Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-278

278. országos ülés dictálta e hadügyi terhet és azt sokkal nagyobb mértékben viseli, mint mi. Ha még is azoknak, kik nem találják eonve­niensnek az összehasonlítást Poroszország és Ma­gyarország közt, igazuk van, igazuk lehet annyi­ban, hogy Poroszország nem áll oly amabilis vi­szonyban egy másik állammal, mely őt provinciájá­naktekintené és saját érdekeinek szolgájává tenné ; hogy Poroszország önczél és minden intézkedése oda irányul, hogy saját ezéljait, saját boldogulását előmozdíthassa és azt ő teszi is. De felhozhatják t. ház, hogy volt Porosz­országnak egy jövedelmes háborúja. Azért hel ytelen az összehasonlítás; igaz, hogy azelőtt azt az össze­get, melyet a franczia hadisarez kitett, 5 milliár­dot positiv számként még kimondani sem hallot­tuk soha. Én azonban nem hiszem, hogy a ki tudja, miszerint az aránylag csekély boszniai ex­peditió is 200 millióba került, azt fogná mondani, hogy Németországnak Francziaország ellen, tehát egy nagy hatalom ellen viselt háborúja semmibe sem került. Azt hiszem, hogy Németországra nézve a Francziaország elleni háború pénzügyi tekin­tetben nem volt lucrativus vállalat. Jutalma a győ­zelemnek nem pénzügyi téren keresendő; maga sabb politikai, állami, nemzeti érdekek voltak azok és a háború áldozataiért Németország a maga compensatióját ezekben kapta meg. De ma­géért azért az 5 milliárdért sokkal nagyobb uzsora­kamatot volt kénytelen fizetni vér-, pénz- és egyéb áldozatokban, mint a legnagyobb állami költség. Es utóvégre is nagy kérdés az, hogy vájjon egy még oly diadalmas háború is pénzügyi és gazda­sági tekintetben fölérhet-e egyáltalán a zavartalan maradt békéhez. Nekünk t. ház, 1866 óta —- ha csak a bosnyák kalandot háborúnak tekinteni nem akarjuk, a mint hogy nagyhatalom ellen viselt há­borúnak nem is tekinthető — 1866 óta zavartalan békénk volt s az ezóta lefolyt idő, kivéve, hogy beruházásokat kellett tennünk, reánk egy háborúé­hoz hasonló különös teherrel szükségkép nem járt és mégis csináltunk annyi adósságot, melynek 110 millióra emelkedett évi kamatja. Ha ezt egy 6°/o-os tőke kamatjainak tekintjük, az körülbelül 2000 millió frtnyi összegnek felel meg. Kétezer millió forint és ötezer millió franc, ez körülbelül egy összeg; tehát a mi terhünk a 17 esztendeig tartó zavartalan béke alatt épen annyira nevekedett, mint a mennyit a franczia hadisarez kitett, (ügy van ! a szélső baloldalon.) Poroszország nem hasonlítható minden tekin­tetben a magyar államhoz. Ez bizonyos. Azon fe­lül, hogy Poroszország nem tartozik adózással tőle idegen czélokra, hogy jövedelmeinek nagy részét nem veszik el oly intézkedések, melyekbe beleszó­lása csak közvetve van és mikor van is, akkor nem szokott tekintetbe vétetni: az is figyelmet érdé mel, hogy a mi adóforrása van Poroszországna­Bezftmber 4. I8SS. Q^T az neki és államkincstarának jövedelmez. Nálunk azonban a fogyasztási iparczikkek legnagyobb része, még a ruha is, a melyet viselünk, oly gyá­rakban készült, melyek adóforrások ugyan, de nem a magyar kincstár, hanem Ausztria adóforrásai. Nem a magyar kincstár bevételei szaporodnak a mi fogyasztásunkból, hanem a vámközösség foly­tán az osztrák örökös tartományok bevételei. De ha ily körülmények közt valóban íncon­veniens dolog összehasonlítani Magyarországot és Poroszországot, nem megkövetelhetjük-e, hogy e megszívlelendő jó tanácsot maga a kormány vegye fontolóra. Ha azt hiszi, hogy az összehasonlítás nem fogadható el, nagyobb haszna lesz, ha ő maga igyekezik nem hasonlítani a nagy Magyarországot oly államhoz, mely a nagyhatalmi politikát ve­szély nélkül viheti egy ideig, de a melyben vele nekünk concurrálni halálosan veszedelmes kísérlet, mert itt kiválóan áll, hogy duo dum facinnt ideni, tamen non est idem. Önök beterjesztettek egy oly nagy gonddal, oly minutiosus lelkiismeretességgel kidolgozott javaslatot, mely iga,zán jobb ügyre lett volna méltó. Önök remélik attól legalább az ordinarium­ban a deficit megszűnését. De azon közjogi hely­zetben, a melyben vagyunk, az önök gondosan összeállított számításaira elég egy gondolat oda­fönn és — Strich durch die Rechnung. (Élénk he­lyeslés a. szélső baloldalon. Ttt az állandó deficit, szemben állunk vele és önök a törvényjavaslatot beterjesztik azért, hogy a deficitet az ordinariumban elenyésztetvén, ez által az ország hitelét a külföld előtt emeljék. Kérdeni t. ház, komolyan hiszik önök, hogy ez a törvényjavaslat alkalmas eszköz Magyarország­hitelét a külföld előtt csak parányival is emelni 'í Egy ország t. ház, melynek budgetje már mélyen belenyúl a negyedik száz millióba, hogy 3 millió bevételi többlete legyen, kénytelen adóemeléshez folyamodni! Tehát budgetjének nem is l°/-áról van szó, oly százalékról, a mennyit hasonló összeg­nél egy szenzál szokott alkuszdíj fejében kapni, sőt ez nem is egy egész százalék. És teszik ezt, megkoczkáztatják e javaslat benyújtását akkor, mikor tudják, hogy az a legnagyobb visszatetszés­sel fog találkozni az egész országban; hogy itt egy nagy, hosszadalmas vitára fognak vele alkal­mat nyújtani, a mely vitának folyamán az ország közállapotai itt szellőztetni fognak, feltáratnak, holott talán vannak oly részei, melyeknek jó lett volna takarva maradni; megkoczkáztatják azt, hogy még az a tábor is, mely vakon követte min­dig a kormányt, mely bizalmával támogatja és mely ezen bizalmát most sem tagadja meg tőle, • ezen bizalom daczára zúgolódik, felszólal, sőt talán ellene is fog részben szavazni a törvényjavaslat­nak. Hát hiszik azt t. képviselőház, hogy egy ily törvényjavaslat benyújtása, annak itt tárgyalása, 4a«

Next

/
Thumbnails
Contents