Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-278

278. országos ülés deczemfter 4. 1883. 373 a „Debreezen*-t soha nem olvasom és nem látom, így arról, hogy interpellált, nem volt tudomásom. Ezeket kívántam röviden megjegyezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Orbán Balázs : T\ ház! Mindenesetre a parlamentarismus előnyére szolgál az, hogy e törvényjavaslat tárgyalásánál az előadón és az illető ministeren kivül mások is találkoznak, habár csekély számban, kik a javaslat védelmére kelnek a ez által a parlamentaris discussiónak némi táplálékot nyújtanak. Azt, hogy beszédeik rövidek és keveset mondók, inkább a javaslatnak tudom fel, a mely oly éktelen rósz, hogy azt észszerű érvekkel nagyon bajos támogatni. Az előttem felszólalt két kormánypárti képviselő beszédére a legjobb akarattal ig keveset tudok építeni, mert Prileszky képviselőtársam beszédét szétszedték Somsich Pál, Ferencz! és Kiss Albert képviselőtársaim. A zárszámadás tekin télye sem tudta fedezni azon szórlövegek ellen, melyekkel halomra döntötték érvelésének is gyenge erődjét. Én H romok közt kutatva, egy korábban sebesült invalidusra, Fekete Lajosra bukkanok, ki mint maga is földmíves, föMmíves-országunk földmíves osztályának kelt védelmére, azt első és mindenek feletti kötelességként jelölvén ki. És védte hazánk földmíves-osztályáaak érdekét akként, miszerint beszédjéban azt erőlködött kimutatni, hogy nálunk az egyenes adók egyáltalában s a földadó különösen milyen csekély, hogy például a só- és illeték-jövedék együtt, a dohányjövedék egymagában többet hoz be, mint összes földadónk. Én azt hiszem, hogy a képviselő ur az összehasonlításnál annyiban tévedett, hogy a só- és dohány bruttó-jövedékét vette. De különben is ez t. ház azt bizonyítja, hogy illetékek ezímén nagy összegeket csikarnak fel igen gyakran jogtalanul a pénzügyér ur kevéssé lelkiismeretes közegei. Bizonyítja azt, hogy a dohány árának önkényes fölemelése által annak jövedelmeit fokozta a pénzügyér ur ; de semmiesetre sem bizonyítja földadónk csekély voltát, mert hogy az a legmagasabb a continens összes földadói közt, azt mindenki tudja mint azt tegnap Somsich Pál képviselő ur az összehasonlító statistika alapján megczáfolhatlan számadatokkal bizonyította be. Aztán a képviselő ur feledni látszik azt, hogy a sóból, illetékekből és dohányból befolyó jövedelem is leginkább a foldmívelő osztály zsebeiből kerül ki. Fekete képviselő ur azzal vigasztal, hogy az írj javaslat szerint alig fog holdanként 5 kr. új teher a foldmívelő osztályra háromolni. Csakhogy Ferenczi Miklós képviselőtársam concret adatokkal kimatatta, hogy a földmíves már is állami, megyei, községi és egyházi adó ezímén jövedelme 507.-át adja adóba, ha már erre ráadjuk holdankint az 5 krt, az bizonyosan érzékeny teherszaporulatot képezend. Foldmívelő osztályunk bizonynyaí nem fogja megköszönni a képviselő urnak azon védelmet, melyben érdekeit részeltette s választói e beszéde után bizonynyal lelkiismeretesebb oltalmazóról fognak gondoskodni. Előttem felszólalt Körösi t. képviselőtársunk beszéde leginkább saját debreczeni beszédével foglalkozott. 0 azon vádat hozta fel Kiss Albert t. képviselőtársunk ellen, hogy napirendre hozta itt tegnap az ő beszédét. De a képviselő ur nem elégedett meg azzal, hogy tegnap napirendre hozatott beszédje, hanem ma is napirenden kívánta tartani. T. barátom Kiss Albert e tekintetben megfelelt neki. Erre nem kívánok észrevételt tenni. Hanem megjegyzem azt, hogy ha a t. képviselő ur versenyezni akart értelmiség és hazafiság tekintetében ama franczia pinczérrel megkérdezhetné azon franczia pinczért, hogy az állam élő lény-e, miként ő állította, mert az állam kétségkívül élő, de hogy lény lenne, azt rajta kivül még senki sem mondotta. Valamint felvilágosítást kérhetne a képviselő ur a jó és rósz deficitek közötti distinctiót illetőleg is. És most áttérek saját álláspontom megjelölésére és indokolására. T. ház! Azon 14 év alatt, hogy szerencsés vagyok a képviselőháznak tagja lenni, mindig az ellenzéki padokon foglaltam helyet, mert fájdalom ez idő alatt mindig oly párt volt többségben és annak kifolyásaként oly egyének ültek a kormány padokon, a kikkel szemben védenünk kellett hazánk megtámadott és elkobozni szándékolt államiságát, függetlenségét, hazánk veszélyeztetett közgazdasági érdekeit. Ez idő alatt mindig oly kormányok nehézkedtek hazánkra, a melyek hadat üzentek és arczélbe állottak minden szabad szellemű intézménynyel, a korszellem minden vívmányaival; oly kormányok, melyek a kül- és a bel-reactio szövetségében visszacsinálni igyekeztek mindazt, a mit 1848 alkotott, oly kormányok, melyek a Bach és Schmerling korszak hivatalnoki karát keblükre ölelve, ezek és ezekhez idomított új mamelukjaikkai igyekeztek magyar firma alatt tovább folytatni ama£ országtiprók és nemzetzsaroló idegenek minden hagyományait s valósítani azt, a mit amazok erőtlenek voltak létesíteni: a nemzet koldussá tételét s fáradsága, munkássága gyümölcseinek Bécsbe való liferálását Küzdöttem a Deák-párti kormányok ellen, me| lyek a szerencsétlen közösügyeket — még akkor is,a j mikor a tapasztalat azok veszélyeit bőven ki' mutatta — dédelgették s a nemzet közérzületével ' harezra kelve, fentartani iparkodtak, küzdöttem