Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-277
277. "rszágos ülés űee^ember 3, 188 1 ?. 363 négy község adóterhe a következő: egyenes adóban 8780 forintot; közvetett adóban 1084 frtot, összesen ällamadóban 9864 forintot fizetett. Törvényhatósági pótlékban 1330 frtot, községi pótlékban 2869 frtot, egyházi költségekben 1454 frtot, összesen 5634 frtot fizetett, tehát az állami adóknak több mint 50%-át fizette községi adókban. Már pedig áll az, hogy a földadó egyedül a mostani pótadóval együtt, mely összesen 45 millió forintot tesz, a föld tiszta jövedelme szerint 33%-át teszi a föld jövedelmének Ha ennek 50%-át hózzáteszszük, akkor a föld jövedelmének 50%-a fizettetik be állami adóban és községi rovataiokban. Már pedig erre vonatkozólag igen szép összehasonlítást mutat Block a maga statistikájában Francziaország öszszes adózási viszonyaira nézve. E szerint Franczíaországban egy olyan jövedelemmel biró ember, kinek 100,000 franc évi jövedelme vanésbir fekvő vagyont és ingókat vegyesen, 11,323 francot fizet adó fejében, tehát jövedelmének 11-30%-át. Egy másik ki tisztán földjövedelemre basirozza a bevételt, fizet 15-30%-ot, aki egészen ingók alapján élvezi jövedelmét, fizet 9%-ot. Hamar most össze akarjuk hasonlítani a, mi jövedelmeinkkel és a mi jövedelmeinket terhelő adókkal, a hol azt látjuk, hogy;; földjövedelem csak magában 50% adó fejében, akkor nem értem, hogy a pénzügyi bizottság honnan meríti azon indokát, hogy a teherviselési képesség szaporodik és újabb erőfeszítésre bírható az adózó közönség. De tovább menve, közgazdasági érdekeinket nem képzelem, hogy valami jobban veszélyeztesse, mint azon ingadozás, mely az újabb és újabb adónemek utján előáll. A földbirtok jövedelmét meghatározni sem lehet és nem tudja értékesíteni a földbirtokos tetszése szerint birtokát, mert ki van téve minden esztendőben, hogy újabb adóteherrel rövidül meg jövedelme. A házbirtok, ipar, kereskedelem mind ugyanennek van alávetve; és hogy ezt érezzük, különösen a földbirtoknál, arra nézve, minthogy általános statistikai kimutatások nincsenek, legalább nincsenek olyanok, melyekre biztosan basirozni lehetne az állítást. De igenis vannak részletes kimutatások. A többi közt kezem közt van a kolozsvári iparkamara jelentése, mely szerint a kamara kerületében levő ingatlanokban történt változás kimutatása van közölve, mely kimutatás az egyes járásbíróságok telekkönyvi hatósága által bemutatott hivatalos adatok alapján van összeállítva. Ezen kimutatásban a nemzet gazdagodására vonatkozólag a következő adatokat lehet észrevenni, melyek 1880 és 1881-ik évi előrehaladásunk igen fényes példáját mutatják. 1881-ben végrehajtás utján be lett kebelezve 492 ezer frt, az 1882-ik év folyamán i23 ezer frt, — 1881-ben azon eset, hogy árverelés utján eladott birtok vételárából a jelzálogos követelések kielégítést nem I nyertek, 253 ezer frt. összegre ment, 1882-ben ezen i 253 ezer frt felszaporodott 310 ezer frtra. Ezek azon jelek, melyek mutatják vagyonosodásunkat és melyek mutatják, hogy a mi teherviselési képességünk nagyban gyarapszik. T. ház, ily körülmények közt tehát, midőn azt sem tudom, hogy ezen adó minő terheket fog az ország lakosaira róni; mikor azt sem tudom bizonyosan, hogy az minő arányban terheli az ország egyes lakosait és egyes osztályait; midőn azt látom, hogy nemcsak hogy nem gyarapodik a mi adófizetési képességünk, de sőt évenként apad : ezen adójavaslatot általánosságban sem fogadhatom el. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Kiss Albert: T. képviselőház! Somssich Pál mélyen t. képviselőtársam beszéde által a mai vita már oly magas színvonalra emeltetett, hogy a vita ily előrehaladt stádiumában felvenni a vitát és azt tovább fejteni akarni, érzem, hogy igen nehéz feladat. És míg ily körülmények között is én kötelezettnek érzem magam arra, hogy a t. ház türelmét kérjem addig, mig kifejteni igyekszem, miért nem fogadhatom én el még általános tárgyalási alapul sem a jelen törvényjavaslatot. Prileszky Tádé képiselő ur mondotta mai beszédében, „hogy van egy határ, a hol az adóemelés megtámadja a tőkét s ekkor már a baj felett komolyan kell gondolkodni, mert a baj komoly." Ezt követőleg igyekezett bebizonyítani, hogy még ez az idő el nem jött, mert a mint ő mondotta, egy hitelintézethez, melynek tanácsosa volt, benyújtott kérvényekben csaknem minden kérvényező azt hangsúlyozta, hogy az ő adója igen csekély s a részére adandó kölcsön nem azon adó aránya szerint számíttassák ki utalványoztassék részére. Megvallom, hogy ezen indokolás felett nagyon kell csodálkoznom, mert ő csakhamar kijelentette, hogy ezen hitelezők mindnyájan vagy legalább nagy részben olyanok voltak, kik rövid idő múlva tönkre mentek. No, hogy az ilyen kölcsönkérőknek az adó kevés, azt elhiszem s a ki kölcsönt keres és olyant, a minőt említett, hogy az a maga adóját kevésnek igyekszik feltüntetni, ezen nem csodálkozom. De hogy Prileszky Tádé képviselő ur a t. háznak igy argumentáljon, azon valóban annyival is inkább csodálkozom, mert később maga a saját beszédében kijelentette, hogy szerinte is „a baj komoly," a hiány nagy" és hogy annak okát ki kell puhatolni. Először tehát tagadta, hogy a baj nagy, azután azt ismét beismerte. Ez ép oly következtetés, mint azon kölcsönt kérők folyamodványával igazolni az,t hogy még Magyarországon az adó által a tőke nincs és nem volt megtámadva. De t. ház, az én tapasztalatom szerint igenis a baj nagyon komoly. A tőke meg van támadva és eljutottunk már azon fokhoz, a hol a türelem valóban erősen meg van próbálva. A t. előadó ur 46*
