Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-278

278. or.íüägos ülés d?ezeml>er 4 !885. ggg szaporulati arányban haladunk, megkétszereződé­sünkhöz háromszor 50 év sem elég. Hogy pedig valamely nemzet elmaradjon, arra nem szükséges, hogy épen veszteg megálljon agy helyen, elég, ha nem halad oly gyorsan, mint többi versenytársai és biztos, hogy elmarad, (Ugy van ! a szélső baloldalon.) De van még egy más jelenség is, a mi bizto­sabban enged következtetni arra, hogy az ország anyagilag prosperál, Ilyen a meglevő régi adók­nak természetes utón való szaporodása. Hogy e tekintetben t, ház, miképen vagyunk, mutatják a növekedő adóhátralékok és mutatja az, hogy eddigi adóink mellé új adókat kénytelen behozni a kor­mány, hogy valamennyire mégis a napról-napra való tengés politikáját folytathassa, Á mi a pénzügyi helyzetet illeti, legyen sza­bad megemlítenem, hogy i874-ben az egyenes adók összege kitett 68 milliót, 1884-re elő­irányozva van 92 millió csak egyenesadó. Ez 24 milliónyi adószaporulatot tesz, vagyis csaknem 40°/»-al növekedtek Magyarország állami egyenes adói 10 év alaíí. Széll Kálmán 1877-ben 87 millióra szaporí­totta fel az a dókat a 69-ki 60 millióról és akkor e mellett a 87 milliónyi egyenes adó összege mel­let! 26 millió volt a deliéit. De ebben a deficitben ép ugy, mint a mostaniban is benne vannak, benne voltak az államadósságok törlesztésére felvett összegek. Grf. Szapáry Gyula t. pénzügyminister ur hiva­taloskodása óta először is minden közvetett adót felemelt; másodszor több közvetett új adót be­hozott ; harmadszor a pénzügyi vámokat felemelte eddig hallatlan mértékben; negyedszer behozta az állami jószágok eladásának rendszerét és kö­veti hűségesen. És most ötödször még az egyedül hátralévő módhoz, az egyenes adók emeléséhez nyúl. És midőn igy kimerített minden jövedelmi szaporulati lehetőséget, akkor még azt mondja: a deficit pedig- nem enyészett el, hanem 20 millió. Ehhez a 20 millióhoz azután felvesz 10 milliót az államadósságok törlesztésére és elad 10 millió értékű államjószágot. Ez épen 40 milliót tesz. Tehát ha azon időpontot, a melyben a pénz­ügyminister ur átvette tárezáját, Móricz Pál ur szavait megfogadva, összehasonlítjuk a jelenlegi­vel: azt fogjuk látni, hogy 26 millió akkori defi­cittel szemben ma 40 milliónyi deficit áll. A két he­lyes összehasonlításból tehát mi ellenkezőleg épen azt a meggyőződéit merítjük, hogy nekünk ezt a javaslatot megszavaznunk nem szabad. En, t. ház, e törvényjavaslatot nem a magyar állam hitelének érdekében állónak, hanem épen e hitelre károsnak, ártalmasnak tartván és kibonta­kozást ez utón az államadósságok és deficitek tömkelegéből nem látván, nem fogadhatom azt el, hanem csatlakozom. Helfy t. képviselőtársam kü­lönvéleményéhez. (Helyeslés a szélső balodalon ) Turgonyi Lajos: Tisztelt képviselőház! Azon nagyszabású és remek beszédek után, mik az ellenzéki igen tisztelt képviselőtársaim ajkairól a szőnyegen levő törvényjavaslat ellen elhangzot­tak, én nem akarva az az ellen felhozott érvek is­métlése által a tisztelt ház türelmével visszaélni, csak röviden indokolandom az ezen törvényjavaslat elvetésére adrmdó szavazatomat. (Halljuk!) Ezt megtenni azonban lelkiismeretbeli és kép­viselői elengedhetlen kötelességemnek tartom, nem­csak azért, mert a nép közt künn élve, ismerem minden osztályának baját s nehéz, már-már el­viselhetlen helyzetét, hanem azért is, mert én vá­lasztóim előtt Isten szabad ege alatt ünnepélyesen megfogadtam, hogy oly törvény megszavazásához, mely újabb adóterhet rakna e kimerített s kizsarolt nemzet vállára, szavazatommal járulni nem fogok soha! (Helyeslé? a szélső baloldalon.) Hogy pedig ezen szőnyegen lévő törvény­javaslat nem egyéb újabb adóemelésnél, (ügy van! a szélső balodalon) azt maga a pénzügyminister ur is beismerte, mikor azt a nemzet részéről ítjabh áldozat, még^ pedig súlyos áldozathozatalnak je­lentette ki. És midőn a javaslatotpénzügyministeri exposéjában előre jelezve, az azt megdöbbenve fogadott párthíveinek mintegy vigasztalásukra kijelentette, hogy ezentúl aztán már maga sem tartja tanácsosnak az adó további fokozását, a mi­vel talán akaratlanul is kénytelen volt annyit el­ismerni, hogy most már ő szerinte is eljutott nem­zetünk arra a pontra, a hol már nagyobb terhet lerosküdás nélkül nem birna el. De hogy ezen kijelentése által mennyire meg­vigasztalódtak pártfelei is, bizonyítják azon kép­viselői lelkiismeretes kötelességeiket mélyen érző igen tiTte^ képviselőtársaim, a kik szétszaggatva a pártfegyelem kötelékeit, ugy a pénzügyi bizott­ságban, mint a kormánypárti körben is férfias bá­torsággal birtak tiltakozásukat nyilvánítani ezen indokolatlan tijabb adóemelési törvényjavaslat ellen. Ha semmi más érv nem volna is, mint a mint pedig oly sok van, ezen törvényjavaslat ellen fel­hozható, ezeknek a kormánvt eddiír minden téren híven követett tisztelt képviselőknek a kormány pénzügyi s közgazdasága ellen nyilvánított, elke­seredett félj aj dúlása maga is elég érv lehetne arra, hogy ezen tárgyalás alatt levő adófelemelési tör­vényjavaslatot a tisztelt ház a kormányelnök és pénzügyminister urak állásuknak s kormányon maradásuknak ehhez kötése daczára is elvesse. És valóban tisztelt ház, nagyon kétségbeejtő helyzetnek kell annak lenni, a mit a kormány pénzügyi és közgazdasági kormányzata teremtett, midőn Szontagh Pál, Horváth Gyula, Éles Henrik és mások azt felszólalás nélkül nem törhették és

Next

/
Thumbnails
Contents