Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-277

277. országos ülés deczcmber 3. 1883 349 Fekete Lajos: T. ház! (Zaj. Halljuk ! Hall­juk!) A törvényhozás tagjai nálunk ugy mint másutt, rendesen a vagyonosabb osztály sorai közül választatnak; mi természetesebb, hogy ezek saját rovásukra nem igen készek az adóemelésbe beleegyezni. Vannak ezen ház tagjai közül olya­nok, a kik a földadó mérséklését követelik és van­nak ismét, ha nem is mondják, a kik a kereske­dők, tőkepénzesek adóját tartják nagynak és azt kivánják leszállittatni, csak azok száma csekély, a kik a nagy tömegnek, a szegényebb osztálynak íídóviszonyait tanulmányozzák és védeni igyekez­nek. Ennek következménye, hogy az egyenes adók összege mindig kisebb a közvetett adók összegé­nél és ha a költségvetés tételei szerint ezei\ adó­nemeket összehasonlítjuk, látni fogjuk, hogy az egyenes adók összege 90 millió, sőt a pénzügy­minister ur szerint csak 82 millió, holott a köz­vetett adók összege a 100 milliónál is többre megy, pedig a közvetett adó rendesen a szegény sorsúak vállaira nehezedik. A sójövedék és illeté­kek együttvéve hoznak annyi jövedelmet, mint a földadó, sőt többet mondok, a dohányegyedárúság egymaga többet jövedelmez, mint az egész föld­adó. Hazánk földművelő ország, a földinívelés ér­dekét védeni nekünk mindnyájunknak, de különö­sen azoknak, a kik a földmívelésből élnek első­rendű kötelességünk. De ezen kötelesség teljesí­tésében kell, hogy a méltányosságot szem előtt tartsuk. Kell, hogy az igazság határait túl ne lépjük; mert minden hiba, minden igazságtalanság meg szokta magát bőszülni. Nagy, súlyos és alig elviselhető az adó; de azt hiszem, túloznak azok, kik a föld értékének a tőkéjét mondják megtámadottnak a jelen törvény­javaslatban foglalt adóemelés által, annál is in­kább, mert ezen adóemelés igen csekély, holdan­kint csupán öt krajczár, Helfy t. képviselőtársamnak sincs igazsága, a midőn azt állítja, hogy mert a földadó 29 millió­ról 26 millióra és igy három millióval alább szál­líttatik, ellenben a jövedelmi adó 6 millióval fel­emeltetik, ez nem kedvezmény, hanem ámítás. Én ennek daczára mégis azt állítom, hogy kedvez­mény, mert a kataszterrel kapcsolatosan 26 millió­ban megállapítandó földadó állandóan, évtizedekre meg fog maradni, holott a jövedelmi adó változ­hatik s igy alá is szállhat. Általában igen lehet sajnálni, hogy az ellen­zék és különösen Horánszky Nándor képviselő­társam oly erős, olyan siralmas és kétségbeejtő hangon hirdette saját hitelünk rontására a tönkre­jutáshoz való közeledésünket, akkor, midőn azon adóemelésről van szó, mely belszükségleteinket van hivatva fedezni. Mert okkal-móddal én is szívesen járulnék nézetéhez, ha azt mondaná, hogy a Horvátországra, Boszniára, vagy különösen a hadseregre való költségek reduetiója által kellene leszállítani az adót; minthogy azonban erre vál­lalkozni, úgy látszik, ő sem Ígérkezik, minthogy a jelen törvényjavaslatban a földadóra nézve is kedvezményt látok, a többi adók pedig lehetőleg arányosítva vannak, én ezen törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Herman Ottó : T. képviselőház ! Mondha­tom, hogy csupán csak a képviselői kötelesség rideg parancsa bírhatott arra, hogy ebben a vitá­ban részt vegyek, hogy szavamat felemeljem. (Halljuk!) Mert t. képviselőház, a magyar parlamen­tarismus történetében, egész folyamában sohasem fordult elő az az eset, hogy az ellenzék szónokai annyira érezték volna azt, hogy az a munka, me­lyet ők kötelességérzetből, küldetésük értelmé­ben végeznek, Sisyphus áldástalan munkája, mint érzik ezt most. Most másodszor történik az, hogy a t. túloldalnak e házon kívül folytatott tanács kozmányairól a fátyol fellebbent, hogy egészen biztosnak vehető források tudósítása szerint nyil­vánosságra jutnak a t. többség pártértekezletének határozatid és ebben a mostani esetben véghetet' len elszomorító az, a miről Magyarország népé­nek értesülni kell. A t. túloldal pártértekezletén ugyanis nyomatékos hangok emelkedtek fel, aggályt fejeztek ki, sőt meggyőződésüket nyilat­koztatták ki az iránt, hogy iijabb terhet, kiváltkép ilyen terhet a nemzet többé el nem bír; hang­súlyozták ezt nagy aggodalommal. S ekkor mi következik be t. képviselőház ? Amaz értekezleten felemelkedik Magyarország ministerelnöke és ki­mondja azt, hogy: kabinetkérdést csinálok e tör­vény megszavazásából. És mi következik erre? Az, hogy kinyilatkoztatják ugyanazon férfiak, kik aggodalmaikat hangoztatták, hogy ha kabinetkér­dés van, a mi jelszavunk a következő: hajlunk, de nem törünk, fontosabb a személy érdeke, mint a nemzet érdeke, (Ugy van! a szélső baloldalon) ma­radjon Tisza Kálmán, veszszen a haza. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Irtóztató sülyedése ez a par­lamentarizmusnak ! Tehát ez a terem ezentúl már nem az a fórum, a hol ellenkező véleményíí fér­fiaknak eszméi találkoznak,összeütköznek és bonta­kozik ki az itt folytatott tanácskozásokból az, a mi jó, a mi helyes ? Tehát a magyar parlament megszűnt már ilyen hely lenni? Önök ide jönnek meghajolva, érezve azt, hogy a nemzet érdekei fel vannak adva és mégis rákényszerítik az ellenzéket Sysiphus áldástalan munkájára! T. képviselőház! Mi ma a helyzet, kiváltkép a terhekre való tekintetből? Vájjon a t. pénzügy­minister ur, a ki annyira hajlandó az ellenzéket gúnyos mosolyával megközelíteni, annyira hajlandó az "ellenzék viaskodását gúnyja tárgyává tenni, vájjon mondhatja-e a t. pénzügyminister ur, hogy egész ministerkedése alatt bárcsak egyetlen egy-

Next

/
Thumbnails
Contents