Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-278

g90 278. országos ülés a midőn gr. Andrássy Manó tisztelt képviselő ur a kormány gazdálkodását, ismételve is, könnyelműnek, fényűzőnek, pazarnak jellemzi és inti a kormányt takarékosságra, helyes gazdálkodásra, mert különben fél, hogy a sok államadósságcsinálással és terhek halmozásával az ország függetlenségét koczkáztatja, mint Törökország és Egyptom tette. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Valóban, az ország és nemzet szomorú helyzetét kellőleg ismerő hazafinak méltó aggodalma ez a kifakadás! Ezt a szomorú, kétségbeejtő helyzetét népünk minden osztályának csak az ismerheti, a ki annak minden körében gyakran megfordul, sőt maga is közte él. Ezt, mint Hermán Ottó igen tisztelt barátom oly találólag monda, ezt a vidék nyomorát nem leplezheti el a fővárosi aszfalt-gazdálkodás. (Ugy van! a szélső haloldalon.) A ki tehát ismeri, hogy mily nyomasztó a köznép helyzete mind az állam, mind a mindennapi élet növekvő terheivel szemben, az nem szavazhat meg jó lelkiismerettel újabb adóterhet és ha mégis megszavazza, csakis azért, mert az általa eddig követett kormánynak, mely kabinetkérdést csinált a törvényjavaslat elfogadásából, továbbra meggyőződése ellenére is hű satelesse akar maradni, az a képviselő, ki merem mondani, nem méltó képviselői mandátumára, mit az általa is véginségbe taszítani segített nép szavazata adott kezébe s bízott rá mint jogait s érdekeit védő képviselőjére. Én, mert ismerem jól a nép nyomorát, mert áttanulmányozva az 1884. évi álíamköltségvetést, abból szomorúan győződtem meg, hogy ha a tisztelt többség el is fogadja ezt a törvényjavaslatot és ez által meghozza a pénzügyminister ur szerint az „utolsó lehetséges áldozatot is", mégakkoris a minister ur bevallása szerint is 17.300,000 forint marad a hiány, a mi reális számításunk szerint, mely nem humbug és nem fictio, pedig kétszer annyinál is több, (Egy hang a szélső haloldalon: Ugy van!) melynek fedezésére ismét meg ismét csak kölcsönhöz lesz kénytelen folyamodni a kormány, mert az ő eddigi gyakorlati politikája e három főfő tudományban tündöklött, újabb adóemelés s annak drákói szigorral való behajtása és adósságcsinálás — és ez által az államadósságok kamatterheit kell szaporítani s nevelni, mely pedig a rendes kiadások rovatában már ma is 110 millió 8 ezer forinttal szerepel s mert végre én a nemzetre nehéz átokként súlyosodó terheket kisebbíteni és nem növelni akarom, e törvényjavaslatot sem általánosságban, sem részleteiben el nem fogadom, nem akarva adófelemelési karácsonyi és újévi ajándékkal kétségbeejteni a már is a jobb jövő reményében nem bizó s elcsüggedt választóimat, a kiknek méltó lennék nem bizalmukra s hálájukra, hanem átkukra, ha nekik tett ígéretem deezember 4. 188S. ellenére is, ezen újabb adófel emelési törvényjavaslat elfogadásához szavazatommal járulnék. Nem fogadhatom el tehát, ismételve kijelentvén, e törvényjavaslatot, hanem pártolom Helfy Ignácz képviselőtársam kisebbségi véleményét és Irányi Dániel igen tisztelt képviselőtársam határozati javaslatát. (Élénk helyeslés a szélső balfelől.) Elnök: Szólásra többé senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szó illeti még szavazás előtt az előadó urat, a kisebbségi vélemény előadóját s a minister urat. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: (Holnap! Halljuk!) Azt hiszem, a t. ház megengedheti, hogy a mondottakra még ma válaszoljak. (Halljuk!) T. ház ! Reflectálni kívánok különösen azokra, mik az általam tett felszólalásokra felhozattak, valamint különösen azon észrevételekre, melyeket Somssich t. képviselőtársam tegnap a vita folyamán elmondott. Mielőtt azonban a Somssich t. képviselőtársam felszólalására áttérnék, kötelességemnek tartom kiigazítani azon adatokat, melyeket Gaal Jenő t. képviselőtársam felhozott s melyekre nemcsak ő maga hivatkozott, hanem több más képviselő ur is, a ki a vitában felszólalt. Így nevezetesen többek mondták, hogy Magyarország bevételei és kiadásai 8 év alatt megkétszereződtek. Gaal t. képviselő ur akként adott annak kifejezést, hogy Magyarország kiadásai és bevételei 100 millióval növekedtek. (Halljuk!) Ezen 100 millió felemlítéséből azt akarták következtetni, hogy Magyarország adói ily mérvben szaporodtak. T. ház! Méltóztassanak megengedni, hogy nézzük meg, iniből áll e 100 millió. Vájjon adóemelés-e ez ? Méltóztatnak tudni, hogy a költségvetésben az évek folyamán változtatások léptek életbe. Sok kiadás, mely mint átfutó tétel foglal tátik most a budgetbe, 1875-ben mint ilyen nem szerepel. Méltóztatnak tudni, hogy az állami kezelés több ágazatai: mint vasutak, dohányjövedék, bányászat sokkal nagyobb forgalmat képeznek ma, mint képeztek 8 év előtt s e forgalomnak megfelelőleg emelkedett a megfelelő kiadás és bevétel. Tehát ezeket mint szaporulatokat, mint jövedelmi források fokozását felemlíteni felfogásom szerintnem lehet, azon jövedelmi többlet, mely ha összehasonlítjuk az 1875. évi költségvetést, az 1883-ki előirányzattal, azt találjuk, hogy a bevételi többlet 93 millió, azonban e többletből 47 milliót meghaladó összeg átfutó kezelésből áll. Az adósságtörlesztésre felvett 10 milliót, a dohányj övedék bruttó összegét — az osztrák kezelésnek eladott dohány azelőtt nem vétetett fel — a bányászatból eredő 9 millió frtot, a vasutak forgalma következtében szükséges nagyobb Összeget, mely 2 évet összehasonlítva, 10 millió frtra rúg, csak nem lehet adótöbbletnek nevezni. A fogyasz-