Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-278
278. országos ülés áaczember 4. 18S3. 3S5 nyugtalanította a népet. (Igás ! Ugy van ! a szélső halon. Zaj.) így tehát indirecte Kresztics képviselő ur igazat adott akkor a népnek. Férfiasan hivatkozom nyilatkozatára és egynémely más képviselő urak nyilatkozatára, kik demonstratíve leköszöntek a magyar országgyűlésen való állásaikról s már csak azon leköszönésükkel szították ezen lappangó, forrongó elemet. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Midőn tehát testvérekül akarjuk magunkat tekinteni, legyünk őszinték egymás iránt, mint testvérekhez illik és testvéreknek kell lenni, egymás elkövetett hibáit tárjuk fel őszintén azért, hogy jövőre okulhassunk. Okuljanak önök is a Dráván túlról és mi is iparkodni fogunk okulni, ámbár már sok keserűséggel vagyunk eltelve (Igaz ! TJgy van ! a szélső balon) és valósítsák meg t. horvát testvéreink a testvériség eszméjét. Okuljanak, mert ők baráti jobbunkat már nem egyszer visszautasították. Én őszintén mondom azt, hogy önök túlérzékenyek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) Én gondolom, tavaly, a horvát költségvetés tárgyalása alkalmával — méltóztatnak talán emlékezni, hiszen válaszokat is kaptam az önök részéről •- egy igazán nagyon is sima és kérő testvéri hangon tartott felszólalást intéztem önökhöz és mégis a legkeményebb hangon támadtak meg önök, ugy hogy az egyik felszólalt képviselő utóbb maga is belátta és kénytelen volt nyilatkozatának egy részét vissza venni; hasonló hangban részesültem a horvát sajtó részéről is. Ezt nem azért hozom fel, mintha nem akarnám elviselni annak a következését, a mit mondok, lianem csak constatálni akarom, hogy a legtestvériesebb és enyhe hangon mondott tanácsokat is igy szokták önök visszafizetni ; ne legyenek tehát keserűek, ha mi is más húrokból lennénk néha-néha kénytelenek játszani. A t. képviselő ur azt is mondotta, hogy „talán" megszavazzák a horvát képviselők a szőnyegen levő törvényjavaslatot, azután pedig beszéli hasznos összeköttetésekről, melyekkel Magyarország túl van halmozva, Horvátország pedig — gondolom a vasutakra ezélzott — nem igen bővelkedik azokban. Tudjuk, hogy vágyaik a t. képviselő uraknak, ID ég jobban behálózni Horvátországot magyar pénzen oly vasutakkal, (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon) melyek nekik nagy kényelmükre szolgálnak, de forgalmuk nem igen jövedelmező lévén, nekünk rá kellene fizetnünk. Hát ezen „talán" talán összefüggésben van azon építendő még további új vasutakkal. (Közbeszólások a szélső halon: Ez az igazi! Ellenmondó -ok a horvátok részéről) A képviselőül" azt mondotta, hogy „talán", én is azt mondom, hogy „talán". (Derültség a szélső balon.) Beszélt még a képviselő ur arról — saját szavait idézem, mert félj egyeztem — hogy ott Horvátország körül, talán az országon belül is — nem KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. XIH. KÖTET. méltóztatott világosan kifejezni — csak ott a Dráva, Száva körül a mint monda, vannak nagyon apró népek, melyeket ott. — maga mondja igy — igen könnyen fel lehet „uszítani", vagy melyek igen könnyen fel-„uszíthatok"". No hát engedelmet kérek, én ezen kifejezést nem használtam volna sem a horvátok, sem a szerbek, sem a bosnyákok és más érdekes nemzetiségek irányában sem ; de hát a képviselő ur maga monda: hát legyen, hogy feluszíthatók. Továbbá — erre még visszatérek — a képviselő ur idézve Bánk-Bánból beszélt „puszta légről". Hát én azt mondom, hogy a képviselő urak jobban fognak azon szeretetteljes közös hazai eszmének használni akkor, ha a helyett, hogy itt túlérzékenykednek és ezzel még nagyobbá teszik a mindinkább táguló rést köztünk: a helyett otthon őrködnének, hogy azon nép a magyar állameszme ellen fel ne uszittassék és ama puszta lég, a mely az ő állítása szerint náluk van, ama puszta légben az orosz sas ne röpködjön. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én ezeket — akár hiszik el, akár nem — jó indulattal és testvériességgel mondtam és azt hiszeik. hogy főbb vonásokban megfeleltem azokra, a mikéi .! t. képviselő ur felszólalásában itt elmondott. Azoknál fogva, a miket beszédem elején kifejtettem, felesleges kijelentenem, hogy a fenforgó törvényjavaslatot nem fogadom el, hanem igenis pártolom Helfy Ignácz képviselő ur különvéleményét és Irányi Dániel t. képviselő ur határozati javaslaslatát, mint a melyek az én felfogásomnak leginkább megfelelnek, (Helyeslés a s első balon.) Törs Kálmán: T. ház! Épen ma két hete, november 20-án történt, hogy egy államnak törvényhozása megnyittatott, megnyittatott egy ott felolvasott királyi trónbeszéddel. A trónbeszédben csak futólag voltak érintve a diplomatiai és szorosabb értelemben vett politikai kérdések; inkább a közgazdaság és pénzügy tárgyait öleli fel, ugy hogy ezen trónbeszédet el is nevezték, „adóbeszédnek". A trónbeszéd érdekes képet tüntet fel azon ország anyagi állapotáról, a melyre reá illik. Felemlíti a trónbeszéd, hogy a nélkül, hogy adóemelés lett volna szükséges, a deficit először is elenyészett, másodszor lehetővé tették a fejlődő pénzügyek azt, hogy a legalsó kathegoriába tartozó adókötelesek az egyenes adó alól felmentessenek; az, a ki azon országban Í200 márka évi keresettel bir, egyenes adót nem fizet: felemlíti a trónbeszéd, hogy nagy mértékben történtek adóelengedések; a kormány tervei közt van a tőkeadó behozatalát czélzó törvényjavaslat, a mely törvényjavaslatnak azonban meglehet, nem az a sorsa lesz, a mit a kormány tőle vár; mert daczára annak, hogy a 600 márkát meg nem haladó tőke ezen adó alól mentes lenne, olyan a hangulat, hogy a törvényjavaslat valószínűleg mégis vissza fog utasíttatni; az egyenes adók legjelentékenyebbike: a földadó a kormány 49