Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-277

277. országos ülés deczcmber 3. 1883 349 Fekete Lajos: T. ház! (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) A törvényhozás tagjai nálunk ugy mint másutt, rendesen a vagyonosabb osztály sorai közül választatnak; mi természetesebb, hogy ezek saját rovásukra nem igen készek az adóemelésbe beleegyezni. Vannak ezen ház tagjai közül olyanok, a kik a földadó mérséklését követelik és vannak ismét, ha nem is mondják, a kik a kereskedők, tőkepénzesek adóját tartják nagynak és azt kivánják leszállittatni, csak azok száma csekély, a kik a nagy tömegnek, a szegényebb osztálynak íídóviszonyait tanulmányozzák és védeni igyekeznek. Ennek következménye, hogy az egyenes adók összege mindig kisebb a közvetett adók összegénél és ha a költségvetés tételei szerint ezei\ adónemeket összehasonlítjuk, látni fogjuk, hogy az egyenes adók összege 90 millió, sőt a pénzügyminister ur szerint csak 82 millió, holott a közvetett adók összege a 100 milliónál is többre megy, pedig a közvetett adó rendesen a szegény sorsúak vállaira nehezedik. A sójövedék és illetékek együttvéve hoznak annyi jövedelmet, mint a földadó, sőt többet mondok, a dohányegyedárúság egymaga többet jövedelmez, mint az egész földadó. Hazánk földművelő ország, a földinívelés érdekét védeni nekünk mindnyájunknak, de különösen azoknak, a kik a földmívelésből élnek elsőrendű kötelességünk. De ezen kötelesség teljesítésében kell, hogy a méltányosságot szem előtt tartsuk. Kell, hogy az igazság határait túl ne lépjük; mert minden hiba, minden igazságtalanság meg szokta magát bőszülni. Nagy, súlyos és alig elviselhető az adó; de azt hiszem, túloznak azok, kik a föld értékének a tőkéjét mondják megtámadottnak a jelen törvényjavaslatban foglalt adóemelés által, annál is inkább, mert ezen adóemelés igen csekély, holdankint csupán öt krajczár, Helfy t. képviselőtársamnak sincs igazsága, a midőn azt állítja, hogy mert a földadó 29 millióról 26 millióra és igy három millióval alább szállíttatik, ellenben a jövedelmi adó 6 millióval felemeltetik, ez nem kedvezmény, hanem ámítás. Én ennek daczára mégis azt állítom, hogy kedvezmény, mert a kataszterrel kapcsolatosan 26 millióban megállapítandó földadó állandóan, évtizedekre meg fog maradni, holott a jövedelmi adó változhatik s igy alá is szállhat. Általában igen lehet sajnálni, hogy az ellenzék és különösen Horánszky Nándor képviselőtársam oly erős, olyan siralmas és kétségbeejtő hangon hirdette saját hitelünk rontására a tönkrejutáshoz való közeledésünket, akkor, midőn azon adóemelésről van szó, mely belszükségleteinket van hivatva fedezni. Mert okkal-móddal én is szívesen járulnék nézetéhez, ha azt mondaná, hogy a Horvátországra, Boszniára, vagy különösen a hadseregre való költségek reduetiója által kellene leszállítani az adót; minthogy azonban erre vállalkozni, úgy látszik, ő sem Ígérkezik, minthogy a jelen törvényjavaslatban a földadóra nézve is kedvezményt látok, a többi adók pedig lehetőleg arányosítva vannak, én ezen törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Herman Ottó : T. képviselőház ! Mondhatom, hogy csupán csak a képviselői kötelesség rideg parancsa bírhatott arra, hogy ebben a vitában részt vegyek, hogy szavamat felemeljem. (Halljuk!) Mert t. képviselőház, a magyar parlamentarismus történetében, egész folyamában sohasem fordult elő az az eset, hogy az ellenzék szónokai annyira érezték volna azt, hogy az a munka, melyet ők kötelességérzetből, küldetésük értelmében végeznek, Sisyphus áldástalan munkája, mint érzik ezt most. Most másodszor történik az, hogy a t. túloldalnak e házon kívül folytatott tanács kozmányairól a fátyol fellebbent, hogy egészen biztosnak vehető források tudósítása szerint nyilvánosságra jutnak a t. többség pártértekezletének határozatid és ebben a mostani esetben véghetet' len elszomorító az, a miről Magyarország népének értesülni kell. A t. túloldal pártértekezletén ugyanis nyomatékos hangok emelkedtek fel, aggályt fejeztek ki, sőt meggyőződésüket nyilatkoztatták ki az iránt, hogy iijabb terhet, kiváltkép ilyen terhet a nemzet többé el nem bír; hangsúlyozták ezt nagy aggodalommal. S ekkor mi következik be t. képviselőház ? Amaz értekezleten felemelkedik Magyarország ministerelnöke és kimondja azt, hogy: kabinetkérdést csinálok e törvény megszavazásából. És mi következik erre? Az, hogy kinyilatkoztatják ugyanazon férfiak, kik aggodalmaikat hangoztatták, hogy ha kabinetkérdés van, a mi jelszavunk a következő: hajlunk, de nem törünk, fontosabb a személy érdeke, mint a nemzet érdeke, (Ugy van! a szélső baloldalon) maradjon Tisza Kálmán, veszszen a haza. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Irtóztató sülyedése ez a parlamentarizmusnak ! Tehát ez a terem ezentúl már nem az a fórum, a hol ellenkező véleményíí férfiaknak eszméi találkoznak,összeütköznek és bontakozik ki az itt folytatott tanácskozásokból az, a mi jó, a mi helyes ? Tehát a magyar parlament megszűnt már ilyen hely lenni? Önök ide jönnek meghajolva, érezve azt, hogy a nemzet érdekei fel vannak adva és mégis rákényszerítik az ellenzéket Sysiphus áldástalan munkájára! T. képviselőház! Mi ma a helyzet, kiváltkép a terhekre való tekintetből? Vájjon a t. pénzügyminister ur, a ki annyira hajlandó az ellenzéket gúnyos mosolyával megközelíteni, annyira hajlandó az "ellenzék viaskodását gúnyja tárgyává tenni, vájjon mondhatja-e a t. pénzügyminister ur, hogy egész ministerkedése alatt bárcsak egyetlen egy-