Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-278

388 278 országos ülés á ezember é- 1883olyan valami, a mi az ország hiteléi a külföld előtt emelni alkatmas eszköz lesz? Az előtt a külföld előtt kívánják-e önök ily javaslattá! emelni az ország hitelét, mely kénytelen látni azt. hogy mily kicsinyes eszközökhöz és mily eszközökhöz és mily erőszakol áphoz kénytelenek fordulni egy 8 millió többlet elfogadtatása kedvéért? és hosT a kormánv kabinetkérdést kénvtelen esinálni belőle, hogy keresztülhajtsa? Az előtt a külföld előtt akarjak önök emelni az ország hitelét, mely látja, hogy ott, ahol igazán milliókról és milliókrólvan szó, mily tele marokkal szórják a kivánt áldozatokat, holott elég volna markukat ott összeszorítani, hogy elérjék biztosan azt az eredményt, mely e javaslat mellett csak problematicus. Ha a külföld látná, hogy a delegátióban kísérlik meg a 3 milliónyi kiadási kevesbletet létrehozni, azt hiszem ez igenis emelné az országhitelét. Mert valóban csodálatos az, hogy épen itt rednetio nem történt. Hiszen önök dicsekszenek és azt hiszem, méltán dicsekszenek vele, miszerint nekünk van egy békeszövetségünk, mely bizonyos időre, még öt esztendőre biztosítani van hivatva a békét. Hát mire való az ily békebiztosító szövetség, ha nem arra a czélra, hogy azon időre, melyre a béke biztosítva van, ép a hadügyi kiadásokban bizonyos reductiót tenni lehessen és erő legyen gyűjthető azon esetre, midőn többé egy katasztrópha elodázható nem ler^z? De itt a deficit és itt annak apasztására az adóemelésre szánt törvényjavaslat, Móricz Pál t. képviselő ur biztatása szerint még nem is utolsó, el lehetünk készülve rá, hogy folytatása következik. Épen ő hozza fel, hogy e javaslat megbirálásánál nekünk itt az ellenzéken figyelembe kellene vennünk azon helyzetet, melyben Szapáry képviselő ur a pénzügyministeri tárczát elfogadta és azon helyzetet, a hova ö azt most fejlesztette. T. ház! Nem kivánom hosszasíin fejtegetni (Bálijuk!) és indokolni azon meggyőződésemet, hogy abban az időben és azon körülmények közt, a mikor és a melyek közt Szapáry képviselő ura pénzügyministeri tárczát átvállalta, nem lett volna szabad Magyarországon találkozni államférfiunak, ki ezen tárczát, melyet Széll Kálmán az ismert indokból ott hagyott, felvegye, ("ügy van! a szélső baloldahn.)13ode nem a politikai oldalára czélzott Móricz képviselő ur, mikor az akkori helyzetnek a mostanival való összehasonlítására szólított fel bennünket, hanem a pénzügyi és gazdasági oldalát ajánlotta figyelmünkbe. Többször történt már kísérlet itt a házban és a sajtóban annak kimutatására, hogy Magyarország, ha nem is élhet minden jogának teljesítésével, mégis azon helyzetben van, hogy anyagilag jelentékeny előhaladást mutathat föl; megkísérelték ezt behizonyítni pl, í; vasúthálózatnak nem azon összegével, a melybe került vagy melyet representál, hanem azokkal az összegekkel, a mej lyekkel azon területek értékét emelte, a melyeken ! vonalai keresztül haladnak. Amerikában is van erre számítás; jobbra balra bizonyos területet szoktak a vasút mentén értékben bizonyos összeggel emelkedőnek felvenni. Itt is akadt egy jeles, fiatal és képzett tagja ama pártnak a nemzetgazdaság terén, a ki kiszámította, hogy Magyarországvasúthálózata után az 5 írttal értékükben emelkedő holdak száma 80 millió; a mely számításnak azután a statistika megadja a bírálatát, kimutatván azt, hogy Magyarországon mindössze csak 50 millió hold van eultura alatt, 30 millióval több holdnak tehát nem emelhette a vasút az értékét, mint a mennyi van 5 még ha nem tekintjük is, hogy a eultura alatt álló földeken sem fut keresztül mindenütt a vasút; jelentékenyen nagyobb ama terület, mely oly távol esik a vasúttól, hogy fölismerhető értékemelkedést a vasút révén föl nem mutat. A számításba e kis hiba akként csúszott be, hogy ama túlbuzgó kormánypárti tudós ugy vélekedett hogy mint Amerikában a Pacific vasút egyik tengertől a másikig egyenesen vonul, ugy van ez itt is s arra nem gondolt, hogy itt a vasutak keresztezik egymást s parallel vonalak közel futnak egymás mellett; igy ugyanazon területet kétszeresen számította. Felhozták Magyarország nemzetgazdasági javulásának bebizonyítására a jogilletékeket, a vagyonátruházási illetékek emelkedését, nem gondolván meg, hogy ha pestis vonul végig az országon s nagy volna a halálozás s az apáról a fiúra nagyobb a vagyon-átszállás, az örökösödés, mint egyébkor: a jogilleték is növekednék; de épen az mutatja, hogy e növekedés nem mindenkor helyes eriterium arra, hogy megállapítsuk, vájjon emelkedő, hanyatló vagy stagnáló anyagi állapotok között van-e valamely ország. Igyekeztek bebizonyítani a takarékpénztári betétek növekedéséből is a jóllét emelkedését, pedig azt Ausztria példája is megmutatta t. ház, hogy a nemzetgazdasági úgynevezett felvirágzás, a „Volkwirtschaftlicher Aufschwung" idejében Ausztriában a takarékpénztárakban sokkal kisebb összeg volt, mint a Krach után, mikor a tőkéket visszavonták a vállalkozásoktól. Ha valamely államnak előmeneteléről akarunk meggyőződni, arra igenis vannak csalhatatlan jelek. Ily jel t. ház, a lakosság szaporodása. Tudjuk azt, a statisztika tanít rá meg bennünket, hogy egy jó termő, bő év után, a születések száma jelentékenyen gyarapodik, sőt a sorozások alkalmával kimutattatott ép az, hogy azon nemzedékből származnak a legerősebb katonakötelesek, kinek születését bő év előzte meg, a mikor a lakosság emberi módon táplálkozhatott. Mi azonban azt ] találjuk, hogy mig a körülöttünk lakó nemzetek j és népek 40—50 év, sőt még kevesebb idő alatt ' is megkétszereződnek, addig nekünk, ha a mostani