Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-278

386 27S országos fiLs dücaember 4 18S3. terve szerint oly intézkedések alá esik, hogy a földadó fele része átengedtetik a községek czéljaira és a községi iskolák állami eszközökből segélyeztetnek; meggondolva, hogy a közhivatalnokok, kiknek kötelességük bizonyos körülmények közt közvagyon kezelése, gondoskodni kíván a kormány, hogy oly helyzetbe tétessenek, a melyben ellent bírnak állni mindenféle kísértéseknek, tervben van, hogy az államhivatalnokok fizetése felemeltetik; kötelezőnek mondatott ki az elaggottak, a rokkantak, valamint a keresetre képteleneket biztosítani s a balesetek elleni biztosítás. Kimondatik, hogy a kormány a másodrendű áj vasutak nagy számát készül építtetni, azoknak egy másik számával, a mely már ki van építve, de még magán kézen van, ki akarja egészíteni az állami vasúthálózatot és ezen még most idegen kézben lévő vasutakat meg akarja szerezni. És ki van mondva, hogy az állam egész területén lévő vasúti hálózat államivá tétele már csak rövid idő kérdése. Nem is említem, hogy nagymérvű csatornázások is vannak tervben. Ha ezen irigylendő képpel szembeállítjuk a mi hazánk jelenlegi állapotát, bizony mélyen el kell szomorodnunk. (ügy van! a szélső baloldalon.) Hogy állunk t. képviselőház, az első pontra, a hiányra nézve ? Daczára, hogy az adóknak minden lehetséges nemét emeltük, a deficit még most is permanens. A második pontra nézve, mikor amaz államban az 1200 márkát meg nem haladó jövedelemmel biró állampolgár felmentetik az adókötelezettség alól, mi nálunk e házban csak e napokban hallottuk első ízben Horánszky Nándor t. képviselőtársunktól ezt a kifejezést: Existenzminimum, t. i, azon összeg, melyen alól valamely államban emberileg megélni nem lehet és a melynek megállapítására a adótól mentesítésére minden civilisált és modern államban törekedni kell. (Eelyeslés a szélső baloldalon.) Mi nálunk még a napszámosok adója is be volt hozva és csak akkor lett eltörölve, midőn a pénzügyniinister ur meggyőződött arról, hogy ott, a hol semmi sincs, nem csak a finánezminister, de még a császár is hiába keres és hogy ebből valamit behajtani sokkal több áldozatba kerülne, mint a mennyi bevételt attól remélhetni. Az adóelengedés dolgában, mely amaz államban nagymérvben foganatosittatik, Móricz Pál képviselő ur felemlítette a jelen pénzügyminister urnak azt a nagy érdemeit: hogy elengedte az adóját azoknak, kiknek termését — az ärviz elvette. (Derültség a szélső baloldalon.) A tőkekamat-adó nálunk már régen bevan hozva, melynek még elfogadása is valószínűtlen azon másik országban; pedig nem hogy, a mi tőkekamat-adónknál valami csekély minimális öszszeg az adókötelezettség alól ki volna véve; mint a hogy amott mentes a 600 márkát meg nem haladó i tőke.; nem: a mi kincstárunk a legszegényebb ember garasaiból gyűjtött legkisebb összegből is kiveszi a maga obolusát. Hogy a földadónak egy részét községi, törvényhatósági czélokra átengedjék, ugyan ki beszélne nálunk arról! A földadó nem elégséges még állami czélokra sem, azért kell azt emelni. Hogy hivatalnokaink, legalább az alsórendűek, oly helyzetben volnának, a melyben többé más jövedelemre szorulni nem kénytelenek, mint a mit becsületes munkájukért az államtól kapnak, attól is messze vagyunk; meggyőződhetik erről a t. képviselőház, hogy ha figyelembe veszi a számos petitiót, melyek a hivatalnoki kar különböző osztályaiból az országgyűlés elé minduntalan betér jesztetnek. Hogy még a rokkantak, elaggottak, betegek, keresetképtelenek, balesetek által elnyomorítottak biztosítására is gondoljunk, hogy ebben az államban még ez irányban valami történjék, arról szó sincs. Boldogok és megelégedettek volnánk, ha legalább azok, a kik keresetre és munkára képesek, meg tudnák biztosan keresni a maguk kenyerét. A mi pedig vasutaink államosítását, vasúthálózatunk kiegészítését és államivá tételét illeti, a pénzügyminister ur a vicinális vasutakról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával figyelmeztet, mondhatnám, kérve kérte a t. házat, hogy ne sügresse, ne követelje a vasutvonalak államivá tételét, mivel ezen az utón az a másik nagy feladat, hogy a deficit is elenyésztessék, teljesen lehetetlenné válik. Talán nem szükséges mondanom, hogy azon ország, a melynek helyzetét a mi közállapotainkkal összehasonlítani megkisérlettem, Poroszország és nem tagadom, első pillanatra jogosult lehet azok véleménye, kik azt hiszik, hogy talán Poroszország és Magyarország közt paralellát vonni mégis egy kicsit merész vállalkozás. Ha azonban nézem összehasonlítva Poroszország területi nagyságát Magyarországéval, oly csekély különbséget találok a kettő között, mely csaknem elenyészik. Az egyik, Schlesvig-Holsteinnal együtt 350 ezer négyszögkilometer területű , Magyarország pedig Horvátországgal együtt 320 ezer négyszögkilométer. A terület különbsége tehát nem oly nagy, hogy akadálya volna, az összehasonlításnak. Ha tekintem a természettől nyert segélyforrásait, leszámítva azt, hogy Poroszországnak nagyobb tengerpartja van, mint Magyarországnak, azt hiszem, hogy az összehasonlítás e tekintetben még inkább a mi javunkra dőlne el. Ha pedig azt mondjuk, hogy hadügyünk reánk nagy terhet ró, akkor utalnunk kell arra, hogy hisz épen Poroszország volt az, mely nem csak mi reánk, de egész Európára is, de legelső sorban saját magára önmaga