adót nem én hoztam be, hanem elődöm. Méltóztassanak tehát az ódiumot nem egészen én rám hárítani, hanem a helyzetet ngy megítélni, a mint az tényleg van. Áttérve már most Somssich Pál képviselő ur beszédére (Somssich Pál a terembe lép) s igen örvendek, hogy a képviselő ur megjelent. Beszédének különösen azon tételére kivánok válaszolni, melyben azt mondja, hogy mit használ a jövedelmeknek 3 millió írttal való emelése, mikor ezzel csak az 1884-iki deficitről gondoskodtunk és az azontúli deficittel ott vagyunk, a hol voltunk és az újonmn kötendő államadósságok kamatja fölemészti a 3 milliót. Ha jól emlékszem t. ház, már első felszólalásom alkalmává] reflectáltam e kérdésre, de viszsza térek reá most is. Először is 37 millió forint új államadósság után az állam daczára annak, hogy — nem akarom j mondani, alacsony kamatot fizet, de 3 millió forintot még sem fizet, hanem fizet legfeljebb 2 milliót De ezeu 2 millió forint egy része fedezve van az 1884-iki költségvetésben, mert hiszen 800,000 frt épen ezen teher fedezésére van felvéve a költségvetésbe, nem is számítva azt, hogy az államadósságok törlesztésére szánt 13 millióból lényeges megtakarítás esik az államháztartás javára a jövő évben, de tisztán csak ágy számítva, mint a képviselő ur számítja, az 1884-ik évre a fentemlített 800,000 frt leszámítása után 1.200,000 írttal nagyobb teher megy át mint 1885-ik évre. De épen arra való tekintettel említettem múlt felszólalásom és a költségvetés beterjesztése alkalmával, hogy nem vétetett igénybe a szeszadó reformjából várható 3 millió forint többlet, melynek igénybe vételével remélhetjük azt, hogy a jövőben felmerülhető több szükségletek is fedezve lesznek és módjában lesz a törvényhozásnak a kiadások emelését ezentúl csak oly mértékben megszavazni, a mely arányban fokozódnak az állam bevételei. De van ezenkívül egy másik íactor a kiadások közt, tekintet nélkül a rendes és rendkívüli kiadások elválasztására. Vannak a költségvetésben lényeges beruházások, ezeknek egyike a budapest-brucki vonal kiépítése. Ezen vasutból és annak jövedelméből a bevételeknek bizonyos növekedése fog eredményeztetni, mely kedvezően fog hatni a jövő évek háztartására. És igy ezen most javasolt intézkedés által nem csak az 1884. évre, hanem a következő évekre is gondoskodva van az egyensúly helyreállításáról. De azt mondja a t. képviselő ur és e tekintetben követte őt ma Prónay Dezső t. képviselő ur is, hogy nem ezt az utat kellett volna követni, hanem a takarékosságot. Először is Prónay t. képviselő ur eljárására akarok észrevételt tenni. Elővenni a költségvetést és abból azt mondani 1 ezen ministerium költségvetéséből töröltessék enynyi, a következőből ennyi, a harmadikból ismét anynyi, mindössze 3 millió, az igen könnyű eljárás, de erre igy mondva, nem válaszolhatok. Maga a t. képviselő ur kilátásba helyezi, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmával részletesen fogja előadni ezen törlési indítványait. Fentartom magamnak én is, hogy részletesen fogok felelni azokra, ma nem válaszolok. De t. ház, Somssich t. képviselő ur is emiitette a takarékosságot és mondott több ilyet, a miben takarékosságot lehet gyakorolni, felemlítette, hogy nézzük a drága palotasorokat a sugarúitól az üllői útig, ne építsünk nagy költséggel indóházat. Először is ezen drága paloták kölségeit, melyek az üllői úton és a sugárúton épülnek, én az államköltségvetésben nem találom. Vannak igenis az állam által fizetett házbérek helyett ezen [ építésekre felvett kölcsönök törlesztésére fedeze-