Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-278

27S. országos ttlés decc ember 4. 1S8S. 371 az ország közjóléte ezéljából, az államháztartási súly egyen helyreállítása ezéljából terjesztette be az országgyűléshez. Ha már felszólaltam, t. ház, ne üljek le addig, mig röviden el nem mondom azt is, miért fogadom el a törvényjavaslatot; mert előre is jelentem, hogy én ezt el fogom fogadni. Első indokom az, hogy én azt a czélt, hogy az államháztartási súlyegyen helyre állíttassák, helyesnek és olyannak tartom, hogy azt erőfeszítésünkkel, síit áldozatainkkal is ineg kell valósítani. [Helyeslés jobbfelöl). Tegnap Hermán Ottó t. képviselőtársam és barátom egy igen szép példát hozott fel a franczia nemzet életéből; azt nevezetesen, hogy ott a törvényhozás kénytelen volt, hogy az ország pénzügyi zavarain segítsen, még a vendéglői számlákra is adót vetni és egy pinczér, midőn egy magyar utazó azt mondotta, hogy nem kivan bélyeges nyugtát, azt felelte, hogy Franczia országnak szüksége van ezen adóra és én hazámat nem akarom ezen jövedelemtől megfosztani. No már, hogy ha ezen franczia pinczér birt az államélet és annak szükségleteiről ily tiszta felfogással, ne méltóztassék rósz néven venni nekem, ha azt állítom, hogy én is birok legalább olyan fogalommal mind az államéletről, mind pedig annak fentartásáról, mint az a franczia pinczér és szeretem is hazámat (Közbeszólás balfelöl: Főleg Boszniát!) és azért senki se vegye rósz néven, hogy ha azt mondom, hogy ugyanazon okokból, mint az a franczia, a ki ezen adót igazságosnak vélte, én is annak vélem és a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) De elfogadom azért is, mert tagadhatatlan tény az, hogy államháztartásunkban deficit van; ezt hát valamiképen meg kell szüntetni. Meglehet pedig azt szüntetni némelyek szerint megtakarítással, adósságcsinálással és az állam jövedelmeinek szaporításával. — Hát én azt hiszem, hogy ezen módok közül talán leghelyesebb lenne az állam jövedelmeinek szaporítása, mert kiadásaink korlátozásában már annyira elment a kormány, hogy ha még ezen határt is átlépné, akkor félek, hogy az állami életnek tespedése, vagy legalább pangása állana be. — Az állam pedig, mint élő lény, folytonosan fejlődik és hogy fejlődhessék, neki eszközre és pedig a polgárok által fizetendő adóra van szüksége. A franczia törvényhozásban épen most tárgyalják a költségvetést ésf ott Rouvier franczia képviselő igy kiáltott fel a napokban : „Le deficit? mais c'est letat de tous les pays, et de tous les regimes." A hiány? hisz az minden állam és kormány rendes állapota. " Fájdalom, ezen franczia képviselőnek igaza van, mert ma egész Európában a legtöbb államnak és kormánynak rendes állapota a deficit. Azt is mondotta a franczia képviselő, a mit ! én a magam részéről igaznak találok, hogy disting- | válni kell jó deficit és rósz deficit közt. Az elsőt ő természetesnek és hasznosnak, az utóbbit pedig károsnak véli. — Ha t. ház, deficitünk származási okait kutatnók; azt találnók, hogy nem kormányunk tékozlásáből, hanem leginkább más körülményekből állott elő nálunk a deficit. Nevezetesen, mint említem, ma sokkal költségesebb igazságszolgáltatásunk és közigazgatásunk mint volt az 1848 előtti időben; ez okból nagyobb összegekre mennek az e téreni kiadásaink. Sok beruházásokat tettünk; forgalmi eszközeinket milliókra menő összeggel szaporítottuk, ezek pedig mind fokozzák az adózó polgárok adófizetési képességét. Közmívelődési intézményeinket fejlesztettük; közoktatási, földmívelési-, kereskedelmi-, ipar- és honvédelmi minister uraink tárczáit tetemesen felemeltük. Ebből származik az a deficit, a mit a franczia képviselő jó deficitnek nevezett; hanem én magyar eszemmel azt mondom, hogy akár jó, akár rósz a deficit, még is csak deficit az; meg kell azt nekünk szüntetnünk. Némelyek t. ház, igazságosnak, helyesnek tartják, hogy az állam jövedelme emeltessék, hanem azt akarják, hogy ahhoz a jövedelem-szaporulathoz a föld jövedelme ne járuljon, vagy legalább kis mértékben. Azt mondják, hogy a földadó most is terhes. Elismerem; de méltóztassék megmondani, hogy melyik kereseti ág az, a melyik nem terhes 1 Bizonyára mindnyájan érezzük azt, sőt azt állítom, hogy ez a javaslat a földadót nem emeli, hanem abból 3 milliót leüt és csak az ekkép megkevesbített adóval terhelt föld jövedelmére akar aránylagos adót vetni. Én azt hiszem t. ház, hogy senki sincs köztünk, a ki a többi kereseti ágakra akarná az összes terhet vagy legalább ezen új terhet rakni, hanem meg akarja azt osztani a föld, a ház, kereset, ipar, minden jövedelmi ágak között; mert az ellenkező Igazságtalan lenne a társadalom azon osztályai ellen, a melyek jövedelme nem a földből, hanem más keresetből származik, Igazságtalanság lenne az egyenlő teherviselés elve ellen, a mely oda vezetne, hogy a földön kivül minden tárgyat meg kellene adóztatni. Ámde semmi sincs új a nap alatt; megtörtént ez Angliában, ahol n föld és házadót harmadik Vilmos alatt hozták be. A földadó ott változékony volt, de miután 1798-ban a földjáradék Vs-ben állapíttatott meg, ugyanakkor törvény hozatott, mely a tulajdonosokat felhatalmazta ez adó megváltására. A tulajdonosok a földadót megváltották és a földet a közteherviselés alól felszabadították. De hová vezetett ez? A többi tárgyak után az adók Összehalmoztattak, mint Sidney-Smith mondja és adót vetettek mindenre, a mi csak a szájba bemegy, vagy a testet fedi, vagy melyen a láb áll; adót vetettek az ipar minden tárgyaira ; adót vetettek azon hermelinre, mely a birót ékesíti; adót verettek azon kötélre, melylyel