Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-278

278. or.íüägos ülés d?ezeml>er 4 !885. ggg szaporulati arányban haladunk, megkétszereződésünkhöz háromszor 50 év sem elég. Hogy pedig valamely nemzet elmaradjon, arra nem szükséges, hogy épen veszteg megálljon agy helyen, elég, ha nem halad oly gyorsan, mint többi versenytársai és biztos, hogy elmarad, (Ugy van ! a szélső baloldalon.) De van még egy más jelenség is, a mi biztosabban enged következtetni arra, hogy az ország anyagilag prosperál, Ilyen a meglevő régi adóknak természetes utón való szaporodása. Hogy e tekintetben t, ház, miképen vagyunk, mutatják a növekedő adóhátralékok és mutatja az, hogy eddigi adóink mellé új adókat kénytelen behozni a kormány, hogy valamennyire mégis a napról-napra való tengés politikáját folytathassa, Á mi a pénzügyi helyzetet illeti, legyen szabad megemlítenem, hogy i874-ben az egyenes adók összege kitett 68 milliót, 1884-re előirányozva van 92 millió csak egyenesadó. Ez 24 milliónyi adószaporulatot tesz, vagyis csaknem 40°/»-al növekedtek Magyarország állami egyenes adói 10 év alaíí. Széll Kálmán 1877-ben 87 millióra szaporította fel az a dókat a 69-ki 60 millióról és akkor e mellett a 87 milliónyi egyenes adó összege mellet! 26 millió volt a deliéit. De ebben a deficitben ép ugy, mint a mostaniban is benne vannak, benne voltak az államadósságok törlesztésére felvett összegek. Grf. Szapáry Gyula t. pénzügyminister ur hivataloskodása óta először is minden közvetett adót felemelt; másodszor több közvetett új adót behozott ; harmadszor a pénzügyi vámokat felemelte eddig hallatlan mértékben; negyedszer behozta az állami jószágok eladásának rendszerét és követi hűségesen. És most ötödször még az egyedül hátralévő módhoz, az egyenes adók emeléséhez nyúl. És midőn igy kimerített minden jövedelmi szaporulati lehetőséget, akkor még azt mondja: a deficit pedig- nem enyészett el, hanem 20 millió. Ehhez a 20 millióhoz azután felvesz 10 milliót az államadósságok törlesztésére és elad 10 millió értékű államjószágot. Ez épen 40 milliót tesz. Tehát ha azon időpontot, a melyben a pénzügyminister ur átvette tárezáját, Móricz Pál ur szavait megfogadva, összehasonlítjuk a jelenlegivel: azt fogjuk látni, hogy 26 millió akkori deficittel szemben ma 40 milliónyi deficit áll. A két helyes összehasonlításból tehát mi ellenkezőleg épen azt a meggyőződéit merítjük, hogy nekünk ezt a javaslatot megszavaznunk nem szabad. En, t. ház, e törvényjavaslatot nem a magyar állam hitelének érdekében állónak, hanem épen e hitelre károsnak, ártalmasnak tartván és kibontakozást ez utón az államadósságok és deficitek tömkelegéből nem látván, nem fogadhatom azt el, hanem csatlakozom. Helfy t. képviselőtársam különvéleményéhez. (Helyeslés a szélső balodalon ) Turgonyi Lajos: Tisztelt képviselőház! Azon nagyszabású és remek beszédek után, mik az ellenzéki igen tisztelt képviselőtársaim ajkairól a szőnyegen levő törvényjavaslat ellen elhangzottak, én nem akarva az az ellen felhozott érvek ismétlése által a tisztelt ház türelmével visszaélni, csak röviden indokolandom az ezen törvényjavaslat elvetésére adrmdó szavazatomat. (Halljuk!) Ezt megtenni azonban lelkiismeretbeli és képviselői elengedhetlen kötelességemnek tartom, nemcsak azért, mert a nép közt künn élve, ismerem minden osztályának baját s nehéz, már-már elviselhetlen helyzetét, hanem azért is, mert én választóim előtt Isten szabad ege alatt ünnepélyesen megfogadtam, hogy oly törvény megszavazásához, mely újabb adóterhet rakna e kimerített s kizsarolt nemzet vállára, szavazatommal járulni nem fogok soha! (Helyeslé? a szélső baloldalon.) Hogy pedig ezen szőnyegen lévő törvényjavaslat nem egyéb újabb adóemelésnél, (ügy van! a szélső balodalon) azt maga a pénzügyminister ur is beismerte, mikor azt a nemzet részéről ítjabh áldozat, még^ pedig súlyos áldozathozatalnak jelentette ki. És midőn a javaslatotpénzügyministeri exposéjában előre jelezve, az azt megdöbbenve fogadott párthíveinek mintegy vigasztalásukra kijelentette, hogy ezentúl aztán már maga sem tartja tanácsosnak az adó további fokozását, a mivel talán akaratlanul is kénytelen volt annyit elismerni, hogy most már ő szerinte is eljutott nemzetünk arra a pontra, a hol már nagyobb terhet lerosküdás nélkül nem birna el. De hogy ezen kijelentése által mennyire megvigasztalódtak pártfelei is, bizonyítják azon képviselői lelkiismeretes kötelességeiket mélyen érző igen tiTte^ képviselőtársaim, a kik szétszaggatva a pártfegyelem kötelékeit, ugy a pénzügyi bizottságban, mint a kormánypárti körben is férfias bátorsággal birtak tiltakozásukat nyilvánítani ezen indokolatlan tijabb adóemelési törvényjavaslat ellen. Ha semmi más érv nem volna is, mint a mint pedig oly sok van, ezen törvényjavaslat ellen felhozható, ezeknek a kormánvt eddiír minden téren híven követett tisztelt képviselőknek a kormány pénzügyi s közgazdasága ellen nyilvánított, elkeseredett félj aj dúlása maga is elég érv lehetne arra, hogy ezen tárgyalás alatt levő adófelemelési törvényjavaslatot a tisztelt ház a kormányelnök és pénzügyminister urak állásuknak s kormányon maradásuknak ehhez kötése daczára is elvesse. És valóban tisztelt ház, nagyon kétségbeejtő helyzetnek kell annak lenni, a mit a kormány pénzügyi és közgazdasági kormányzata teremtett, midőn Szontagh Pál, Horváth Gyula, Éles Henrik és mások azt felszólalás nélkül nem törhették és