Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-277
358 ^77. orssságes ülés deezember 3. 18S3» tesz! — Ab esse, ad posse, a történtről a történhetőre helyes a következtetés, hogy pedig ilyesmi már megtörtént, azt senkise tagadhatja. Szabad legyen most még beszédem befejezése előtt néhány a múlt napokban hallott ellenvetésre megtenni észrevételeimet: A pénzügyminister ur pénteki nyilatkozatában azt jegyzé meg, hogy az adósságcsínálást örökké folytatni nem lehet, ha tehát kamatainkat rendesen fizetni s ez által hitelünket fentartani akarjuk: nincsen egyéb mód, mint adók emelése utján előállítani a megkívántató Összeget, még pedig egyenes adók emelése által, miután a közvetett adókat már eléggé emeltük. Kamatainkat rendesen fizetni s hitelünket fentartani, mi, az összes ellenzék nem kevésbé akarja, mint a t. pénzügyminister ur, ebbe teljesen megégd zünk a házban mindnyájan; de már abba azután nagyon eltérünk, hogy a kamatfizetésnek és hitel fentartásának nem lenne más módja, mint csak az adóemelés. — Van tisztelt minister ur, van egy sokkal radikálisabb eszköze, ennek és ez a takarékosság, (ügy van! helyeslés a baloldalon) — jaj de ez nem alkalmazható, mert a t. pénzügyminister urnak nézete szerint a takarékosság terén elmentünk a végletig, tovább menni nem lehet. No tisztelt ház, igy szokott beszélni minden bukásnak indult magánember is, ki legjobb barátinak tanácsát megvetve, addig folytatja rablógazdaságát, mig törzsvagyonát tönkre nem teszi, s végre elpusztul; — éppen igy tesz a t. pénzügyminister ur is, szerinte kevesebből az állam meg nem élhet, neki még 3 millió adójövedelem kell, nem hallgat se barátinak figyelmeztetésére, se ellenfeleinek követelésére — nohát meg fog bukni, mint ama magánember, csak hogy fájdalom nem ő, hanem a magyar állam és ez ä leverőleg szomorú a dologban. Azt monda egy igen tisztelt barátom a kormány részéről, hogy midőn az államjavak bérlete napról napra növekedik, a föld ára 100 frtról néhány év alatt 150 — 200 frtra is emelkedik: akkor a földbirtokos ezen csekély adóemelést nem is fogja megérezni; — az én igen t. barátom nem tudja vagy megfeledkezett róla, hogy az államot különösen birtokainak kezelésében igen sok ideig nagyon de nagyon megkárosították, hiszem, hogy most jobban van, de hogy a múltban igy volt, azt biztosan tudom, tudom különösen, hogy sok útjamódja volt az olcsó bérletek megszerzésének; no már ha szigorúbb az ellenőrzés és lelkiismeretesebben történik a bérbeadás ma, igen természetes, hogy a hol eddig alig fizettek félbért, ott most kétszer annyit lehet ajánlani s mindamellett ha-sznos üzletet csinálni. A mi pedig a földbirtok árát illeti, ez változik mindig a pénz ára és biztonsága szerint, mikor csak 3'— 4száztólira lehet a tőkéket kamatoztatni s mikor a tőkepénzegek nem igen biznak a pénzügyi állapotokban : akkor a föld ára felmegy daczára, hogy a föld jövedelme nem növekszik, hanem átlag állandó marad; •— mikor pedig vigan folynak az üzletek, a tőke 6—8 száztólit is hoz és a pénz biztonsága nem vonatik kétségbe, akkor a. föld ára lemegy, noha jövedelme mindig ugyanaz marad, ha csak újabb adózási terhek nem szállítják azt le. (Ellenmondás) Az általa felhozott tüneteknek ez a practicus magyarázata. De visszatérve a pénzügyminister ur azon állítására, hogy már jobban takarékoskodni nem lehet, egész tisztelettel azt válaszolom, ugyan kérem, nézze meg azon pompás palotákat, melyeket az üllői úttól kezdve egész a sugár utoni dalszínházig a kormány épített és épít; nézze meg azon luxust melylyel az új indóház készül és akkor tegye fel magának azt a kérdést — nem feleltek-e volna meg ezen épületek a maguk rendeltetésüknek szinte ugy, ha tartalmas egyszerűséggel, tehát sokkal olcsóbban készültek volna? — (Mozgás) én és velem sokan azt hiszik igen —• s igy van ez mindenben. Takarékossági törekvéseimnek helyességét azonban senki se czáíölta meg hatalmasabban mint az én tisztelt képviselőtársam Móricz Pál! — 0 szememre vetette, hogy akkor, mikor ő itt, én pedig ott ültünk, akkor én az akkori Deákpárti kormánynak megszavaztam mindent, ő pedig megtagadott mindent — most pedig mégis én akadékoskodom, ő pedig készségesen szavaz meg a jelen kormánynak mindent, még az adófelemelést is ; — igaza lenne tisztelt képviselőtársamnak, ha egyről meg nem feledkezett volna és ez az, hogy azon összegek, melyeket én, mint az államfentartásra szükségeseket megszavaztam, akkor sokkal csekélyebbek voltak, minta mennyivel a jelen kormány voltaképen már megterhelt bennünket és én teljes következetességgel szavazhatok az emelés ellen, ki ezt sokallom, a nélkül, hogy magammal ellenkezésbe jönnék, de ő, ki az akkor általam megszavazott jelentékenyen csekélyebb összegeket is sokallta, hogyan szavazhat ma nem csak sokkal többre, de még emelésre is, azt már én nem értem és a józan logica szabályaival megegyeztetni egyáltalában nem tudom, (Nagy derültség!) egyet azonban tudok és ez az, hogy szemrehányása, melylyel engem illetett hiú és alaptalan. Általában divatba látszik jönni, a Deák-kormányt, a Deákpártot bűnbakul tenni mindazokért, a mik történtek. Nagyon örülök, hogy e kérdés szóbahozatott, nyilatkozhatok felette. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) A deákpárti kormányok roszul gazdálkodtak. Éles Henrik: Zákány-Dombóvár! (Nagy saj.) Somssich Pál: Micsoda ? (Zaj. Halljuk!) No már engedje meg nekem uraságod, ezt a gyanút
