Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-278

386 27S országos fiLs dücaember 4 18S3. terve szerint oly intézkedések alá esik, hogy a föld­adó fele része átengedtetik a községek czéljaira és a községi iskolák állami eszközökből segélyez­tetnek; meggondolva, hogy a közhivatalnokok, kiknek kötelességük bizonyos körülmények közt közvagyon kezelése, gondoskodni kíván a kormány, hogy oly helyzetbe tétessenek, a melyben ellent bírnak állni mindenféle kísértéseknek, tervben van, hogy az államhivatalnokok fizetése felemeltetik; kötelezőnek mondatott ki az elaggottak, a rokkan­tak, valamint a keresetre képteleneket biztosítani s a balesetek elleni biztosítás. Kimondatik, hogy a kormány a másodrendű áj vasutak nagy számát készül építtetni, azoknak egy másik számával, a mely már ki van építve, de még magán kézen van, ki akarja egészíteni az állami vasúthálóza­tot és ezen még most idegen kézben lévő vas­utakat meg akarja szerezni. És ki van mondva, hogy az állam egész területén lévő vasúti háló­zat államivá tétele már csak rövid idő kérdése. Nem is említem, hogy nagymérvű csatornázások is vannak tervben. Ha ezen irigylendő képpel szembeállítjuk a mi hazánk jelenlegi állapotát, bizony mélyen el kell szomorodnunk. (ügy van! a szélső baloldalon.) Hogy állunk t. képviselőház, az első pontra, a hiányra nézve ? Daczára, hogy az adóknak minden lehetséges nemét emeltük, a deficit még most is permanens. A második pontra nézve, mikor amaz állam­ban az 1200 márkát meg nem haladó jövedelemmel biró állampolgár felmentetik az adókötelezettség alól, mi nálunk e házban csak e napokban hallot­tuk első ízben Horánszky Nándor t. képviselőtár­sunktól ezt a kifejezést: Existenzminimum, t. i, azon összeg, melyen alól valamely államban embe­rileg megélni nem lehet és a melynek megállapí­tására a adótól mentesítésére minden civilisált és modern államban törekedni kell. (Eelyeslés a szélső baloldalon.) Mi nálunk még a napszámosok adója is be volt hozva és csak akkor lett eltörölve, midőn a pénzügyniinister ur meggyőződött arról, hogy ott, a hol semmi sincs, nem csak a finánezminis­ter, de még a császár is hiába keres és hogy eb­ből valamit behajtani sokkal több áldozatba ke­rülne, mint a mennyi bevételt attól remélhetni. Az adóelengedés dolgában, mely amaz állam­ban nagymérvben foganatosittatik, Móricz Pál kép­viselő ur felemlítette a jelen pénzügyminister ur­nak azt a nagy érdemeit: hogy elengedte az adóját azoknak, kiknek termését — az ärviz elvette. (Derültség a szélső baloldalon.) A tőkekamat-adó nálunk már régen bevan hozva, melynek még elfogadása is valószínűtlen azon másik országban; pedig nem hogy, a mi tőkekamat-adónknál valami csekély minimális ösz­szeg az adókötelezettség alól ki volna véve; mint a hogy amott mentes a 600 márkát meg nem haladó i tőke.; nem: a mi kincstárunk a legszegényebb em­ber garasaiból gyűjtött legkisebb összegből is ki­veszi a maga obolusát. Hogy a földadónak egy részét községi, tör­vényhatósági czélokra átengedjék, ugyan ki be­szélne nálunk arról! A földadó nem elégséges még állami czélokra sem, azért kell azt emelni. Hogy hivatalnokaink, legalább az alsórendűek, oly helyzetben volnának, a melyben többé más jövedelemre szorulni nem kénytelenek, mint a mit becsületes munkájukért az államtól kapnak, attól is messze vagyunk; meggyőződhetik erről a t. kép­viselőház, hogy ha figyelembe veszi a számos peti­tiót, melyek a hivatalnoki kar különböző osztá­lyaiból az országgyűlés elé minduntalan betér jesztetnek. Hogy még a rokkantak, elaggottak, betegek, keresetképtelenek, balesetek által elnyomorítottak biztosítására is gondoljunk, hogy ebben az állam­ban még ez irányban valami történjék, arról szó sincs. Boldogok és megelégedettek volnánk, ha legalább azok, a kik keresetre és munkára képe­sek, meg tudnák biztosan keresni a maguk ke­nyerét. A mi pedig vasutaink államosítását, vasút­hálózatunk kiegészítését és államivá tételét illeti, a pénzügyminister ur a vicinális vasutakról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával figyelmez­tet, mondhatnám, kérve kérte a t. házat, hogy ne sügresse, ne követelje a vasutvonalak államivá téte­lét, mivel ezen az utón az a másik nagy feladat, hogy a deficit is elenyésztessék, teljesen lehetet­lenné válik. Talán nem szükséges mondanom, hogy azon ország, a melynek helyzetét a mi közállapotaink­kal összehasonlítani megkisérlettem, Poroszország és nem tagadom, első pillanatra jogosult lehet azok véleménye, kik azt hiszik, hogy talán Porosz­ország és Magyarország közt paralellát vonni mégis egy kicsit merész vállalkozás. Ha azonban nézem összehasonlítva Poroszország területi nagy­ságát Magyarországéval, oly csekély különbséget találok a kettő között, mely csaknem elenyészik. Az egyik, Schlesvig-Holsteinnal együtt 350 ezer négyszögkilometer területű , Magyarország pedig Horvátországgal együtt 320 ezer négyszögkilo­méter. A terület különbsége tehát nem oly nagy, hogy akadálya volna, az összehasonlításnak. Ha tekintem a természettől nyert segélyforrásait, le­számítva azt, hogy Poroszországnak nagyobb ten­gerpartja van, mint Magyarországnak, azt hiszem, hogy az összehasonlítás e tekintetben még inkább a mi javunkra dőlne el. Ha pedig azt mondjuk, hogy hadügyünk reánk nagy terhet ró, akkor utalnunk kell arra, hogy hisz épen Poroszország volt az, mely nem csak mi reánk, de egész Euró­pára is, de legelső sorban saját magára önmaga

Next

/
Thumbnails
Contents