Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-278
370 27$. országos ülés deezemfter 4. 18SÍ. ség.) E körülmény tehát felbátorít engem arra, hogy én is felszólaljak és kérjem a 1 háznak becses türelmét egy kis időre. Nemcsak képviselői jogom, de egy a házban "tegnap előfordult ténykörülmény kötelességemmé teszi a felszólalást. (Halljuk!) Kiss Albert t. képviselőtársam ugyanis tegnap azon tévedésben volt, hogy itt a házban a napirenden az én debreczeni beszámoló beszédem és nem a pótadóról szóló törvényjavaslat van. 0 tehát beszámoló beszédemből felolvasott egyrészt, de nem ugy, a mint az mondva volt, hanem ugy, a mint azt az ő bibliájában, a „Debreczen" czínvtí szélső baloldali lapban kinyomatva látta. Engedje meg a t. képviselőház, hogy nyilatkozatomat ugy a int mondtam, helyreigazításként felolvashassam. Ugyanis én a következőkép nyilatkoztam (Olvassa): „Részemről tárgyilagosan óhajtván szólni, nem állítom, hogy pénzügyeink a legjobb lábon állanak : elismerem, hogy terheink súlyosak. De azt senki se bizonyítja be nekem, hogy más művelt államok polgárainak terheihez viszonyítva, a mi adóterheink oly mérvűek lennének, hogy mhr nem sokára tönkre fogunk jutni. Ebből annyi igaz, hogy a megváltozott viszonyok költségesebbé tették az állami életet, mint volt az 1848, előtti patriarkális időszakban akár másutt, akár minálunk. De annyira nem vagyunk, hogy kétségbe essünk jövőnk felett. Sőt épen a jelenlegi kormány működéséből a legalaposabb reményt meríthetjük, hogy rövid idő alatt államháztartásunk súlyegyene helyre lesz állítva. A jelenlegi kormány 1875-ben nehéz körülmények között 70-es deficit mellett vette át az ország pénzügyi vezetését és ezen idő óta, bár rósz termésű évek csapásai súlyosodtak az országra, bár állami igazgatásunk minden ágában szaporítani kellett a kiadásokat és nagymérvű beruházásokat tettünk: mindamellett államháztartásunk tetemesen javult s deficitünk évről évre kevesbedett. Nem .szándékozom milliókat jelző számok tömkelegébe bebocsátkozni; csupán azon ellenzéki részről folytonosan hánytorgatott vád ellenében akarok annyit felhozni, mennyi e vád megczáfolására és a részemről tett állítás igazolására elegendő, hogy pénzügyünk a jelen kormány kormányzása ideje alatt évről évre javul. Nézzük csak pénzügyünk állását 1875-ben. Ekkor volt a rendes kiadásoknál hiány 26 millió 8 százezer forint, 1880banmár23, 1881-ben 20 millió, 1882-ben 5 millió 9 százezer forint volt a hiány. A pénzügyminister által f. évi október hó 13-ikán a képviselőházhoz beterjesztett költ égvetésielőirányzat szerint a rendes kiadások öszszege 298 millió forint, a rendes bevételek öszszege pedig295millió 519 ezer 102forint; mutatkozik tehát hiány 2 millió 680,000 forint a rendes kezelésben. íme ily kis összegre szállt alá rendes kezelésünkben a hiány. És most, hogy már legalább rendes kezelésünkben háztartásunk súlyegyene legközelebb helyreállítható legyen, a pénzügyminister a jövedelmi pótadó emeléséről szóló törvényjavaslatot terjesztette be a képviselőházhoz, melyből 3 millió frt jövedelem várható, mely összeg rendes kiadásunkban megszüntetvén a hiányt, háztartásunk súlyegyene helyre fog állni. Elismerem t. polgártársak, hogy 3 millió forint ismét új terhet szab a polgárok vállaira, de én nem látok más módot pénzügyi hiányunk megszüntetésére. Havalaki előáll és azt mondja, hogy kiadásaink csökkentése nélkül — mert itt már elment kormányunk a legvégső határig — és anélkül, hogy újabb adósságokat venne fel, ő megszünteti deficitünket: azt hiszem,grófSzapáryannak szívesen átengedi helyét, mi pedig támogatni fogjuk." No hát t. képviselőtársam, azt vagyok bátor most már kérdezni, hogy hol mondtam én azt, hogy a földbirtokot nem lehet több adóval terhelni és ezért kellett a jövedelmi pótadó segélyforrásához folyamodni. Én azt, mint a felolvasott részből látszik, de egész beszédemben sehol sem mondtam. Azt is mondta a t. képviseli) ur, hogy azért olvassa fel beszédemet, hogy bizonyítékát adjs annak, mikép in formáltatnak a választó polgárok a kormánypárti képviselők által. Sőt — habár nem ő tőle, de másoktól — azon oldalról oly formát is hallottam, hogy ^ámittatnak." Hát t. ház, én mind a helytelen informatiót, mind pedig az ámítás vádját visszautasítom. Nem ezen oldalon ülő képviselők szokása sem helytelenül informálni, sem pedig ámítani a népet. Mi elismerjük őszintén, hogy az ország terhei súlyosak, elismerjük, hogy a jelen törvényjavaslattal új terhet rakunk a polgárok vállaira. De megmondjuk egyszersmind, hogy mi az államháztartás súly egy énét akarjuk helyreállítani. Ezt pedig nem lehet máskép, vagy adósságcsinálással, vagy pedig adóemeléssel s a kettő közül valamelyiket választani kell. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Mindkettőt választják!) Ez őszinte nyilatkozatra Debreczen város értelmes választópolgárai, legalább az én jelenlétemben, helyeslésüket jelentették ki; és noha meg kell vallanom, hogy voltak biz ott már olyan álpróféták is, kik inesszelátással csak akkor bírnak, mikor a toronyra felmennek s mély belátással, mikor a kútba lenéznek, (Derültség) ezek meg akarták a v józan emberek értelmét zavarni, hanem nem sikerült; s azt hiszem, nem fog sikerülni az ország többi részeiben sem. Mert Magyarország népének természetes sajátsága a józan értelem. Ezen józan értelemmel a magyar nép be fogja látni, hogy ezen törvényjavaslatot a kormány nem önm. a g a érdekeinek előmozdítása czéljából, hanem
