Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-277
277. országos ülés deeisember S, J883. 359 arra, a ki reám fogta, visszautasítom és azt mondom, nem becsületes ember, a ki igy gyanúsít. {Élénk helyeslés balfelől Ugy van! Hosszantartó zaj.) A zákány-dombóvári vasút azzal a czélzattel volt indítványozva, hogy ellensúlyozza a déli vasutat, a melynek tarifái magasak voltak. Az óhajtás az volt, hogy a Duna a Drávával összeköttessék. Azon szűkkeblűség folytán, hogy a vasutat csak Báttaszékig építették, az nem felel meg a czélnak. (Zaj.) De vannak vasutak, a melyek még kevésbbé felelnek meg a czélnak, {Félkiáltások balfelöl: Görbe vasutak!) Én bátor vagyok állítani, hogy tessék megcsinálni a csatlakozást Bajával, akkor ez lesz egyike a legj obb vonalaknak (Ellenmondás jobhfelöl) és a mostani pécsi vasút kiépítésével a szükségnek is megfelel, mert Magyarországot Zágrábbal, Fiúméval köti össze. Mondom, elismerem, hogy a Deákpárti kormányok roszul gazdálkodtak. Éles Henrik: Hát beismeri maga / (Zaj balfelöl. Halljuk!) Somssich Pál; Mi tetszik? (Zaj!) Éles Henrik; Majd felelek reá! {Zaj balfelöl. Halljuk!) Somssich Páli Ugy látszik, nagyon elevenére találtam a képviselő urnak. (Élénk tetszés balfelől.) Folytatom beszédemet. (Halljuk!) A Deákpárt kormányai nem értettek a gazdálkodáshoz, igaz, saját pártjok ejtette el őket ezért s mert nem találta meg bennök azon erélyt, mely egy újból alakult parlamentaris kormánynak nélkülözhetlen kelléke, ennyit elismerek: de azt a rádat azután, hogy ők voltak okai a mai pénzügyi bajainknak, ezt már merőben tagadom és visszautasítom; ők azon néhány száz millió adóssággal átadták egyszersmind még sértetlenül utódaiknak az országnak mindazon pénzforrásait, melyeket a jelen kormány teljesen kihasznált, melyekből majd megkétszerezte jövedelmét, melyekkel teljesen rendezhette volna megzavart háztartásunkat. — Nem a Deákpárt tehát és annak kormánya, nem az az oka, hanem külügyi politikánknak szerencsétlen aspiratiói, ezek okai mai pénzbajainknak, ezeket pedig nem én, hanem t. képviselőtársam Móricz Pál istápolta szavazatjával. Ha a t. ház egy kis kitérést megengedne, szeretnék még egypár szót a fehér lapról mondani; nem tartozik szorosan a napirenden levő tárgyhoz, de Móritz Pál képviselő ur ezt is szememre vetette , kérem tehát méltóztassanak megengedni, hogy csak igen röviden rectificálhassam az ő szemrehányását. A fehér lapot nyilt ülésben igaz, én mondtam ki legelőször, bár magán, legbensőbb körökben erről már többször volt szó, nem is lehetett azok ntán, mik Horvátországgal és Horvátországban 12 év alatt történtek, nem is lehetett ennél kevesebbet felajánlani, de hát az a fehér lap úgy volt értve és minden józan ember csak úgy érthette, hogy ezen fehér lap azon nagy könyvbe, melyet magyar államnak hívnak, be legyen kötve és hogy azt ezen nagy könyvből kiszakítva, ne lehessen tele irni még olyan intézkedésekkel is, melyek a magyar birodalom egységét tegyék kérdésessé. •— Legszélesebb autonómia a különben egységes államban, ez volt a fehér lapnak értelme. Ezekben elmondtam röviden szavazatom indokait : törekedtem azoknak alaposságát bebizonyítani — és mivel általánosságban se fogadhatom el a törvényjavaslatot, részleteinek birálgatásába nem is bocsátkozom, hanem igen kérem a kormányt és az azt istápoló többséget, hagyjanak fel azon politikával, mely mindig csak azt hangoztatja: „már jobban takarékoskodni nem lehet, eljtottunk e tekintetben a véghatárig" ; ez igen veszedelmes önvallomás és higyjék el, pillanatnyi hitelt szerezhet vagy fentarthat, de állandót, biztost nem : csak az öntudatos takarékosság nyújt ilyet, mig a folytonos adóemelés csak reális hitelt nyújt, mely addig tart, mig az adókat emelni lehet, vagy mig az alaptőke el nem pusztul; a takarékosság személyes erkölcsi hitelt szerez, medy állandó ; mert tudva van, hogy ott, hol ilyen takarékosság dívik, ott az alaptőke elpusztulni soha sem fog. Nem akarok hosszadalmas lenni és még több ellenvetésekre válaszolni, de ajánlva indokaimat a t. ház becses figyelmébe, ismételve kijelentem, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Hoszssantartő élénk éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök í Móricz Pál képviselő ur kivan szólni személyes kérdésben. Móricz Pál: Személyes kérdésben kívánok röviden válaszolni a t. képviselő urnak. Azt hiszem t. ház, hogy mikor mi az államadósságot azon mértékben, a melyben átvétetett, elfogadtuk, mikor a 800,000 katonából álló létszámot megállapítottuk, mikor hegyibe a honvédséget behoztuk, mikor a 13 milliós igazságszolgáltatást létesítettük, (Félkiáltások a szélső baloldalon : Nem személyes kérdés !) mikor a görbe vasutakat átvettük: akkor kisebbnagyobb mértékben nagyon megrongáltuk Magyarország pénzügyi helyzetét. És ha én nem szavaztam meg azon utat, mely Magyarország pénzügyeit csaknem tönkrejuttatta, megszavazom azon utat, mely ebből ki akar vezetni. (Helyeslés jobb felöl. Felkiáltások balfelöl: Ez nem személyes kérdés!) A mi a fehér lapot illeti, erre csak annyit mondok, (Élénk felkiáltások balfelöl: Nem személyes kérdés! Elnök csenget. Felkiáltások: Halljuk az elnököt!) hogy erre nézve . . . (Szóló szavai a nagy zajban nem hallhatók.) Elnök: Én ki szoktam hallgatni a t. képviselő urakat addig, mig a mondatokat befejezik,
