Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-277

362 177. oríäságoü ülés. decíembe* S- 1881. de ennyi lakóval nem bírnak. (Bálijuk!) Ez pedig lényeges különbség, mert a 10,000 lakossal birokra nézve kimondja a törvény, hogy azoknál 20°/o vonandó le reparatiók czímén, mig e számon alól 30°/

0 levonást enged. Ha ezeket egybevetjük, t. i. először a 6% levonást, a mely mindenütt előfordulhat, a hol annak helye van és másodszor 10°/o levonást, akkor ez magának a tényleges adónak összegére nézve igen nagy különbséget tesz. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A statistika megmutatja, hogy Magyarország területén olyan város, a mely nem bir 10,000 lakossal, de 5000-nél többel bir, 210 van, És azon kivül olyan város, a mely 10,000 nél több lakóval bir, de sem vasúti, sem gőzhajó-állomással nem bir, van 11. Együtt 265. Ezek mindannyian megvannak fosztva azon kedvezménytől, hogy 20 helyett 30%-et s illetőleg az új adój,ivaslat szerint -. 5%-ot levonhassanak a nyersjövedelemből. Ezen megkülönböztetéseket elővéve és utána számítva az adóösszegeket, az újabb teher összege nem ugy üt ki, a mint a pénzügyi bizottság kimutatásában fel van tüntetve, hanem ugy, hogy a pótadó czimén összesen legkevesebb 16.337,000 frt fog befolyni. Ebből levonva a földadónál s a budapesti házadónál felmerült 1.606,000 frt apadást, 14 millió lesz a pótadó, mely a mostam 9.600,000 írttal egybevetve, 5.130,000 frt adószaporodást fog előidézni. De mert az előterjesztett kimutatás szerint az, hogy vájjon azon 10,000 lakosnál kevesebbel biró városok közül, melyek házbér alá esnek, mennyi fog sújtatni a 16% levonás hiánya miatt és mennyi összeggel, azt ezen adatok alapján nem lehet kimutatni, a többlet szaporodása csak annyiban kiszámítható, amennyiben a kimutatott 5.130,000 frt a szaporodás minimuma. Nem lehet kiszámítani, vájjon 400 és 300 frt jövedelem utáni adóra kivetett kevesebb 0°/

0 pótadó mily összeg erejéig fogja megcsonkítani az államjövedelmet. Áttérve a 3. osztályú keresetadóra, ezen adó, mint általában ismeretes, a kirovás önkényessége miatt sok visszaélésre ad alkalmat. Általánosan elfogadott elvezen adónál a pénzügyi hatóságok részéről, hogy a múlt évinél kevesebbre nem szállítható le az adóalap. Ha már egyszer ez az elv inaugurálva van, kérdem, minő biztosítékot nyújt az ellen, hogy a fővárosi 400 és a vidéki 3U0 frton alóli jövedelem után megadóztatott egyéneknek jövedelmét ép oly jogtalanul, mint a hogy a kimérést megteszik, felemeljék 200-ról 30l-re és 300-ról 401 frtra? Ez ellen védekezés adórendszerünk szerint nincs. (Ugy van! a szélső balon.) A helyett, hogy előidézné a könnyítést, amintczélozvavan, ellenkezőleg könynyen fogja előidézni, hogy azok, a kik 200 és 300 írttal voltak megadóztatva, lehetőleg még nagyobb adóalappal fognak sújtatni. Csak egy példát leszek bátor erre felhozni. (Halljuk! a szélsőbalon.) Itt Budapesten történt az adókirovó bizottságban. Egy szegény szabót 300 frt jövedelem után akartak megadóztatni, felment a felszólamlási bizottságba, szabadkozott, hogy nincs 300 frt jövedelme, hogyan adóztatható igy meg? Természetes, az adófelügyelő, híven követni akarván a pénzügyminister ez iránybani rendeleteit, hol „elvárom"-féle kifejezésekkel ösztönzi és jutalékokkal kecsegteti a közegeket, nem enged. Előáll a szabó, hogy kérem hét gyermekem van, nincs mit enniök, hogy lehet nekem 30 frt adót fizetni. Erre az adófelügyelő azt »z indokot mondja, hogy a kinek 7 gyermekből álló családja van, az nem élhet meg kevesebből, mint 300 írtból. Ez megtörtént és midőn ily indokolással 300 frtra lehet tenni a jövedelmet, sokkal inkább lehet akkor 200 és 300 forintot hasonló 301 és 401 frtra felsrófolni. Ezt a törvényt tehát nézetem szerint megszavazni absolute lehetetlen, azért, mert azt se lehet tudni, voltaképen mennyi teher hárul az adózó közönségre s azt se lehet tudni, hogy minő arányban oszlik meg. Már pedig annyi lelkiismeretességgel mindenesetre kell hogy birjon minden képviselő, a ki meghatalmazottként szerepel, hegy mások terhére oly terhet élne vállaljon, melynek még az összegét se tudja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már most a kérdés az, vájjon áll-e a pénzügyi bizottság azon indoka, melyet felhoz, hogy t. i. a teherviselési képesség erősebb, mint eddig volt, tehát további erőfeszítésre könnyen rá lehet bírni az adózó közönséget. Ennek meghatározása valóban nehéz, mert már itt is hallottunk ezen vita alatt fölszólalásokat, melyekkel nagyon könnyűnek jelzik az adóterhet, sőt egyik képviselőtársunk azt mondotta, hogy azon örvendene, ha még többet rónának reá, legalább hamarább kifizetnők adósságainkat. (Egy hang a szélső balon: Azt csak Móricz Pál mondta!) Ez egyéni felfogás és egyéni nézet. Én az én ismereteimet e tekintetben nem azon könyvektől merítettem, melyek talán rendeletre lettek irva és kimutatják gazdagodásunkat és előhaladásunkat a nemzetgazdaság terén, hanem az életben szerzett tapasztalataimból merítettem.(Halljuk!) Szereztem adatokat egyes községek megterheltetésére nézve. (Halljuk!) Nem választottam ki egy mintamegye községeit, hol az adóteher a községi pótlás és a törvényhatósági rovatalok által inkább fokozva van, hanem kiválasztottam egy közepes minőségű és jól kezelt megyének négy községét, melyek egymás mellett fekszenek és nem nagyon szegényes viszonyok közt élnek. (Halljuk ! a szäső baloldalon.) Ezen négy község egyenes adóterhe, illetőleg azon adóösszeg, melyet azon négy község egy év alatt lefizetett és melynek alig maradt meg néhány száz forint hátraléka, tehát a jó adófizető községek közé tartozott, mondom, ezen