Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-278

278. országos ülés áaczember 4. 18S3. 3S5 nyugtalanította a népet. (Igás ! Ugy van ! a szélső halon. Zaj.) így tehát indirecte Kresztics képviselő ur igazat adott akkor a népnek. Férfiasan hivatkozom nyilatkozatára és egynémely más képviselő urak nyilatkozatára, kik demonstratíve leköszöntek a magyar országgyűlésen való állásaikról s már csak azon leköszönésükkel szították ezen lappangó, for­rongó elemet. (Igaz! TJgy van! a szélső bal­oldalon.) Midőn tehát testvérekül akarjuk magunkat tekinteni, legyünk őszinték egymás iránt, mint testvérekhez illik és testvéreknek kell lenni, egymás elkövetett hibáit tárjuk fel őszintén azért, hogy jövőre okulhassunk. Okuljanak önök is a Dráván túlról és mi is iparkodni fogunk okulni, ámbár már sok keserűséggel vagyunk eltelve (Igaz ! TJgy van ! a szélső balon) és valósítsák meg t. horvát testvéreink a testvériség eszméjét. Okul­janak, mert ők baráti jobbunkat már nem egyszer visszautasították. Én őszintén mondom azt, hogy önök túlérzékenyek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) Én gondolom, tavaly, a horvát költségvetés tár­gyalása alkalmával — méltóztatnak talán emlé­kezni, hiszen válaszokat is kaptam az önök részé­ről •- egy igazán nagyon is sima és kérő testvéri hangon tartott felszólalást intéztem önökhöz és mégis a legkeményebb hangon támadtak meg önök, ugy hogy az egyik felszólalt képviselő utóbb maga is belátta és kénytelen volt nyilatkozatának egy részét vissza venni; hasonló hangban részesültem a horvát sajtó részéről is. Ezt nem azért hozom fel, mintha nem akarnám elviselni annak a követ­kezését, a mit mondok, lianem csak constatálni akarom, hogy a legtestvériesebb és enyhe hangon mondott tanácsokat is igy szokták önök vissza­fizetni ; ne legyenek tehát keserűek, ha mi is más húrokból lennénk néha-néha kénytelenek játszani. A t. képviselő ur azt is mondotta, hogy „talán" megszavazzák a horvát képviselők a szőnyegen levő törvényjavaslatot, azután pedig beszéli hasz­nos összeköttetésekről, melyekkel Magyarország túl van halmozva, Horvátország pedig — gondolom a vasutakra ezélzott — nem igen bővelkedik azok­ban. Tudjuk, hogy vágyaik a t. képviselő uraknak, ID ég jobban behálózni Horvátországot magyar pén­zen oly vasutakkal, (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon) melyek nekik nagy kényelmükre szolgálnak, de forgalmuk nem igen jövedelmező lévén, nekünk rá kellene fizetnünk. Hát ezen „talán" talán össze­függésben van azon építendő még további új vas­utakkal. (Közbeszólások a szélső halon: Ez az igazi! Ellenmondó -ok a horvátok részéről) A képviselőül" azt mondotta, hogy „talán", én is azt mondom, hogy „talán". (Derültség a szélső balon.) Beszélt még a képviselő ur arról — saját sza­vait idézem, mert félj egyeztem — hogy ott Horvát­ország körül, talán az országon belül is — nem KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. XIH. KÖTET. méltóztatott világosan kifejezni — csak ott a Dráva, Száva körül a mint monda, vannak nagyon apró népek, melyeket ott. — maga mondja igy — igen könnyen fel lehet „uszítani", vagy melyek igen könnyen fel-„uszíthatok"". No hát engedelmet ké­rek, én ezen kifejezést nem használtam volna sem a horvátok, sem a szerbek, sem a bosnyákok és más érdekes nemzetiségek irányában sem ; de hát a képviselő ur maga monda: hát legyen, hogy fel­uszíthatók. Továbbá — erre még visszatérek — a képviselő ur idézve Bánk-Bánból beszélt „puszta légről". Hát én azt mondom, hogy a képviselő urak jobban fognak azon szeretetteljes közös hazai esz­mének használni akkor, ha a helyett, hogy itt túl­érzékenykednek és ezzel még nagyobbá teszik a mindinkább táguló rést köztünk: a helyett otthon őrködnének, hogy azon nép a magyar állameszme ellen fel ne uszittassék és ama puszta lég, a mely az ő állítása szerint náluk van, ama puszta légben az orosz sas ne röpködjön. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Én ezeket — akár hiszik el, akár nem — jó indulattal és testvériességgel mondtam és azt hiszeik. hogy főbb vonásokban megfeleltem azokra, a mikéi .! t. képviselő ur felszólalásában itt el­mondott. Azoknál fogva, a miket beszédem elején ki­fejtettem, felesleges kijelentenem, hogy a fenforgó törvényjavaslatot nem fogadom el, hanem igenis pártolom Helfy Ignácz képviselő ur különvélemé­nyét és Irányi Dániel t. képviselő ur határozati javaslaslatát, mint a melyek az én felfogásomnak leginkább megfelelnek, (Helyeslés a s első balon.) Törs Kálmán: T. ház! Épen ma két hete, november 20-án történt, hogy egy államnak tör­vényhozása megnyittatott, megnyittatott egy ott felolvasott királyi trónbeszéddel. A trónbeszédben csak futólag voltak érintve a diplomatiai és szoro­sabb értelemben vett politikai kérdések; inkább a közgazdaság és pénzügy tárgyait öleli fel, ugy hogy ezen trónbeszédet el is nevezték, „adóbeszéd­nek". A trónbeszéd érdekes képet tüntet fel azon ország anyagi állapotáról, a melyre reá illik. Fel­említi a trónbeszéd, hogy a nélkül, hogy adóemelés lett volna szükséges, a deficit először is elenyészett, másodszor lehetővé tették a fejlődő pénzügyek azt, hogy a legalsó kathegoriába tartozó adókötelesek az egyenes adó alól felmentessenek; az, a ki azon országban Í200 márka évi keresettel bir, egyenes adót nem fizet: felemlíti a trónbeszéd, hogy nagy mértékben történtek adóelengedések; a kormány tervei közt van a tőkeadó behozatalát czélzó tör­vényjavaslat, a mely törvényjavaslatnak azonban meglehet, nem az a sorsa lesz, a mit a kormány tőle vár; mert daczára annak, hogy a 600 márkát meg nem haladó tőke ezen adó alól mentes lenne, olyan a hangulat, hogy a törvényjavaslat való­színűleg mégis vissza fog utasíttatni; az egyenes adók legjelentékenyebbike: a földadó a kormány 49

Next

/
Thumbnails
Contents