Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-276

3S0 276. enzágos ülés fleesember 1 • 1181. E tekintetben a bizonyítás nem is nehéz, esak egy kis őszinteség szükséges, mely azonban a mi pénzügyi kormányzatunkból — fájdalom — évek óta száműzve van. Nem megyek azon térre, melyre Helfy t. képviselőtársam, bár teljes joggal, reá lépett, hogy vizsgáljam, vájjon annyi-e valósággal a deficit, a mennyinek költségvetésileg fel van tüntetve, bár a zárszámadások egész sorozatára lehetne hivatkozni a tekintetben, hogy a tényleges eredménynyel mindig visszamaradnak az előirányzat mögött. Nem lépek azon térre sem, hogy megvizsgáljam, vájjon azon 14 millió többlet, mely a költségvetés előirányzatában kivételkép a folyó évhez képest jelentkezik, reális alapokon nyugszik-e, ámbár ha figyelembe veszem, hogy pénzügyi helyzetünk a megelőző évihez képest, az ásványolajat kivéve jelentékenyen alig változott, kételkedem azon, hogy a zárszámadások az ez iránt táplált illusiókat nem fogják-e eloszlatni. Én elfogadom a helyzetet ugy, a mint adva van s csak két kérdést intézek a t. házhoz. Egyik az, hogy hát az államháztartás rendes részében csakugyan 2 millió 680,000 írt a deficit és az a 10 millió kerek összegben, mely az államadósságok tőkéjére és a földtehermentesítési kötvények törlesztésére vétetik fel és mint felvett kölcsön helyeztetik be a rendes bevételek közé, nem deficit-e ? Hiszen a mit valaki háztartásra vagy élete folytatásának rendes fedezésére kölcsön útján vesz fel és a kölcsönből fedezi szükségleteit és ebből él, ez nemcsak hogy nem rendes bevétel, de ez rendszeresített deficit, a minthogy törvény által rendszeresített deficit azon 10 millió is, mely évenkint kölcsön útján beszerezve helyeztetik be a rendes bevételek közé. A deficit tehát nem harmadfél, hanem tizenharmadfél millió. (Helyeslés a baloldalon.) Szabad legyen továbbá kérdést tenni, (Halljuk!) hogy vájjon azon összegnek, mely 1884-ben hitel útján leend beszerzendő és mely körülbelül 27 milliót tesz, ha ugyan újabb kiadások nem fognak időközben megszavaztatni és melynek kibocsátási árfolyamát tekintve, bizonyára jó részét felemészti azon összegnek, melyet elérni fogunk az adóemelés által, nem az 1884-ik év deficitje lesz-e ez; semmi kétség t. képviselőház, hogy azon felveendő kölcsön kamatai szintén az államháztartás azon évének terhére fognak esni és az eredmény az lesz, hogy ezen adóemelésnek egy jó részét az 1884-ki, másik részét bizonynyal az 1885-ki hitel útján beszerzendő szükségleteknek kamatai el fogják emészteni és ismét ott leszünk, a hol voltunk, ismét igazolni fogja magát azon eredmény, mely a ház ezen padjai részéről mindig hangoztatott, hogy t. i. a kormány pénzügyi politikája tulajdonkép csak két eszméből áll, az egyik az adóemelés az államadóssági kamatok fedezésére, másik az újabb adósságcsinálás beszerzése. De t. képviselőház, a mint már voltam bátor említeni, én az államháztartás rendes részében mutatkozó deficitet csak a baj kissebbikének tartom. A baj nagyobb része ott van, hogy ha helyreállítjuk is az államháztartás rendes részében a deficitet, azért az ország pénzügyi nyomorúságán segítve nem lesz, valamint az eddigi összes adóemelések eredményeit elnyelték a kormány által összehalmozott rengeteg államadósságok kamatai, épen ugy leszünk ezen adóemeléssel is, melynek eredményét legfeljebb két esztendei köícsönszükségietnek kamatai el fogják emészteni és a végeredmény mégis az, hogy a pénzügyi politika, mely 9 évvel ezelőtt inaugurálva lett, mely a nemzetnek ünnepélyes ígéretet tett, mely ígéret beváltására 9 év után csak mégis komolyan kellene gondolni, ezen pénzügyi politika totaliter megbukott. És t. képviselőház, még ha csak megbukott volna, de nemcsak hogy megbukott, mert én ezt még szerencsés helyzetnek tartanám és az ország részére alig képzelhetnék nagyobb szerencsét, mintha az 1875. helyzetet visszateremthetném, mert 1875-ben megvolt, igaz, a 39 millió frt deficit, de rendelkezésre állottak az országnak mindazon segélyforrások, melyek azóta kimerittettek és czéltalanul elpazaroltattak.(IZefo/esfós a baloldalon.) 1884-ben meg lesz a 39 millió frt deficit — bár szerintem sokkal több — azonkívül ki vannak apasztva az ős források, a politika tehát nemcsak hogy megbukott, hanem a helyzet határozottan sokkal roszabbra fordult. Mert szabad legyen t. képviselőház kérdenem, hogy vájjon nem meghaladja-e a 30 millió frtot azon összeg, melyet az 1875 óta megszavazott új adók által a nemzet vállaira raktunk, vájjon az a 8—10 millió frtnyi összeg, melyet részint a létező adók rectificatiója czímén, részint az erőszakos pénzügyi administratióval, mely a kereseti adók terén határt nem ismer, tehát nem az adók természetes expansiójánál fogva évenként az adózó polgárok vállaira rakunk, vájjon nem haladja-e meg a 30 millió frt összeget, melyet az államjavakból időközben bevett pénzekből a folyó költségek fedezésére fordítunk, vájjon az állami functiók nagyobb részét nem hárítottuk-e a községek nyakára, melyek pedig rendkívül nagy pótadókat igényelnek, melyeket pedig tulajdonkép az államnak kellene fedezni, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon) vájjon a conversió eredményei részben és nagy részben nincsenek-e érvényesítve? És a helyzet mégis az, hogy 1882-ben 55 millió, 1884-ben — ha az előirányzat be fog válni, a mit egyáltalában hinni nem lehet — ismét 39 millió frt lesz az az összeg, a melyet az ország bevételeiből fedezni nem képes, ki vannak tehát merítve a segélyforrások és az ország adózó polgáraiból ki vannak úgyszólván sajtolva az erők, a melyeknek felhasználása jobb pénzügyi és politikai kormányzat mellett a teljes segítség forrását képezte volna. Ha ezt