Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-277
348 277. országos ülés tleezember 3, 1883. Boskótól tanulta bűvészeiét, mert a milliókkal ngy dobálódik, oly ügyesen csoportosítja, sortirozza azokat, hogy valósággal az embernek a szeme káprázik belé. Ugy tett most is. Azt monda, hogy itt van az államháztartás, rendes kezelésében 2.600,000 frt hiány, ezt t. adófizetők, én ezen kalap alul eltüntetem, ha nekem 3 millió belépti díjat fizettek. A publikum nem akarja megfizetni a beléptidíjat, de a t. többség ráparancsol, hogy ezen bűvészeti mutatványt meg kell nézni s a minister ur el is tünteti a 2.600,000 frtot. Beszélt egyensúly helyreállításáról, azonban hallgatott arról, hogy a rendkívüli rovatban 30 egész 39 millió deficit van. Azt monda a pénzügyminister ur, hogy nem olyan nagy adóemelés ez, hiszen a földadónál alig 1*8% s általában az egyenes adóknál nem egészen 4°/ 0 , s hogy ha az ellenzék olyan nagy hűhót nem csapna belőle, az adófizető polgárok észre sem vennék, s megfizetnék szépen. Megengedem, mert a mi adórendszerünk annyira kuszált, zavart, az adófizető publikum annyira hozzá szokott már, hogy adó könyvecskéjét meg se nézi, nem is nagyon kutatja már, hogy mire fizet s annyira elfásult, hogy azt gondolja, fizet a meddig tud. Ámde az ellenzéknek kötelessége felhívni a nemzet figyelmét arra, hogy azon kormány, azon párt, mely arra hivatkozik, hogy ő intézi a nemzet sorsát, legfőbb érdekét abban helyezi, hogy újra és újra adóemeléseket hoz be. Azt is monda a t. pénzügyminister ur, hogy igaz, a deficit közel 40 millió körüljár, de itt van ezzel szemben 24 millió beruházás a rendes és 30 millió beruházás a rendkívüli kiadások közt. T. ház! Én ezen beruházások iránt s ezeknek hatályossága iránt meglehetős kételylyel viseltetem már, de elismerem, hogy van egy beruházás, mely a t. kabinetnek örök életet biztosít, azon 70—80 millió mit Bosznia szikláiba fektetett, továbbá azon pár millió, melyet évenként drága horvát testvéreink költségvetése emészt fel... Madarász József: Bizony nagyon drágák! Győrffy Géza: mely szintén dásan kamatoz. Ezelőtt mintegy kilencz évvel azon padokról (A haloldalra mutat) az akkori kormány által beadott adójavaslattal szemben a következő mondatott: „Oly országban mint a mienk azon helyzetben, melyben vagyunk csak az adóemelést venni elő sem államgazdászati, sem fiscalis szempontból nem helyes, ezt követelni nem egyébb mint előre elköltése, hogy ne mondjam elkobzása azon csekély tőkének, mely az emelkedésnek még eszköze lehet." Igaz volt ez akkor, ennek súlya volt akkor, de sokkal több súlya volt ma. Ha a t. szabadelvű párt súlyt helyez erre, hiszen az monda, a ki most a kormány élén áll, akkor nem kétkedem, hogy csakis egy következménye lehet, hogy nem fogadja el ezen törvényjavaslatot tárgyalási alapul sem. Azt is monda a ministerelnök ur ugyanazon beszédében, 1875. februárban: „Vesztegetni való időnk nincs, hogy nekünk minél előbb a tervszerű működés terére kell lépnünk, hogy legyen itt egy rendezett pénzügyekkel biró consolidált magyar állam.* Nagy igazság t. ház, méltó egy államférfiú ambitiójának betöltésére; de kérdem testté vált-e, megvalósult-e ez az ige? Én azt hiszem, hogy e kérdésre csak nemmel válaszolhatunk s azon rendezett pénzügyekkel bíró consolidált magyar állam ma sem egyéb, mint képzelmünkkel játszó csalóka délibáb (Ugy van ! ba'/e ől.) Azt monda továbbá a t. ministerelnök ur, hogy főkötelességének ismeri a kabinet az egyensúlyt az államháztartásban helyreállítani. A múltkori ülésben Horánszky képviselőtársam elég élénken illustrálta és kimutatta, hogy e pénzügyi politika kudarczot vallott és hogy a 9 évi kormányzásnak semmi eredménye nincs, a logikai következés tehát az lenne, hogy a kabinet hagyja ott helyét, mert 9 évi működése alatt a legmélyebb béke közepette megközelíteni sem tudta a czélt. De a ministerelnök ur és a kabinet nem ugy tesznek, hanem azt mondják: én magamra vállaltam az egyensúly helyreállítását, azt ugyan nem értem el, azonban miután beláthatlan idő választ el az egyensúly helyreállításától, én beláthatlan ideig megtartom helyemet. És valószínű, hogy beláthatlan ideig fog helyén megmaradni, (Derültség.) ha csak a nemzet akarata vagy valamely más esemény el nem törli. Nem támogattatott a szőnyegen levő törvényjavaslat egyéb argumentummal, mint azzal, hogy az feltétlenül szükséges, a feltétlen szükségesség követeli, hogy elfogadtassák, de itt is szükséges volt, hogy a kormány pressióval éljen, hogy kabinetkérdéssé tegye a törvényjavaslat elfogadását. A kabinetkérdés feltétetvén, érezte a szabadelvű párt, hogy ez reá nézve a lét- és nem lét kérdése, hogy mint Hamlet monologizálni kezdett: „lenni vagy nem lenni" és tudva, hogy ha a kormány megbukik, ha a nap lemegy, akkor neki még árnyéka sem fog fenmaradhatni, tehát kénytelen elfogadni azt. A jelen tárgyalás elég közönyösséggel kezdődött, de ma már kezdenek népesedni a folyosók, eljöttek a képviselők a törvényjavaslatot megszavazni és azután sietni fognak haza választóik közé és karácsonyi ajándékul 3 millió adóemelést visznek nekik. Én nem kétlem, hogy a viszontlátás öröme elég teljes lesz; (Derültség) és én ezen örömhöz szerencsét kívánok, de részemről a törvényjavaslatot nem fogadhatom el, hanem csatlakozom aHelfy t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Helyeslés a szélső baloldalon.)
