Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-278

384 278. országos fllés deczrmber 4 1883. deficit mélységes kútjába. És mit látott a képviselő ur a mélységes mély kútban? (Halljuk! Halljuk!) Látta a természet reflex törvényei szerint saját arczképét (Derültség) és akkor hiven mutatott a kui mert ő is elősegítette annak mélyre vajasát adott és adandó szavazataival az új adóemelésre és adósságcsinálásra. A képviselő ur ezáfolni igyekezett Kiss Albert tegnapi beszédét, azonban még jobban belekeveredett a hínárba, illetőleg azon mélységes mély kútba. A képviselő SÍ maga bibliájából olvasta fel, hogy számításai szerint jövőre 27^ millióra fog leolvadni a deficit. Hisz épen ez az, a mi Kiss Albert tegnapi felszólalásának súlypontját képezte és a képviselő ur mégis rósz néven vette, hogy egyes képviselő hamis informatiójáról volt szó és hogy valaki közbekiáltott ámításról is. De vájjon, kérdem, egész tisztelettel és egyéni czélzás nélkül, hogy a ki ilyeket mond, hogy 2V» millió forintra olvad le a deficit és emlegeti az adósságokkal szemben a beruházásokat, de elhallgatja azt, a mire az államadósságok legnagyobb része fordíttatott, elhallgatja Boszniát és az occnpatiót. valamint a közös ügyeket, ezeknek elhallgatása által nem nagyobb ámító-e, mint azok, a kikre netalán czélzott, mert az egyoldalú feltüntetéssel és elhallgatással is lehet ámítani, felsorolásával a kedvező adatoknak és elhallgatásával azoknak, a melyek igazak ugyan, de reá nézve nem kedvezők. De midőn a dolog ugy áll, ne méltóztassék rossz néven venni a bírálatot, bárhonnan jöjjön is az. Vuchetich képviselő ur, a kedves vagy drága testvér, vegye a szót oly értelemben, a minőben akarja, mert nyelvtani vitába vele nem bocsátkozom, akkor téved, mikor azt mondja, hogy mi általában drága testvéreknek, az általa jelzett értelemben, nevezzük folytonosan. En nem épen drága testvéreknek, hanem folyton dráguló testvéreknek szoktam nevezni és azt gondolom, hogy avval még közelebb járulok az igazsághoz. A t. képviselő ur hivatkozott arra, hogy ők nem tartoznak többet fizetni, mint a mennyit az 1868-iki kiegyezés Horvátországra kivet. Tökéletesen igaza van abban, hogy elég, ha hiven teljesítik ezen feladatot. De t. ház, épen ezen körülményre vagyok bátor reflectálni, mikép teljesítik. Felemlíteni méltóztatott a 45%-ot. Hogy helyes volt-e ezen százalék megállapítása, arról nem beszélek, mert ez már a kiegyezés tárgya; de arra utalok, hogy míg önök cultur-czéljaikra 45%-ot fordíthatnak, addig mi csak 17, nem egészen i8°/o-ot fordíthatunk. (Igazi a szélső talon.) Ily körülmények között kár avval jönni, hogy mi vagyunk a gazdagok és önök a szegények, mert az gazdag ország, a mely 45 százalékot fordíthat ezen czélra s az a szegény, a mely a másik ország szükségleteire való ráfizetés után is culturczéljaira csak 17%-ot képes fordítani. (Igás! Igaz! a szélső balon.) De hogyan vagyunk ezen 45%-kal is ? És itt a pénzttgyminister ur magános közegeire, Dávid úrra és a többire merek hivatkozni, nevezetesen, hogy a t. horvát testvérek, megengedem, őket a kiegyezés szerint megillető jognál fogva, az ő náluk befolyó adóból 45%-ot, a mi befolyt, készpénzben maguknak lefoglalnak, nekünk pedig általadnak egy igen-igen nagy contingens adóhátralékot. (Derültség balfelöl.) Az 55% nagyrészét beadják adóhátralékban: itt van magyar kormány, most már ezt szedesd he. A nép, tagadhatatlan, némely vidéken szegényes így minden ódium, nem mondom az itt ülő képviselők, de Sztarcsevics és mások által a magyarokra hárittatik, (Ugy van! a szélső balon) hogy ezek préselik ki az ország zsírját; pedig nem igaz, mert a mi könnyebben kicsepegett, azt a 45%-ot azt kipréselik önök és a 557°-ot, melynek nagyrésze adóhátralék, kénytelen azután a magyar pénzügyminister a közös kincstár számára exequálni, (Igaz! Ugy van! bulfelöl) még pedig oly eszközökkel, hogy már eddig is a legnagyobb szigorhoz nyúlt. Nem tudom, nem lesz-e kénytelen Prileszky t. képviselő ur tanácsát követni, a ki tegnap panaszkodott az adóvégrehajtások engedékenysége ellen és több szigort ajánlott. Hát akkor Prileszky képviselő ur tanácsa szerint az igen t. pénzügyminister ur csak rendeljen meg valahol Madridból egy csomó spanyolcsizmát és hüvelyszorítót és küldje el a horvát adóvégrehajtóknak. Mert nem hiszem, hogy képesek lesznek a felnövekedett adóhátralékokat máskép behajtani, mint azon módon, a melyet Prileszky képviselő ur tegnapi beszédében javasolt. En azonban nem óhajtom és nem örvendenék rajta, ha annyira jutnának t. horvát testvéreink. Különben maholnap magunk is ennyire jutunk. A kivándorlásokat említik sokan, melyek, fájdalom, oly gazdag vidékekről is, mint Mosony vidékéről indultak, sőt a magyar faj is megy már jobb hazát keresni Abaujból és máshonnan, pedig a magyar földhöz ragadt nép és hazaszerető és csak a végső szükség elől menekül. Azonban nem erről akarok hosszasabban szólani. De Vuchetich t. képviselő ür említette volt, hogy nevezzen valaki ő közülük valakit, a ki azon izgatásokat, melyeket a nyomorúság, de főleg és nagy mértékben a,z adóbehajtás okoz a népnél, okozta vagy előidézte volna. Hát ezt directe róla nem állítom, hanem constatálnom kell a képviselő ur állítása ellenében, bár fájdalmasan kell constatálnom, hogy pl. Kresztics képviselő ur a maga nyilatkozataival, melyek akkor jelentek meg, mikor Horvátország területén még forrongásban volt minden, akarva nem akarva, ezen szolgálatot tette. Az ő nyilatkozataiban ugyanis nagyon is igazat adtak a forrongó, lázongó népnek, ha nem is oly tekintetben, hogy raboljon, de oly tekintetben igenis, hogy