Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-278

376 S7§ orsBfgos Més deezember 4. 188S. azon sötét felhő, melynek egyes villámai már átezikáznak a légkörön s mely könnyen romboló viharban törhet ki. Óvjon az ég néhány rósz termésű évtől, vagy nagyobb elemi csapásoktól, mert akkor az önök egyetlen védelme, az egész közösügyes hadsereg sem lenne elegendő a rendőri szolgálatok teljesítésére és a végrehajtók megoltalmazására. Én nem akarom a méltó elkeseredést még fokozni s a vihar kitörését siettetni s azért ezen törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául, hanem csatlakozom a Helfy barátom általbenyujtott külön véleményhez, vriamint magamévá teszem Irányi barátom határozati javaslatát is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Domahidy István .* T. ház! Azok után, a miket az előttem szólottak elmondottak, elvi és számtani fejtegetésekbe néni bocsátkozom, hanem egyedül szavazatom indokolása végett szólalok fel. Én, t. ház nem kétkedem a felett, hogy a t. pénzügyminister ur azért nyújtotta be a jelen törvényjavaslatot, hogy ann;;k eredményével államháztartásunk rendezését megközelítse, tehát nem bizalmatlanságból nem fogadom el a törvényjavaslatot, mint azt az előttem szólott t képviselőtársam tévé, de nem fogadhatom el azért, mert teljes tudatában vagyok annak, hogy azon megye és választókerület, melyet én vagyok erkölcsileg hivatva képviselni ez időszerűit a parlamentben, egyetlen árva adófillér teherrel sem képes többet elviselni, mint a mennyivel ez időszerint megterhelve van. Teljesen igazat adok Móricz Pál t. képviselőtársam azon kifejezésének, hogy a haza minden adózó polgárának kötelezettségét azon mérvben kell igénybe venni, a mennyiben az az állam jótéteményeit élvezi. Lehetnek a hazának oly vidékei, melyekben már a 18 éves önkormányzat alatt befektetett annyi számos milliók gyümölcsöznek az adófizetési képességben, lehetnek oly vidékek, melyekben a földbirtokosoknak nem kell annyi calainitásokkal küzdeniök, mint nekünk alföldieknek. Azok t. h tíz, h. ti különben nem, ezen 3 millió megosztott teher alatt, nem roskadnak össze. De ott, hol, mint nálunk, a megyét ez időszerint is még, mikor másutt számtalan milliók fektettettek be az adóképesség emelésére, négy szabályzatlan rakonczátlan folyó szeli át s a legtermékenyebb területen 400 ezer katasztrális hold árteret képez, melynek fele egészen hasznavehetlen, másik felét egyetlen helyi esőzés feltételezi, ott, hol, mint nálunk Szatmármegyében, négyszáz kilométernyi önerőnkön épült kőutainkat magunknak kell fentartani és egyetlen kilométernyi államilag kezelve nincs, ott, hol, mint nálunk, az adóés közmunka-terheken kívül évenkint az évnek egy tizedét védekezési munkálatunk veszi igénybe és eddig egyáltalában nem voltunk képesek egyetlen fillérrel sem e munkálatokat az állam által segélyeztetni s ennek daczára körülbelől 3 millió forinttal járulunk az állampénztár gyarapításához: azon vidék részére adófelemelésre szavazni képviselőjének valóban merészség volna. Sőt ha volna terem, ha jogosítva lehetnék a t. ház kegyét igénybe venni egyedül, az volna, és attól az adóemeléstől, kölcsönszerzéstől nem rettegnék vissza, ha tízszeresét kellene is a jelenlegi adóemelésnek igénybe venni, mely azt eredményezné, hogy feltételes földbirtokaink termővé tétetnének, vizeink szabályoztatnának.földünk termőképességével s biztosításával inkább. Akkor megközelíthetnők államháztartásunk rendezését. Én tehát ezen okokból nem fogadhatom el a beterjesztett törvényj avaslatot. Báró Prónay Dezső: T. ház! A tárgyalt törvény}avaslatot a pénzügyi bizottság jelentése, úgyszintén a t. pénzügyminister ur és a t. előadó ur felszólalása s általában mindazok, kik e javaslat mellett felszólaltak leginkább a következőkkel támogatták : egyrészről ugy állították oda a javaslat elfogadását, mint conditio sine qua nomt arra nézve, hogy az 1884-ki államköltségvetés rendes kiadások és bevételekre vonatkozó részében az egyensúly helyreállítható legyen, más részről ugy állították oda a törvényjavaslatot, mint olyat, mely következménye és pedig jogosult következése annak, hogy az állam részéről oly sok beruházás történt már az ország közgazdasági fej iődésének emelésére, miszerint teljes mértékben indokolva van most már ezen beruházásokra fordított Összeget, mintegy annak egyenértékéül adó alakjában, az államnak ismét visszaadni. Én legalább mindazon okok közt, melyek felhozattak, egyedül ezeket tartom lényeges argumentumoknak. De nézetem szerint mindkét szempont, melyből a javaslatot támogatni akarták, a kik mellette felszólaltak, alaptalan és téves. Alaptalannak és tévesnek tartom azon állítást, hogy egyedül ezen javaslat elfogadása által volna államháztartásunkban, az 1884-ki költségvetésben annak is csak a rendes kiadások és bevételek közti részében az egyensúly helyreállítható. Már mások is utaltak arra, hogy a czélt megtakarítások által is el lehet érni, vagy legalább nagyobb mértékben megközelíteni. Legyen szabad megjegyezni, hogy én is osztom azon már többek által is felemlített nézetet, hogy állami költségvetésünknek rendes és rendkívüli rovatokra való felosztása teljesen önkényes és minden elvi alapot nélkülöz és hogy én részemről azt sem tarthatom őszinte eljárásnak, ha azt állítja valaki, hogy a tervezett adóemelés által az 1884-iki költségvetésnek a rendes kiadások és bevételekre vonatkozó részében az egyensúly helyreállítva le§z és hogy abban deficit nem fog szerepelni. Erre nézve eszembe jut egy bizonynyal so-